Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Megzabolázhatatlan szabadságvágy

Tárnoki Ildikó nevére jó nevű galériák szakemberei kapnák fel a fejüket érdeklődve. A festőművésznő itt él Sopronban, szülővárosában, mégis, itt ismerik a legkevésbé. De a helyzet már változik...
– Az elmúlt évek arról szóltak, hogy hazaköltözve Sopronba új egzisztenciát teremtsek a magam és a gyerekeim számára. Kemény időszak volt, de végre túl vagyok rajta, eljött az én időm – mondja Tárnoki Ildikó, miközben körbevezet az Erdélyi Házban július 31-ig még látogatható Az lovakrul című kiállításán. Nem először találkozunk, s nem most csodálkozom rá első alkalommal művészetére. Mégis, újra meglep. A törékeny alkatú, szőke asszonyt mintha csak idegekből gyúrta volna össze a Teremtő; vibrál, remeg, világít, melegít. Sokáig küzdött saját hiperérzékenységével, próbálta volna csitítani, de aztán rájött, ez a gyengéje egyben az erőssége is.

„ A lovakat mindig is imádtam”

– A lovakat mindig is imádtam, volt is néhány kész képem, de többségében erre a tárlatra készültek – mutat körbe a teremben Ildikó. Hihetetlen, hogy mi mindent el tud mondani a lovakkal! És ez állítása szerint csak töredéke annak, amit még szeretne megfesteni. A megzabolázhatatlan szabadságvágy, a melankólia, a humor, a szépség-szelídség, az erotika mind visszaköszön most a falakról amolyan Tárnoki-módra, utánozhatatlanul. Szinte hallani a paták dübörgését, s meglegyint a vágtázó paripák szele... Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a képek jó része mellé már kitűzték: eladva.
– Én ebből élek, mindig is ecsettel tartottam el a családomat. Szerencsére már vannak gyűjtőim, akiknek megrendelésre is dolgozom. Jól működik a szájreklám, nem panaszkodhatom. De szeretnék most már kiállításokra készülni. Ez azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznom, mert nálam nem állnak otthon a képek. Elég sokat festettem, bánom már, hogy így alakult, de nem is tartom nyilván a műveimet. Van Japánban, az Egyesült Államokban, meg ki tudja, merre a nagyvilágban. Egy ismerősöm mondta nemrég, majd ha meghalok, lesz dolguk velem bőven a művészettörténészeknek.
Tárnoki Ildikó miközben az Erdélyi Házban még várja az érdeklődőket, már egy újabb soproni bemutatóra készül. A Liszt Szalonban ősszel rendhagyó tárlaton találkozhatunk újra műveivel. Ezúttal a nagy zeneszerzőt láthatjuk majd a képein.

Rokon lélek Liszttel

– Lisztnek nagy pechje, hogy az ő korában még nem léteztek hangrögzítők, így virtuozitását, improvizatív játékát mi már nem ismerhetjük. Azt hiszem, rokon lelkek vagyunk és nagyon jól kijönnénk egymással – mondja mosolyogva Ildikó, akinek szalonbeli kiállításához kamarakoncertek és előadások is kapcsolódnak majd.

Névjegy

Tárnoki Ildikó 1959-ben született Sopronban. Pécsett járt művészeti gimnáziumba, majd a fővárosban a képzőművészeti főiskola festő-restaurátor szakára. Fiatalon férjhez ment, párja szintén képzőművész: szobrász. 1997-ben elváltak útjaik, Ildikó két gyermekével hazaköltözött. Fia most érettségizett, lánya már egyetemista.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

hazai loki-baki

labdarúgás DVSC–Rabotnicki 1–1 (1–1)

Debrecen, BL-selejtező, 2.… Tovább olvasom