Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Melinda iskolába megy, Izát Budapesten gyógyítják majd

Melinda szeptember 15-én, 8 évvel azután kezdi a második osztályt, hogy a szegedi klinikán különválasztották sziámi ikertestvérétől, Izabellától. Izike hamarosan a budapesti Pethő Intézetbe utazik, ahol gyógypedagógusok foglalkoznak a fejlesztésével. A romániai Kisperegen élő hattagú Szabó családot mindennapjaikról is kérdeztük.
Együtt a kisperegi Szabó család. Fotók: Karnok Csaba
A hétszáz lelkes Kisperegen, határhoz közeli romániai kis faluban lakik a Szabó család, melynek tagjai nyolc évvel ezelőtt kerültek az újságok címlapjára, amikor is egy orvoscsoport szétválasztotta a mellkasánál összenőtt, három hónapos sziámi ikerpárt a szegedi klinikán.

Kisperegen nincsenek utcanevek, a postás is csak a házszámok alapján tájékozódik. Szabóék házának udvarán három kutya kerülget bennünket, a baromfiudvarban csirkék, libák. A melléképületből tehénbőgés, lónyerítés hallik.

Belépünk a szerény, ám tiszta és rendben tartott házba. A nagyszoba hirtelen kicsinek tűnik: az egyik ágyon az édesanya, Zsuzsa foglal helyet, ölében Izabellával, melléjük a 14 éves Brigitta ül. Melinda is közel kuporodik anyukához. Az édesapának, Imrének pedig csak a másik ágyon jut hely. A nagymama – őt is Zsuzsának hívják – máris szalad kávét főzni a konyhába.

Melinda kedvencei

– Szeptember 15-én kezdődik a tanítás, az iskola itt van a szomszédban. Brigitta a nyolcadik osztályt kezdi, újságíró akar lenni – mesél az édesanya. – Melinda most megy másodikba. Nálunk egy tanító néni egyszerre két osztállyal foglalkozik, tizenhárom gyerekkel. Melinda nem nagyon várja az iskolát, szeret itthon. A kedvence a matematika és a természetismeret, az olvasás azonban még nem megy túl jól neki.

A kislány szégyenlősen mosolyog, ikertestvére, Izabella pedig az édesanyjukhoz bújik. A kislány nem tud járni, nem képes ellátni magát, s nehezen beszél. Családja lesi minden szavát, mozdulatát. Imádják Izikét, a kedvéért Melinda sokszor még az iskolából is hazaszalad két tanítási óra között, hogy láthassák egymást. A szülők régóta tudják, hogy Izike nem teljesen egészséges. Mindent megtesznek a gyerekekért, és ezt a sors valahogy mindig méltányolja. A segítség többnyire onnan jön, ahonnan nem is várnák.

Három a kislány

Melinda és Brigitta nagy szeretettel törődik Izikével. Játszanak vele, babusgatják, számukra természetes, hogy ő a család szeme fénye. Melinda megmutatja nekünk babáit: a szebbnél szebb játékok a szekrény tetején kaptak helyet. Kedvencei: egy piros ruhába öltöztetett ikerpár. Pont olyan egyformák, mint ő és Izike. Brigittának a napi teendői mellett van még egy nagyon fontos feladata. A családi legendárium megörökítése. A lány lejegyzi mindazt, ami velük történik. Édesapja büszkén mondja: egyszer majd kiadják a kisperegi sziámi ikrek történetét. 

Izike mosolya


– Múlt héten voltunk a tévé reggeli műsorában. Az adás után még a stúdióban felhívtak bennünket a Pethő Intézetből, hogy küldjük el nekik Izike papírjait. Fel kell majd őt vinnünk Pestre, fejlesztésre – meséli az édesanya. Azt is elárulja: Izikét nem szeretné otthagyni, ha kell, rokonoknál szállnak meg, s mindennap metrózik majd, ölében a kislánnyal.

– Azon gondolkodtam, Izike olyan régen nem nevetett – mondja a nagymama, miközben kortyolgatjuk a forró kávét. – Leültem hát mellé, megfogtam a kis kezét, és azt mondtam neki: Izike, nevessünk! Újra megtanítottam nevetni.

Kis csend száll a szobára, aztán megint élénkülni kezd a beszélgetés. Sorra vesszük, hogyan is telik el egy nap Szabóéknál. Zsuzsa négy órában dolgozik, korán kel, megy az iskolába takarítani. Izikével az édesapa van otthon ápolási segélyen, délelőtt ő és a nagymama foglalkozik a kislánnyal. Emellett Imre ellátja az állatokat, műveli a földet, elvégzi a ház körüli munkát. Melinda – ha nincs iskola – bevásárol. Az ebédfőzés a nagymama feladata. Délután már együtt van a család, az édesanya is hazaér a munkából, átveszi Izabellát. Tornáztatja, beszélgetnek, játszanak. Aztán újra a nagymama következik: kis kocsiban sétálni viszi a kislányt.

A műtét legendája

A szülők a nagymamával együtt napokon keresztül tudnák mesélni a sok-sok történetet, ami a sziámi ikerpár születése óta történt velük. Egymás után többször is említik: mindennap eszükbe jut a műtét. Az édesanya bent a klinikán izgulta végig azt a hat órát, míg mindkét kislány kikerült a műtőből. Az édesapa pedig Kisperegen maradt a négyéves Brigivel, s otthon hallgatta a híreket. A rádióból és a tévéből tudta meg, mi történik Szegeden – akkor még ritka volt a mobiltelefon. Szabóék mélységes hálát éreznek mindenki iránt, akik segítettek a lányaikon, akár jó szóval, akár gyógyítással.

– Amikor vittük a gyerekeket a műtétre, valaki itt a faluban megkérdezte, visszahozom-e a lányokat? „Vissza, bizony! – mondtam. Méghozzá mind a kettőt, külön-külön!" – eleveníti fel a keserédes emléket Zsuzsa.

Imre nevetve meséli a legendát: a Pécskától Kisperegre vezető aszfaltút is az ikrek érdeme. Amikor a lányokat a szétválasztás után hazahozták a szegedi klinikáról, a kukoricásban döcögött a mentő, utána az újságírók, tévés stábok autói. Aztán nem telt el sok idő, megépítették az utat: az elöljárók talán úgy gondolták, rosszul veszi ki magát, ha a saras dűlőutakat mutogatják a tévében…

Zsuzsa és Imre bízik a jövőben. Gazdálkodnak, a háztájiból feltöltik a kamrát, takarékoskodnak, s próbálnak egyről a kettőre jutni. Sosem volt könnyű nekik, Imre mondja: amikor eldöntötték, hogy a kislányokat Magyarországra viszik orvoshoz, két tehenet adott el, hogy útleveleket tudjanak csináltatni. Zsuzsa pedig könnyes szemmel elárulja: a kislányoknak évente két születésnapjuk van: az egyik tortát június 5-én kapják, amikor édesanyjuk császármetszéssel világra hozta őket az aradi kórházban. A másikon a gyertyákat szeptember 16-án fújják el, 1998-ban ugyanis ezen a napon végezte el a műtétet az orvoscsoport Szegeden.


Gyógyszer, vegyszer, tanszer

A Lapcom Kft., lapjaink kiadója vitte el a Szabó családot Makóra bevásárolni. Zsuzsa kis hezitálás után dönt: ő és a férje Melindával együtt utazik, Brigitta és a nagymama Izabellával otthon marad. A határon úgy egy óra alatt jutunk át, Zsuzsa a kocsiban az útlevelek mellett örömmel mutatja nekünk magyar igazolványát. Makón először a patikába megyünk, majd Imre vegyszert vásárol egy gazdaboltban. A családfő nem csak a házhoz tartozó kertet gondozza. Battonya felé van egy földjük, ott termesztik a takarmányt az állatoknak. A földjükről átlátni Magyarországra… A hipermarketben Melinda boldogan mászik be a nagy bevásárlókocsiba, először onnan kukucskál a polcok felé. Aztán a sok színes füzet, könyv, csomagolópapír és tanszer látványa annyira lenyűgözi, hogy kikéredzkedik a kocsiból, sokáig nézelődünk. A kislány egy rózsaszín, Miki egeres tolltartót választ magának. Romániában a gyerekek nem fizetnek a tankönyvért, az iskola füzeteket, tanszereket is biztosít számukra. Így a kocsit nem kellett telepakolni.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ön mire köt(ött) biztosítást?

Tovább olvasom