Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Melyik volt életük legszebb karácsonya?

Három történelmi egyház soproni vezetőit kérdeztünk arról, melyik volt életük legszebb karácsonya.
Horváth Imre katolikus városplébános:
– A karácsony elsősorban a szép gyermekkort idézi fel. Esténként körbeültük az asztalt, kisebbre srófoltuk a petróleumlámpa lángját és a félhomályban figyeltük, mint regélnek szüleink és nagyszüleink életük karácsonyairól. Volt idő egymással beszélgetni, sose maradt el a közös családi ima és éneklés. Jól emlékszem, milyen örömmel vártuk a karácsonyt. Az ötvenes évek szegénységéből és a családunkat ért üldöztetésből mi gyerekek nem sokat éreztünk, mert szüleink, nagyszüleink hite és nagy szeretete a hétköznapokat is paradicsomi boldogsággá változtatta. Pontosan emlékszem 1956 karácsonyára, amely „gazdagabb” volt déligyümölcsökben, ruházatban, csokoládéban, mert a forradalom alatt szabad út nyílt a szomszédos ausztriai Locsmándra. A karácsony az én kedves kis falumat, Zsirát juttatja eszembe, ahol a Messiás boldogságot szokott hozni, ahol a templomba hosszú sorban indulnak el ifjak, vének, hálát adni a magasság Istenének. Jézusnak is bizonyára boldog emlékei voltak saját gyermekkoráról, ezért mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A gyermekség a legtisztább emberség. Szívből kívánom, hogy mindnyájan újra gyermekké legyünk karácsonykor, s a betlehemi gyermekben ismerjük fel a legjobb testvért, barátot és az Isten emberszerető jóságát.
Dr. Vladár Gábor református lelkész:
– Tulajdonképpen mindegyik karácsonyom gyönyörű volt. Mégis szívesen emlékszem vissza azokra az ünnepekre, amelyeket fiatal lelkipásztorként kis bakonyi falvak református szórvány gyülekezeteiben töltöttem el. Templom híján jó néhányszor egy-egy család tisztaszobájában gyűltünk egybe a petróleumlámpa fényénél, mert bizony több helyen még villany sem volt. Mégis feledhetetlenek voltak ezek a szentestei istentiszteletek, mert az ünnep lényegét éreztük meg bennük. Felolvastuk az ősi karácsonyi történetet, s miközben Felvidékről kitelepített derék magyarjaim könnybe lábadt szemmel énekelték az ünnep dicséretét, lelkük is ünneplőbe öltözött, mert emlékeikben az elhagyott otthon udvarán járhattak. Magam azon tűnődtem: milyen könnyen kicserélhető alkatrész lehetünk a fölénk növekedő nagy egészben. Azóta tudom: pótolhatatlan hivatásunk szeretni a másikat a maga személyes emberségében. Nincs más út, csak egymás felé. És akkor her ódesi szívünkből nem fog az égbe menekülni a gyermek. Itt marad közöttünk, s talán még ránk is mosolyog.
Gabnai Sándor evangélikus lelkész, esperes:
– A gyermekkori otthoni karácsonyokról könnyű lenne ódákat zengeni. Teológusként és lelkészként megint más típusú örömöket hozott a szolgálati „csúcsszezon”. A legcsodásabb karácsonyi emlékem viszont három évvel ezelőtti élmény, és kislányom megszületéséhez kötődik. Nagy várakozás és még több aggódás előzte meg az ünnepet. Kislányunk koraszülöttként jött a világra december elején, és miközben feleségem a soproni kórházban lábadozott, Mártucit Győrbe, a Petz-kórház koraszülöttosztályára kellett elszállítani. Összeszorult szívvel néztem, hogy elvitték apróságunkat, és csodáltam feleségem erejét, ahogyan viseli nemcsak a szülés megpróbáltatásait, de annak a kis lénynek a hiányát is, akivel 8 hónapon át egyek voltak. Hál’ istennek, a kezdeti izgalmakat és a lelki fájdalmak sokaságát az Úristen nagy örömre fordította, és karácsonyra megtörténhetett a „családegyesítés”, mindnyájan hazajöhettek. Nos, azt a szentestét soha nem fogjuk elfelejteni – ott állni az aprócska, de egészséges kislányunkkal a karunkban otthon, az angyalkák által ripsz-ropsz feldíszített karácsonyfa előtt. A hatalmas feszültség akkor szabadult fel csak igazán. És bár nem voltak ünnepi előkészületek, sem sütés-főzés, sőt, még ajándékok is alig, de a legnagyobb karácsonyi ajándékok ott voltak nálunk: egy kisgyermek a kezünkben és a szívünkben, és egy másik gyermek, a Kisjézus a lelkünkben. Sokat beszéltem már addig is róla, de karácsony üzenetét akkor értettem meg igazán.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Stílusos ünnepi üdvözlet

Tombáczné Szemerédi Zsuzsanna szegedi mesterfodrász egyéni karácsonyi kompozíciója a szakma… Tovább olvasom