Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Mihályiban is árulkodik a múlt

A mihályi kastély múltját kutatják a szakemberek. A falakat vizsgálják át és ásatásokat végeznek. Az első nyomok az Árpád-korig nyúlnak.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársai kutatják a mihályi Dőry-kastély múltját. Ásatásokat végeznek, és a falszövetekben vizsgálják az épület különböző korszakait. A feltárást Koppány András régész vezeti. A részletekről a Kisalföldnek is beszámolt.
– Az 1970-es években állították helyre az akkor igencsak romos kastélyt. A munkáról feljegyzés is készült, ami most sokat segít a feltárásban – kezdte a szakember.

– Kiderült, hogy a falu az Árpád-korban részben erre is húzódott, a Rába szabályozatlan vonala a kastélyt délről ölelte körül. Az épület mostani helye talán a XIV. századtól a helyi nemesi család lakóhelye volt. Elsőként a Mihályi család, a Csákok leszármazottai éltek itt. Az ásatás legalsó szintjén, másfél-két méter mélyen Árpád-kori település nyomaira bukkantunk. A kastély falai alatt vastag, valószínűleg tudatosan elterített agyagréteget találtunk, ami a falu elhagyott, elpusztított részeit fedi. Az agyagban olyan épített faszerkezet maradványai vannak, amelyek a késői nemesi lakhely első részei voltak. A legelső téglafalak az 1400-as évek második feléből valók. Egy fennmaradt oklevél is említi egyébként az új építésű téglaépületeket. A Mihályi család után a Ládonyiak kezére kerül a kastély és ekkor kezdődött meg a folyamatos építkezés a területen. A család kihalása után több részre oszlott a birtok. Az 1600-as é vekből való összeírás szerint volt olyan, amikor egy-egy örökösnek, tulajdonosnak egy szoba és fél pince jutott, egy másiknak csak egy toronyalj és egy fél szoba.
Az idők során aztán több család is birtokos volt Mihályiban, például a Kisfaludy, a Niczky, legvégül pedig a Dőry. A Rákóczi-féle szabadságharc idején az osztrákok felégették a településsel együtt a kastélyt is, és az akkori tulajdonos, Niczky György 1712-ben újjáépíttette, az egész épületegyüttest renoválták. Koppány András szerint ekkor temették be a vizesárkot, a mai parkot pedig a Dőryek alakították ki, miután 1860 körül megvásárolták a kastélyt. Az ásatások során a régészek számára árulkodó kerámiamaradványok kerültek elő. Kályhaszemek, nagy mennyiségű konyhai mázas és mázatlan kerámiák, cseréplábasok, edények, poharak, üvegek. A munkálatokat ősszel fejezik be a szakemberek.
– Az ásatások után rögzítjük a tapasztalatokat, rajzokat készítünk és összeszedjük a képi és írott forrásanyagot. Ha a történeti anyag összeáll, reméljük, hogy a publikációra is lehetőségünk lesz – tette hozzá Koppány András.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Októberi letölthető észjátékok!

Folytatódik Sárdi Tibornak, az "Ész Ász Top 100" játék győztesének letölthető feladvány-sorozata. Tovább olvasom