Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Milliós károk a vetésekben

Jégverés pusztította a Hanság menti határt tegnap délután. A teniszlabda nagyságú jégdarabok teljesen tönkretették a vetést, de szitává lyukasztották például a bősárkányi Petőfi utca palafedésű házait is.
Dombi Sándornak többmilliós kárt okozott a hétfői negyedóra. Több gazda szerint állami segítség kell.
Negyedórás jégeső verte el a Hanság mentét tegnap délután. A bősárkányiak szerint három óra körül a Hany felől egyik pillanatról a másikra érkeztek a felhők, hogy aztán néhány perc alatt a tyúktojás és – nem túlzás – teniszlabda nagyságú jégdarabok a semmivel tegyék egyenlővé a környéket. A termelők kára több millió forintos, de az időjárás nem kímélte a családi házakat sem, szitává lyukasztotta például a palatetős otthonokat.
Bősárkányban a fél falu az utcán volt délután négy óra körül, a negyedórás vihar pusztítását szemlélték. Vecseiné Takács Tünde például lapáttal és seprűvel a kezében igyekezett eltüntetni a nyomokat. A jégeső a házukon is megbontotta a palát, és betörte az első szoba ablakait is. Fekete Zsuzsanna úgyszintén nem úszta meg a pusztítást.

– Éktelen robajra figyeltem fel, aztán egyszer csak csörrent a konyhaablak és már tódult is be a jég, a víz később tócsákban állt a konyhában, szobában – sorolja a károkat. – A tető északi oldala olyan, mint a szita, elkeserítő a látvány – mondta Fekete Zsuzsanna.
– „Veszni indult István öröksége..." – idézte Németh Gézáné, majd csendesen megkérdezi: – Mi jöhet még nekünk?

Minden odalett

A bősárkányi termelők csapatostul vonultak a földekre, hogy saját szemükkel lássák, mit „végzett" a jégvihar. Dombi Sándor autójában kapunk helyet. P az a gazda, aki a Kisalföld szombati számában panaszkodott az aszály és szél okozta károkról.
– Egyik barátom hívott telefonon, hogyha nem akarok sírni, akkor ne menjek ki a határba. Pedig vasárnap, amikor rákezdett a várva várt eső, azt gondoltam, még odafönt is olvassák a Kisalföldet. De ezt azért nem vártuk, minden odalehet – mondja Dombi Sándor.
Útközben a kocsiból nézzük a tönkrevert földeket, szemmel látható a pusztítás. Az Innyebokor-dűlőben Németh Károllyal találkozunk, aki huszonhat hektár répáját nézegeti szomorúan.
– Óriási a kár, nagyon sok millió forint, nem tudom, hogyan heverjük ezt ki, az államnak kell segíteni, mert ezt egyedül nem tudjuk feldolgozni – fakad ki, miközben Ladáját mutatja, a jégdarabok behorpasztották a tetejét. – 110 hektáros területemet érintette a jég, a többi táblára nem is merek kimenni, ki tudja, milyen látvány fogad.
Közben megérkezünk a „két víz közé", Dombi Sándor hagymájához. A gazda már a kocsiban a fejét fogja.
– Azt mondtam, hogy a hagyma nyolcvan százalékát elvitte a szél meg az aszály, hát most a maradéknak is annyi, talán levesbe való maradt – teszi hozzá, mert kínjában azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. – Így is hatalmas volt már a kár, a vasárnapi eső valamit javított azért, de ez a negyedóra végleg leszámolt velünk. Elképesztő.

Állami segítség kell

A legöregebbek sem emlékeznek hasonló jégesőre a környéken.

Továbbindulunk a mustárföldre, Dombi Sándornak 15 hektárja van ebből a növényből.
– Most műtrágyáztunk, szépen kezdett virágozni, az eső után nagyon jó termést vártam – újságolja a gazda, aztán a föld végében belefagy a szó, mert a szépen alakuló mustárjának csak a szára maradt. A jég, ahogy ő fogalmaz, teljesen lecsutázta.
– Csak ez négymillió forint mínuszt jelent – számol fejben gyorsan. – Nincs mese, itt állami segítség kell, mert a jövő évet nem tudjuk elkezdeni. Úgy számolom, hogy csak Bősárkányban ötven gazdát, így rengeteg embert ért kár.
„ Tönkrementünk valamennyien. Húsz éve nem volt nálunk jégkár, így biztosításunk sincs, de ha magunkra maradunk, befejezhetjük a termelést."
Mialatt beszélgetünk, érkezik Németh István rábcakapi biogazda telefonja, aki letörten jelenti: katasztrófa. Vele a kapi határban találkozunk, a valamikori sárgarépaföldön. És a múlt idő nem túlzás, valóban mindent elpusztított a jég. Németh István, a mosonmagyaróvári egyetem Mintagazda címének birtokosa széttárja a karját és bősárkányi kollégáját idézi: „Tönkrementem."

Nehéz elviselni a kárt

– Lébényben az almásomat letarolta, tizennyolc hektár olajretkemnek vége, és a sárgarépa, facélia sem járt különbül. – Meg kell válnom az alkalmazottaktól, mert ekkora kárt nem tudok máshogy elviselni. Ezek után nagyon számítunk az állami segítségre, mert valóban katasztrófa, amit a jég művelt velünk, minden munkánk odaveszett néhány perc alatt. A legöregebbek sem emlékeznek ilyenre a faluban.
Visszafelé a letarolt földek mellett még látni a gazdákat, ahogyan fejüket fogva néznek fel az ég felé, mintha onnan várnának magyarázatot a tényleg pusztító és ritka természeti jelenségre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

New York bandái

Fordulatokban gazdag film Leonardo Di Caprióval és Cameron Diazzal az 1860-as évek forrongó,… Tovább olvasom