Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Milyen nőként két szegedi bűnügyi nyomozó élete?

Nem könnyű, de érdekes pályát választott magának Repka Renáta és Aradi Andrea. A Szegedi Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozói hol nevetve mesélnek a megbabonázással és kedveskedéssel feljelentő gyanúsítottról, hol pedig a döbbenet hangján említik a házkutatások során látott szegénységet és példátlan nyomort, a sündisznópörköltet és az emberpróbáló feladatokat.
Aradi Andrea és Repka Renáta akcióban: a civil ruhás nyomozók arcát nem ismerhetjük, ez munkájuk egyik lényege. Fotók: Schmidt Andrea
Tüsire nyírt hajában kékes-lilás melír, az orrában pici karika, szóval első ránézésre nem mondtam volna meg az apró termetű Repka Renátáról, hogy bűnügyi nyomozó. Amikor azonban a Szegedi Rendőrség várakozó folyosóján határozott szigorúsággal a nevemet kiáltotta, bólintottam: igen, ilyesféle keménységre számítottam. Aztán valamivel később megint elbizonytalanodtam...

Nem veszünk semmit!

A vagyonvédelmi alosztály betörési csoportjánál dolgozó nyomozónő hang nélkül kísért a hosszú és sötét, labirintusszerű folyosón, mire végre az irodájába értünk, ahol kolléganője, Aradi Andrea már várt bennünket. Renáta elsősorban betörésekkel, Andrea pedig egyéb vonalas nyomozóként csalásokkal foglalkozik. Azon kezdeti kérdéseim, mi szerint nőként hogyan kerültek erre a kifejezetten kemény és férfias pályára, majdnem érdektelenségbe fulladt.

– Nekünk ez természetes, ilyen beállítottságúak vagyunk. Minket nem lehet tűsarkúban és miniszoknyában látni, adja meg az alaphangot a férfiasnak egyáltalán nem mondható Andrea, majd hozzáteszi: egyébként is a munkában „be vagyunk fiúsítva". Mindent ugyanúgy kell teljesíteniük, ahogy kollégáiknak, egyetlen hajnali keléssel vagy fekvéssel, esetszámmal vagy aktával sem lehet kevesebb. De azért – így egymás között, már nagy nevetések közepette – megbeszéltük: nőként sokszor kerültek érdekes helyzetbe.

Egy adatgyűjtés során előfordult, hogy valaki igazolványukat meg sem nézve már így fogadta őket: nem veszünk semmit! Egy úgynevezett visszatérő gyanúsított pedig Renátát feljelentette az Ügyészségi Nyomozó Hivatalban, mert szerinte megbabonázta, és kedvességével elkábította, ennek hatására működött közre a rendőrséggel. Volt olyan idős sértett, aki a kihallgatás után Lamperth Mónika belügyminiszternek írt levelében arról számolt be, hogy nagyon kedvesek voltak vele a helyszínelő rendőrök, és Renátára utalva, egy angyalarcú nyomozó hallgatta ki. Csupa szép és kellemes, gondolhatnánk, nem is olyan nehéz ez a pálya. Azért nem cserélnék velük...

A kiváló lövők
Évekig „hullázott"


– Munkánk során borzasztó élethelyzeteket látunk, házkutatások alkalmával olyan életkörülményekre, elképesztő szegénységre bukkanunk, amire egy civil nem is gondolna. Sokszor szembesülünk vele, hogy milyen irtóztató mocsokban és szemétben élnek emberek, és előfordult már, hogy ottjártunkkor sündisznópörkölttel kínáltak minket – sorolja megdöbbentő élményeit Andrea, aki vallja, ezt is bírniuk kell. A rendőrség berkeiben tizedik évét töltő Renáta például első évében „hullázott", vagyis a rendkívüli, egyelőre tisztázatlan körülmények között meghaltak esetében helyszínelt. – A negyvenfokos melegben éppen strandra készültem, amikor azonnal indulnom kellett helyszínelni egy halálesethez: rövidnadrágban és haspólóban érkeztem, döbbent csend után kérdezték, biztos én jöttem-e a rendőrségtől – emlékszik vissza Renáta, miközben mélyet sóhajt: ez az időszak lelkileg is nehéz iskola volt, például emberpróbáló ilyenkor a hozzátartozókkal beszélni.

Mindezek ellenére nagyon szeretik a szakmájukat – mint mesélik – jó a rendőrségen a hangulat, jól érzik magukat. Szeretik a például a figyelést, amikor éjszakákon át, akár mínusz húsz fokban is autóban ülnek és lesik a gyanúsítottakat, hogy hirtelen lecsaphassanak rájuk. Mint az amerikai filmekben, csak itt nem fánkot esznek a rendőrök, hanem szendvicset. Andrea büszke rá, amikor egy több mint harmincrendbeli csalásos ügyet sikerült felderítenie, vagy amikor a téglagyárnál felszedett sínek tetteseit gyorsan kézre kerítette. Renáta a Cserepes sori művelődési házba való betörést említi, még aznap felderítették a tetteseket. Persze azt sem hallgatja el, hogy kiváló lövő, pár éve a BM országos lövész versenyén bajnok lett, és idén is indulni fog.

Sokszor emberpróbáló időbeosztással dolgoznak, és a szabadidejükben is az éppen aktuális ügyön jár az eszük, nehéz kikapcsolni. Renáta egyszer például megálmodta a megfejtést. – Nehéz, nehéz – hangsúlyozza, miközben már mosolyra fordul a szája: nem árt óvatosnak lenni a magánéletben is. Annál nagyobb blama nincs, ha egy rendőrnek bűnöző a párja.

Hajnali érkezés

És a legfontosabb: mindketten édesanyák, Renáta egy ötéves kislánynak, Andrea pedig egy nyolcéves kisfiúnak a mamája. Hogy ezt hogy csinálják? – Az anyaság a nő egyik legfontosabb szerepe, feladata és természete az életben – vallják. Andrea említi, hogy készenlétisként gyakorta hajnalban érkezik haza, ilyenkor nyolcéves fia félig ébren, csukott szemmel csak annyit kérdez: Becsuktátok? Az igenlő válaszra megnyugszik és azonnal elalszik. Ha felnő, kommandós rendőr szeretne lenni...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Viharlámpa

Tovább olvasom