Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Milyen típusú partner tetszik?

Mitől függ, hogy ki tetszik az embernek – mitől függ a párválasztás? Inkább biológiai szempontok alapján dönt az ember, vagy a társadalmiak a meghatározó? Esetleg szétválaszthatatlanul összefonódik a kettő?
Egyesek a biológiai szempontokra esküsznek, mások társadalmiakra – mondja Pikó Bettina, a Szegedi Tudományegyetem magatartáskutatója. Ha a biológiai szempontok lennének a döntőek, akkor még ma is mindenkinek a „Willendorfi Vénusz"-szerű nők tetszenének.

Az, hogy milyen típusú partner tetszik leginkább, egyébként is korról korra változó. Nem is olyan régen – száz évvel ezelőtt akár – még a holtsápadt, fehér bőr volt a menő. Miért? Mert azt, hogy valaki távol tarthassa magát a szabad ég alatt végzett, rengeteg munkától – amikor az ember lebarnul a napon –, csak a társadalmilag magas polcon elhelyezkedők engedhették meg maguknak. Minél fehérebb, sápadtabb volt valaki, annál jelentősebb volt a társadalmi helyzete, annál kívánatosabb partner. Aztán ez épp a fordítottjára változott: minél inkább ráérhetett barnulni valaki, annál jelentősebb társadalmi pozíciót tölthetett be, annál biztosabban tudhatott gondoskodni leendő gyermekeiről – tehát épp a barna bőr lett kívánatos, „divatos".

És mi a helyzet az arcokkal? A biológiai nézetek hívei kimutatták, az „átlagos" arcot kedveljük, amely semelyik szélsőség felé nem hajlik, az orra például sem túl nagy, sem túl kicsi. És emögött az áll, hogy – éppen, mert az átlagosból van a legtöbb – az ilyen arc jelezte génállománnyal lehet leginkább túlélni, az ilyen arc a legbiztonságosabb, ha a következő generációt is biztonságban akarjuk tudni, leghelyesebb ilyen arcú párt választani. Az átlagos orr például azért kedvező, mert ha túl kicsi, akkor a beszívott levegő nem tud kellően fölmelegedni, mire a légcsőbe kerül, az ember tehát könnyen megfázhat. Viszont a túl nagy orr sem ideális biológiai okok miatt: a nagy orrú embernek könnyebben lesz orrsövényferdülése, ez gátolja a légzést, kevesebb oxigén kerül az agyba, s ez vészhelyzetek idején nem jó.

Van olyan nézet is, hogy a szülőre való hasonlítás az egyik döntő a párválasztásban. A lányok olyan partnert keresnek, ki hasonlít az apjukra, a fiúk olyat, aki az anyjukra. Ez ésszerű, hisz az utódnevelés szempontjából a szülőhöz hasonlító génállomány már „bevált". A szexuális jelzéseknek is óriási a szerepük. Nem véletlen, hogy a férfiak körében a duzzadt ajkú, nőiesen viselkedő hölgyeknek van sikerük, a nők körében meg a férfias férfiaknak. De akkor hogyan találnak párra azok, akik kevésbé testesítik meg a nemi ideált? Úgy, hogy a nő – tudat alatt – arra gondol, a szuperférfi nem is olyan biztos, hogy hűséges apa lesz, nem rá és a családjára fogja fordítani energiáit, ezért jobban megéri, ha egy kevésbé Don Juan típusú férfihoz köti életét, aki viszont megbízhatóan, a családjáért dolgozik, hiszen nincs más választása.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felborult egy magyar üdülőhajó a Pozsony közelében

A Dunán vélhetően motorhiba miatt, partközeli manőverezés közben oldalára dőlt egy magyar üdülőhajó… Tovább olvasom