Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Minden vég valaminek a kezdete

A nagypapa motorszeretetével megfertőzve indult Márton László, hogy változatos életpályát befutva ma az ország egyik legszebb autószalonját vezesse.

A nagypapa motorszeretetével megfertőzve indult Márton László, hogy változatos életpályát befutva ma az ország egyik legszebb autószalonját vezesse. Megtapasztalta: minden vég tulajdonképpen valaminek a kezdete, és ennek megfelelően kell hozzáállni a dolgokhoz.

Borsodnádasdon született, ebben az alig több mint 3000 lakosú faluban, ami közel van Szilvásváradhoz, Ózdhoz és Egerhez is. A szülőhely mindig meghatározó az ember életében. Még akkor is, ha hamar elkerül a tájtól, és a szülők közelségétől is.

– Nagyapám méhész volt, nagyon szerette a természetet. Gyermekkoromban rengeteget segítettem neki. Tetszett a méhek szorgos tevékenysége, aminek nemcsak látszata, haszna is volt. Nagyapám természetszeretetéhez csak a motorok iránti vonzódása volt hasonlatos. Amit meg lehetett tanulni róluk, azt ő megtanulta. Talán ez ivódott belém is. Emlékszem, óriási öröm volt, amikor megkaptam nagyapától a Berva kismotort, amikor ő megvette nagyobb motorját. Ez a kezdete a motormániámnak – gondol vissza a gyermekkorra Márton László, az A1 Autó Győr ügyvezető igazgatója.

Soha nem szabad feladni

– Alig 14 évesen került el otthonról egy meglehetősen zártkörű intézménybe, az esztergomi ferences rendi gimnáziumba. Ez szülői döntés volt, vagy megbeszélték?

– A szüleim szerették volna, de én is rendben találónak véltem. Ma is úgy gondolom, hasznos volt. Kitűnő tanáraink voltak. Az igaz, hogy szigorú nevelésben részesültem, és a kötelességtudat mindig az első helyen állt. Megtanították, hogy soha nem szabad feladni. Az eredményért mindig keményen meg kell dolgozni.

– Azzal is korán meg kellett ismerkedni, hogy hiába a cél és az akarat, az embert nem várt meglepetések is érhetik. Nem vették fel a főiskolára. Nagyon a szívére vette?

– Meglepett, de nem adtam fel. Visszamentem szülőfalumba, ahol apám segítségével elhelyezkedtem az ottani lemezgyárban segédmunkásként. Jó kis csapatba kerültem. Ma is állítom, nagyon jót tett nekem. Megtanultam, mindig csapatban kell gondolkodni. Közben főiskolai előkészítőre jártam, megszereztem a jogosítványt, majd következett egy év katonaság, ami persze felejthető.

– Annál többet adott viszont Győr, ahol a főiskolát végül is megkezdte. A megyeszékhely legalább annyira meghatározó lett a további életében, mint a szülőfalu.

– Valóban. Győrött kezdtem el a műszaki főiskolát. Itt ismerkedtem meg 1976-ban a feleségemmel, és rá egy évre már összeházasodtunk. Nem diákszerelem volt. Sőt! Közös sorsunkat éppen az segítette, hogy később nem nappali tagozaton kezdte el a közgazdasági egyetemet.

– Győriként abban az időben a gépjárműves szakmát illetően kikerülhetetlen volt az ereje teljében lévő vagongyár. Gondolom, nem kevés tapasztalatot sikerült itt gyűjteni.

Három év a Rábánál

– A Rába akkor rengeteg teherautót gyártott és exportált. A tgk-ba kerültem, ahol három évig dolgoztam. Autóközelben lehettem és ez volt a lényeg. Itt sem volt minden fenékig tejfel, de tény, ebben az időszakban számos teherautót szállítottunk, többek közt Jugoszláviába. Sok próbaúton vettem részt. 1980-ban átmentem a Merkurba üzemvezetőnek.

– Egyre közelebb kerülünk ahhoz a tevékenységhez, ami végül is meghozta a sikert, amiben a kedvét is leli, azaz az autókereskedelemhez. Addig azonban még sok minden történt.

– Többek között a családalapítás és a családi élet megalapozása. Nem volt könnyű. Persze senkinek sem az. Miközben a Merkurban dolgoztam, elkezdtem az ATI-nál oktatni is. Feleségem az ÁFÉSZ-hoz került, és elkezdte az egyetemet. Megszületett nagyobbik lányunk, Bernadett. Ebben az időszakban sokat küszködtünk. Igyekeztünk megalapozni a család anyagi hátterét.

– Érdekes, hogy a további életúthoz éppen a felesége által vezetett az út, hiszen a piacgazdasággal, még ha érintőlegesen is, de az ÁFÉSZ-on keresztül ismerkedtek meg 1986-ban, amikor megalakult a Leier–ÁFÉSZ közös vállalkozás, amely talán az első ilyen típusú volt az egész országban.

– Ez tényleg érdekes volt, mert belecsöppentünk a piacgazdaság körülményei közé. Ekkor persze még csak a feleségem. Leier úr kemény üzletember, sokat lehetett és lehet ma is tanulni tőle. Aránylag jókor érintett meg bennünket a lehetőség. Fiatalon kerültünk ebbe a tőlünk idegen versenyhelyzetbe, és jól tudtunk alkalmazkodni. Hamarosan a feleségem igazgató lett Gönyűn, a betonüzemben. Tulajdonképpen ez volt a kezdete a Leierrel közös vállalkozásoknak.

Az állami szektor megroggyant

– Nekem akkor a főállásom mellett egy társammal már volt Ménfőcsanakon használtautó-telepünk. A levegőben volt, hogy az állami autókereskedelem rövidesen megroggyan. Amikor 1989-ben Leier úrral egy általa kezdeményezett megbeszélésen arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mi lenne, ha én is ott dolgoznék, már volt mire alapozni. Leier úr kivásárolta a társam részét, és megkezdődött a mai napig tartó sikeres Leier–Márton együttműködés.

– Az első Leier-Márton Autó Centrum, a VW és Audi
autószalon és szerviz 1992-ben nagy dobás volt.


– Ez a létesítmény a szakmai életemben nagy kihívás volt. Akkor talán ez volt a legszebb és a legnagyobb. Sok tapasztalatot adott. Sikerült egy jó szakmai csapatot összehozni, és ez jól működött egészen 1998-ig. Közben Celldömölkön nyitottunk egy kisebb Skoda-kereskedést, Mosonmagyaróváron pedig egy VW-szalont. Azután 1998-ban keményen engem is megérintett a piacgazdaság igazi arca. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy a győri autószalont „érdemes" volt eladni. Anyagilag úgy lehetett ebből kiszállni, hogy maradtak tartalékaink.

– Igen finoman fogalmaz. Vagy mára már átértékelődtek a dolgok?

– Természetesen nem volt könnyű megemészteni. Főleg azt, hogy egy jó csapat elé kiállva azt kellett mondanom, hogy holnaptól más lesz itt a tulajdonos. Korábban más fogalmam volt a piacgazdaság farkastörvényeiről. Voltak álmatlan éjszakáim, de nagyon jó tanulság volt.

– Egy vállalkozás megszűnt, jött egy másik. Az érdekes az, hogy ugyanabban a szférában. Miért?

Pénzhez jutottam

– A körülmények olyanok voltak, hogy nem volt érdemes másba kezdeni. Az ember szeretne mindig boldog lenni, amit az határoz meg, hogy mennyire elégedett és mennyire tud a képességeivel és a lehetőségeivel élni. Lehet egyszerű dolgoknak is örülni, és lehetnek olyan anyagi előnyök viszont, amikor az ember mégsem érzi jól magát. Velem itt ez történt. Pénzhez jutottam – ami nagyon sok ember álma –, de mellette olyan dolgok történtek, amik miatt nehéz volt örülni. Ma már ennek a történetnek is lehet örülni, és hálás vagyok Leier úrnak, aki sokkal könnyedébben fogta fel, és mindig mosolyogva mondta, jól van ez így, ennek így kellett történni. Majd lesz más. Ez a más a BMW-szalon lett, amely 1999-ben indult és 2002-től működik.

– A vállalkozások mögött állandóan ott áll a Leier-birodalom. Egyedül nem menne? Vagy nincs hozzá elég kurázsi?

– Miért nem vállaltuk egyedül? Mert jól érezzük magunkat ebben a partnerségben. Úgy gondoljuk, jobb egy ilyen nagyvállalkozásban egy kis résszel bírni, mint nagy rizikóval kisebb vállalkozást működtetni.

– Akár szó szerint is lehet venni, hiszen a felesége a főnöke, és a nagyobbik lánya a cégcsoport alkalmazottja.

– Valóban érdekes a család felállása ebből a szempontból, mert ha szigorúan vesszük a céghierarchiát, akkor nemcsak a lányom, de én is a feleségem beosztottja vagyok. A szervezeti felépítés szerint a Leier-cégcsoportban Magyarországon a feleségem az első számú vezető. Mindketten vezető egyéniségek vagyunk, és ez bizony próbára tette a kapcsolatunkat, ami mindennél erősebbnek bizonyult. A nagyobbik lányom jogász, közgazdász, a cégcsoport jogásza. A kisebbik harmadéves a műszaki egyetem közgazdász szakán.

– Boldog?

– Igen. Sikerült megvalósítani a gyermekkori álmomat. Ebben része van a szerencsének is, de úgy gondolom, kisebb százalékban, mint a munkának. Sokat köszönhetek a feleségemnek, a családomnak, és a szerencsés találkozást követően Leier úrnak is. Vannak az életben olyan időszakok, amikor az embernek újra kell építeni magát. Úgy gondolom, az újrakezdésnél soha nem lehet tudni, milyen szintre sikerül az újraépítés, de onnan mindig el kell tudni indulni. Újra és újra. Ez nagyon fontos dolog.

Heller László


Villámkérdések és válaszok

1. Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
- Az első millióról az jut eszembe, hogy nagy álmom volt, hogy egyszer majd egy saját motorom lehessen, és arra emlékszem, amikor eladtuk az előző céget 1998-ban, akkor megbeszéltük a feleségemmel, hogy most bizony veszünk magunknak egy motort. Nem volt kis befektetés. Talán annak idején a Bervának örültem úgy gyerekként, mint felnőttként a BMW 1200 LT-nek, amely - amikor megvettem - a leg-leg-nek számított. Azt a motort már eladtam, de azóta motorozom.

2. Elég akarni a sikert?
- Az hogy szeretnék sikeres lenni, az kevés. Akarni, az nagyon fontos, de nem elégséges. Az embernek kell, hogy legyen célja. Tudja, mit akar elérni az nélkülözhetetlen, de úgy gondolom, a legfontosabb dolog mégis az, hogy legyen egy meghatározott út, amely révén elérhetem a célt, aminek érdekében mindennap legalább egy lépést meg kell tenni.

3. Mit tart a legjobb befektetésnek?
- Ha az ember tanul, és folyamatosan képzi magát, és mindezt szorgalmasan teszi. Ez olyan befektetés, amely az ember saját nevelését, trenírozását jelenti. Anyagilag nézve: a mai világban nem feltétlenül az autóértékesítésbe való befektetést gondolom a legjobbnak, de mivel bennem nagyon erős a szakmai kihívás, és a szakmai vonzalom, azt gondolom - ha lenne rá lehetőségem - akkor ebben az autós cégben vásárolnék egy nagyobb üzletrészt magamnak.

4. Mennyit áldoz jótékonysági célokra?
- Jótékonysági célokra a Lions klubon keresztül adományozunk. Nagyon sok a megkeresés, amit nagyon nehéz kezelni, ezért igyekszünk egy meghatározott mederbe terelni a jótékony célú kifizetéseket.

5. Gazdag embernek tartja magát?
- Igen, de nem azért, mert olyan anyagi körülményeim vannak, hogy az életben ne érhetne már meglepetés. Nem a jólétet tartom a legfontosabbnak. Az természetesen jóleső érzés, ha az ember megfelelő egzisztenciával rendelkezik. Ám nem ezt tartom a gazdagság legfontosabb ismérvének. Úgy gondolom az az élettapasztalat, amin keresztül mentünk, és amit megoldottunk az tesz bennünket gazdaggá, kiegyensúlyozottá, elégedetté.

6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
- Annak jó kiválasztása, amit az ember szeretne véghez vinni. Ehhez a megfelelő kollégák kiválasztása. És talán ezzel egyenértékű, a körülmények folyamatos figyelemmel kisérése, és az információ.

7. Lesz a vállalkozásának újabb dobása?
- A legújabb, amiről még kevesen tudnak: Szombathelyen nyitottunk egy Skoda értékesítési pontot. A szakma az elkövetkező néhány évben szerintem jelentős változáson megy keresztül. Figyeljük a piaci mozgásokat, lehetőségeket.

8. Támogat-e fiatal pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
- Vállalkozásokat nem. Pályakezdőket igen. Nagyon nehéz helyzetben vannak. Nehéz az elhelyezkedésük is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bajnokság állása

1. Tovább olvasom