Szeged - delmagyar.hu

Macs, köszönöm :-) Tudom én, hogy a srác nem akart megbántani, igazából nem is sikerült, mert kedvelem annyira, hogy tényleg örülök az örömének. Én evolúciós barom :-S Csak azt nem értem, hogy a gazdag miért nem a másik gazdagnak adja ezt elő (bár pont tegnap volt rá példa, a másik, még gazdagabb srác jól rátromfolt, szóval visszakapta, ha nem is tőlem, a tüskét...) A megfelelés birkaösztön. 15 évesen jöttem rá, hogy az ember nem tud mindenkinek megfelelni, mert darabokra hullik a személyisége - ahány ember, közösség, annyi félét vár el tőle. Nem hiszem, hogy ez atomtudósi intelligenciára vall... :-) Innentől próbál az ember egy saját utat, egy saját belső világot, egy saját erkölcsi rendszert kialakítani. Számomra ez lett az élni és élni hagyni.
Más, ami nekem érthetetlen. Sok éven át voltam tagja egy irodalmi oldalnak. Ott lettem figyelmes a jelenségre, amit itt is felfedezni vélek: néhányan direkt azért jelennek meg, hogy hozzászólásaikkal felszítsák a kedélyeket, azaz káoszt… Tovább olvasom »

Macs, köszönöm :-) Tudom én, hogy a srác nem akart megbántani, igazából nem is sikerült, mert kedvelem annyira, hogy tényleg örülök az örömének. Én evolúciós barom :-S Csak azt nem értem, hogy a gazdag miért nem a másik gazdagnak adja ezt elő (bár pont tegnap volt rá példa, a másik, még gazdagabb srác jól rátromfolt, szóval visszakapta, ha nem is tőlem, a tüskét...) A megfelelés birkaösztön. 15 évesen jöttem rá, hogy az ember nem tud mindenkinek megfelelni, mert darabokra hullik a személyisége - ahány ember, közösség, annyi félét vár el tőle. Nem hiszem, hogy ez atomtudósi intelligenciára vall... :-) Innentől próbál az ember egy saját utat, egy saját belső világot, egy saját erkölcsi rendszert kialakítani. Számomra ez lett az élni és élni hagyni.
Más, ami nekem érthetetlen. Sok éven át voltam tagja egy irodalmi oldalnak. Ott lettem figyelmes a jelenségre, amit itt is felfedezni vélek: néhányan direkt azért jelennek meg, hogy hozzászólásaikkal felszítsák a kedélyeket, azaz káoszt teremtsenek. Lásd: magyar ember még a szivárványon is össze tud veszni :-( Ez kinek jó?
Valaki leromázott itt a múltkor. Nem vagyok az, de sokszor kívántam, bár...! Vagy zsidó, vagy arab, vagy kínai... Mert a magyaron kívül minden etnikum összefog, ha baj van, legalább a sajátjait nem támadja. Nekimegy a közös ellenségnek, de nem az ártalmatlan szomszédnak, barátnak, akárkinek, csak mert más társadalmi státusza van, más korosztály, más gondolkodás. Ez rettenetes, és minden egyébtől eltekintve szerintem az Orbán-kormány legnagyobb bűne az, hogy az elmúlt 14 évben (hat kormányon, nyolc ellenzékben) tudatosan alakította ki a ezt a mindenki mindenki ellen légkört, teljesen kiszolgáltatottá téve a magyart egyénként, népként egyaránt.
A gyűlölködő vudut azért nem értem, mert az egészséges reakció az lenne, ha az ember elesettet lát, akkor eszébe jut: én sem vagyok isten, lehet, hogy két nap, két hét, hónap múlva én fekszem ott. Vajon lesz-e, aki odanyújt egy fél szelet kenyeret, vagy csupán emberként néz rám? Senki nincs bebiztosítva - pláne itt és most -, hogy nem kerül ilyen helyzetbe. És az élet nagy törvénye, hogy amit az ember másokkal csinál, előbb-utóbb visszakerül hozzá. Ez nem vudu, nem spiritiszta maszlag, színtiszta tanulság, amit én a bőrömön tanultam meg.
A kütyük soha nem érdekeltek, hacsak nem olyan szinten, hogy imádok mindent szétszedni :-D A hozzá kapcsolódó viselkedés az, ami igen. Csak egy példa. Hat ember. Ebből háromnak van kütyüje. Egy találkozón vagy egymásnak mutogatják a kütyün tárolt dolgokat - vagy magát a kütyüt -, vagy telefonálnak, e-mail-eznek, sms-eznek. Minek összejönni? Legalább ilyenkor nem az együttlét lenne a fontos? Én imádok zenét hallgatni. Mégsem csinálom meg ilyenkor, hogy fogom a fülhallgatót és zenébe burkolózom. Miért? Mert illetlenség.
A státuszszimbólum nekem a tett. Ezért érzem magam kevésnek, mert nem tudom az értékes oldalamat megmutatni, mindazt, ami bennem van, továbbadni. Számomra ez fontos lenne több okból is, mert egyrészt biztos vagyok benne, hogy amit adni tudnék, sok embernek segítene, másrészt mondhatnám azt, hogy ez vagyok én.
Ha érdekel, nézz itt szét...
http://alieneetah.blogger.hu/
Minden jót, és köszönöm a klubfelvételt, megtiszteltél vele :-D

155. nobody13,
bocs, de miért csodálkozol?
Amikor az egyik vezető politikus szemrebbenés nélkül jeleni ki, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van", amikor a másik pedig panelprolikról beszél, amikor a politika célkeresztbe állítja az öregeket, rokkantakat, betegeket, munkanélkülieket, és az emberek jelentős része örömmel lövöldözik rájuk.
Nem hiszem, hogy az emberek ilyennek születnek, csak ilyenné válnak, mert él bennük a megfelelési vágy. Megfelelni az általuk elfogadott közösség elveinek, szabályainak, illetve, amit már Tucattól megtanultam (bocs ha félreértettem valamit), úgy érzik, ha a félelmeik megtestesüléseit - öregeket, betegeket, rokkantakat, homleszeket, munkanélkülieket, szegényeket - szidják, utálják, ellenségnek titulálják, akkor mint valami vuduval, elhárítják maguktól a bajt.
Tudom, nem vigasztal, de az emberi együttérzés, manapság veszélyeztetett állatfaj. A barátod, aki a képeket mutatta, nem bántani akart, legalábbis remélem, inkább az örömét akarta… Tovább olvasom »

155. nobody13,
bocs, de miért csodálkozol?
Amikor az egyik vezető politikus szemrebbenés nélkül jeleni ki, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van", amikor a másik pedig panelprolikról beszél, amikor a politika célkeresztbe állítja az öregeket, rokkantakat, betegeket, munkanélkülieket, és az emberek jelentős része örömmel lövöldözik rájuk.
Nem hiszem, hogy az emberek ilyennek születnek, csak ilyenné válnak, mert él bennük a megfelelési vágy. Megfelelni az általuk elfogadott közösség elveinek, szabályainak, illetve, amit már Tucattól megtanultam (bocs ha félreértettem valamit), úgy érzik, ha a félelmeik megtestesüléseit - öregeket, betegeket, rokkantakat, homleszeket, munkanélkülieket, szegényeket - szidják, utálják, ellenségnek titulálják, akkor mint valami vuduval, elhárítják maguktól a bajt.
Tudom, nem vigasztal, de az emberi együttérzés, manapság veszélyeztetett állatfaj. A barátod, aki a képeket mutatta, nem bántani akart, legalábbis remélem, inkább az örömét akarta megosztani veled.
És hidd el, nem vagy véglény, sose voltál az! Hidd el, hogy sokan vannak/vagyunk ebben az országban, akiknek nincs csúcstechnológiájú mobilja, meg egyéb státuszszimbólumként funkcionáló ketyeréje, de attól még emberek, a magunk területén értékes emberek vagyunk. Ha megengeded, üdvözöllek a klubban! :-)

155. nobody13,
bocs, de miért csodálkozol?
Amikor az egyik vezető politikus szemrebbenés nélkül jeleni ki, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van", amikor a másik pedig panelprolikról beszél, amikor a politika célkeresztbe állítja az öregeket, rokkantakat, betegeket, munkanélkülieket, és az emberek jelentős része örömmel lövöldözik rájuk.
Nem hiszem, hogy az emberek ilyennek születnek, csak ilyenné válnak, mert él bennük a megfelelési vágy. Megfelelni az általuk elfogadott közösség elveinek, szabályainak, illetve, amit már Tucattól megtanultam (bocs ha félreértettem valamit), úgy érzik, ha a félelmeik megtestesüléseit - öregeket, betegeket, rokkantakat, homleszeket, munkanélkülieket, szegényeket - szidják, utálják, ellenségnek titulálják, akkor mint valami vuduval, elhárítják maguktól a bajt.
Tudom, nem vigasztal, de az emberi együttérzés, manapság veszélyeztetett állatfaj. A barátod, aki a képeket mutatta, nem bántani akart, legalábbis remélem, inkább az örömét akarta… Tovább olvasom »

155. nobody13,
bocs, de miért csodálkozol?
Amikor az egyik vezető politikus szemrebbenés nélkül jeleni ki, hogy "mindenki annyit ér, amennyije van", amikor a másik pedig panelprolikról beszél, amikor a politika célkeresztbe állítja az öregeket, rokkantakat, betegeket, munkanélkülieket, és az emberek jelentős része örömmel lövöldözik rájuk.
Nem hiszem, hogy az emberek ilyennek születnek, csak ilyenné válnak, mert él bennük a megfelelési vágy. Megfelelni az általuk elfogadott közösség elveinek, szabályainak, illetve, amit már Tucattól megtanultam (bocs ha félreértettem valamit), úgy érzik, ha a félelmeik megtestesüléseit - öregeket, betegeket, rokkantakat, homleszeket, munkanélkülieket, szegényeket - szidják, utálják, ellenségnek titulálják, akkor mint valami vuduval, elhárítják maguktól a bajt.
Tudom, nem vigasztal, de az emberi együttérzés, manapság veszélyeztetett állatfaj. A barátod, aki a képeket mutatta, nem bántani akart, legalábbis remélem, inkább az örömét akarta megosztani veled.
És hidd el, nem vagy véglény, sose voltál az! Hidd el, hogy sokan vannak/vagyunk ebben az országban, akiknek nincs csúcstechnológiájú mobilja, meg egyéb státuszszimbólumként funkcionáló ketyeréje, de attól még emberek, a magunk területén értékes emberek vagyunk. Ha megengeded, üdvözöllek a klubban! :-)

18. Nem Örményország az ok. Felháborodott a világ muzulmán része egy elmeháborodott idétlen filmje miatt.. és sorra támadják az USA és már Németo. követségeit is. Erre USA eképpen reagált: a Szept. 11-ei dátumhoz van köze, terrorcselekmény az egész, nem a film miatt van, és felsorakoztak É-Afrika partjainál. Kína pedig Japán közelében tart erődemonstrációt..
Természetesen az olajár megy fel (benzináremelés volt nemrég, emlékszünk?) - mindennek ez az oka. Amerikának olaj kell. és hát rengeteg pénzt költenek fegyverkezésre, legalább ne hiába tegyék..

Én csak figyelek... És döbbenten nézem, hogyan képesek emberek élni. Lenne egy nagyon komoly kérdésem az itt lévőkhöz. (Egy barátomnak ugyanezt a kérdést feltettem tegnap, a reakciót nem árulom el egyelőre.)
Tényleg ennyire csak az orráig lát az ember?
A pszichiáterem 15 éve küzd azért, hogy a roncsokból, szilánkokból, amiket az első húsz évemből magammal hoztam, próbáljon legalább valamiféle, alapszinten funkcionálni képes emberszerűséget összerakjon. Több-kevesebb sikerrel. DE.
Gyerek- és tinikoromban olyan vastag volt a szociális fal köztem és a korosztályom között, hogy utána kellett vagy öt év, hogy elhiggyem, ember vagyok én is, nem valami véglény.
Alakult az élet, írni kezdtem, megjelent egy könyvem, akik olvasták, szerették. Sok könyv lebegett a szemem előtt, cél előttem, az életemnek.
Ez két éve megborult. A falat, mely 15 éve ledőlt (néhányan komoly munkát fektettek bele), most ismét áll. Fizikailag érzem magam elszeparálva kortársaimtól, amikor csúcstech mobiljukon… Tovább olvasom »

Én csak figyelek... És döbbenten nézem, hogyan képesek emberek élni. Lenne egy nagyon komoly kérdésem az itt lévőkhöz. (Egy barátomnak ugyanezt a kérdést feltettem tegnap, a reakciót nem árulom el egyelőre.)
Tényleg ennyire csak az orráig lát az ember?
A pszichiáterem 15 éve küzd azért, hogy a roncsokból, szilánkokból, amiket az első húsz évemből magammal hoztam, próbáljon legalább valamiféle, alapszinten funkcionálni képes emberszerűséget összerakjon. Több-kevesebb sikerrel. DE.
Gyerek- és tinikoromban olyan vastag volt a szociális fal köztem és a korosztályom között, hogy utána kellett vagy öt év, hogy elhiggyem, ember vagyok én is, nem valami véglény.
Alakult az élet, írni kezdtem, megjelent egy könyvem, akik olvasták, szerették. Sok könyv lebegett a szemem előtt, cél előttem, az életemnek.
Ez két éve megborult. A falat, mely 15 éve ledőlt (néhányan komoly munkát fektettek bele), most ismét áll. Fizikailag érzem magam elszeparálva kortársaimtól, amikor csúcstech mobiljukon egymásnak mutogatják a nyári kalandozások emlékeit. Ülök mellettük, és azon gondolkodom, milyen boldogok. Nem azért, mert utazhattak. Elfogadom, hogy luxus. Azért, mert ha annyi pénzem volna, amit ők egy rosszul elsült valutaváltáson buktak, akkor lehetne olyan szemüvegem, amiben nem fáj a fejem. Két éve kellene cserélni, de nincs miből. Ha fele lenne annak, amit az útra elköltöttek, akkor nem kellene 41 évesen turmixolni az ételt, lenne pénzem, hogy megcsináltassam a legolcsóbb fogpótlást, hogy jóízűen megehessek egy szendvicset. Egy almát... Hogy ne fájjon az evés, sem szájban, sem utána gyomorban, emésztőrendszerben. (Gyomorszájszűkületem van...) Na, ezt kérdeztem meg tegnap az illetőtől. Hogy te, nem rossz érzés neked, hogy elvileg barátok vagyunk, és te itt dicsekszel nekem a nyaralási képekkel, míg tudod, hogy nekem még a normális hétköznapi örömökre sincs pénzem, mint az étkezés?
Három éve még teljes embernek éreztem magam, jogokkal, lehetőségekkel, jövővel. Most amerre nézek, emelkedő falakat látok és fájdalmat, és embereket, akik a mások nyomorára teljesen érzéketlenek. Csak azt szeretném tudni, ők ilyennek születnek, vagy valamitől válnak ilyenné. Mert ha az első, akkor sokkal nagyobb a baj, mint hinnénk.

149. nobody13
Így igaz.
Kár, hogy Czindi nem látja, mi van a felszín alatt. Nemcsak ő, hanem közülünk sokan mások sem.

Jó éjszakát, porszemek! :)

//That´s right.
What a pitty that Czindi can not see what is beneath the surface. And not only he but many of us.

Good night, grains of dust! :)//

nobody13: Arról nem beszélve, hogy a legtöbb ilyen ember aki régóta állást keres és 22.800 Ft-ból kell tengődjön (nem nem a 100 kilós emberekre és a többi felsorolt példáira gondolok kedves czindi) lelkileg is nagyon mélyen van ami kihat mindenre, legyen az fizikai, hozzáállási stb téma...ezen is filózhatnának a nagyokos pártemberek. Kész agyrém ez az egész.

151. nobody13 , sok ilyen "47ezerből" élőt ismerek. Hogy nem jut húsra? olyan100 kilósak, vagy még több. Surranóval járnak ( no nem a katonaival, hanem az elektromossal!) a gyerekek kettesével a robogókon, közben "okostelefonon" beszélgetnek a papával, aki kocsival jár, néha nem is akármilyennel ( no néha meg olyannal, aminek se vizsgája, se kötelező biztosítása, de néha még fékje sincs...) Ez term. nem mindenkivel van így, de nagyon sokkal! Nekünk 2 évenként be kellett adni a vagyoni helyzetünkről szóló űrlapokat...tőlük senki nem kérdezi, honnan van pénzük például benzinre...Hagyjuk már el ezt a demagóg dumát!!!

Most komolyan, félretéve a politikát... 28, 47 ezerből élő emberekre számítanak nehéz fizikai munkára, olyanokra, akik le vannak gyengülve, mert nem telik nekik húsra, tápláló ételre? Még alkoholra sem? (Az is kalória :-D) Szociális segélyesek, közmunkások... Ez számomra olyan, mint az a hozzászóló, aki tavaly télen, amikor a nagy hó volt, azt javasolta, rendeljék ki a hajléktalanokat havat hányni... Lehet, hogy elkezdi, de hogy a mentő nem győzi majd elvinni az összeeső embereket, az is biztos.

Már megint nyomtatványra, meg postaköltségre szórják ki a pénzt. Van országos nyilvántartás az állampolgárokról (kor, lakcím), a kor alapján már eleve egy csomó embert ki lehet hagyni. Van nyilvántartás a rokkantakról is, csak hozzá kell rendelni az előző nyilvántartáshoz (hálózat és SW kérdése...). A foglalkozások alapján szintén lehet tudni, hogy ki milyen szakképzettséggel rendelkezik. Szóval, értelmetlen marhaság ez a levelezgetés. Valaki nagyon ráért és kitalálta. Komolyan, nem értem, az ilyen emberek miért vannak ott, ahol, ha nem tanultak vezetést és szervezést (én pl. tanultam).