Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Mit kívánt a magyar nemzet 1956 őszén?

Bár Szegeden, az egyetemisták MEFESZ-alapító nagygyűlésén pattant ki az 1956-os forradalom és szabadságharc szikrája, mely lángba borította az országot, mégis elsősorban a budapesti történéseket ismeri a világ, és a hazai közvélemény. Holott vidék-Magyarország, azon belül egész Csongrád megye is megmozdult, és súlyos áldozatokat hozott 1956-ban.
Szeged 1956-ban nem volt megyeszékhely, ennek ellenére a térségi, sőt az országos történések kiindulópontja lett.

Diákok az élen

Az 1956-os forradalom első független szervezete Szegeden alakult meg. Három joghallgató – Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre – kezdeményezésére, egy, a budapesti ELTE bölcsészétől érkezett levél hatására – az egyetemisták október 16-án gyűlést tartottak a szegedi egyetem bölcsészkarának legnagyobb termében. Elhatározták a DISZ-től függetlenül működő szervezet, a MEFESZ megalakítását, követelték a szovjet csapatok kivonását. Az október 20-i MEFESZ-nagygyűlésen – Perbíró József jogi kari dékánhelyettes elnökletével – elfogadták a szervezeti szabályzatot, a programot. Ebben nemcsak az oktatás reformját, hanem politikai változásokat is követeltek a szegedi egyetemisták. A gyűlés támogatta a mozgalom országossá bővítését, ezért minden diákvárosba küldöttséget indítottak – például a budapesti műegyetemre is.

Diákparlamenteken mozgolódtak a középiskolások: Vásárhelyen október 19-én, Szentesen 22-én. A szentesi összejövetelre Csongrádról, Vásárhelyről is érkeztek diákok: a MEFESZ-küldött fölolvasta követeléseiket.

A megyebeli forradalmi előzmények közé sorolja Farkas Csaba, a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa, hogy visszatértek a közéletbe a diktatúra által korábban félreállított koalíciós politikusok. A parasztság ellenállását váltotta ki 1956 nyarának-őszének tagosítási programja – október 22-én a maroslelei hetivásáron tüntettek is. A munkások elégedetlenségét pedig hiába igyekezett féken tartani a hatalom a gyárakba küldött megbízottakkal, Szegeden három munkás már október 22-én megkísérelte ledönteni a Sztálin-szobrot.

A vidék szava

A magyar vidék 1956-os forradalma dokumentumainak gyűjtését a rendszerváltozás idején kezdték meg a levéltárosok és az 1956-os Intézet. E feltáró munka eredményeként az 1956-os Intézet és Budapest Főváros Levéltára 2003–2006-ban jelentette meg a Vidék forradalma 1956 című kötetet, mely – a bevezető szerint is – „első kísérlet arra, hogy – a magyar történetírás főváros-centrikusságán túllépve – létrejöjjön egy olyan tanulmánygyűjtemény, amely feltárja, mi történt nemzeti történelmünk egyik legfontosabb szakaszában Budapesten kívül, a magyar vidéken". A Csongrád megyéről szóló fejezetet Farkas Csaba levéltáros írta. Összeállításunkban jórészt e tanulmány alapján villantjuk föl az 1956 forradalom e vidéki napjait.

Szeged áldozata

Szeged együtt lélegzett a fővárossal: a Tisza-parton október 23-án folytatódott a MEFESZ-mozgás, délután – a budapesti hírek hallatán – a Dóm téren több ezer egyetemista gyűlt össze. A diákokból és értelmiségiekből álló tömeg a Széchenyi térre, a Klauzál téri Kossuth-szoborhoz vonult, ahol egy MEFESZ-tag ismertette a Budapesten történteket. A munkások bevonása érdekében a tömeg továbbvonult a színházhoz, majd az ipari területek felé: a kender-, a ruha- és a konzervgyár munkásai csatlakoztak. Október 24-én a helyi hatalom bejelentette: fegyverrel is kész útját állni a megmozdulásoknak. A délutáni tüntetésekkor csak a kendergyárnál alakult ki atrocitás. Október 25-én folytatódtak a megmozdulások – a Délmagyarország szerkesztősége előtt is. Az épületben tartózkodó értelmiségiek (újságírók, tanárok) megalakították az első ideiglenes forradalmi bizottságot, mely éjjel megállapodott a városi párt- és katonai vezetést képviselő Ábrahám Antallal, hogy másnap a vállalatoknál és intézményeknél munkástanácsok alakulnak, ezek küldötteiből pedig létrejöhet az új helyhatalmi szerv. E megállapodást fölolvasták a tanácsháza előtt várakozó tömegnek. De másnap a váratlanul bevezetett katonai közigazgatás parancsnoksága igyekezett megakadályozni az újabb tüntetést.

A gyárakból október 26-án délelőtt fölvonuló tömeget az ideiglenes forradalmi bizottság tagjainak sem sikerült rábírni, hogy kerüljék el a katonai kordonnal lezárt Széchenyi teret, a fegyveresek figyelmeztetésnek szánt lövései 16 tüntetőt megsebesítettek, Schwarz Lajos 17 éves munkás halálos lövést kapott. A történtek hatására szinte minden üzem sztrájkba lépett; a hatalom tárgyalni kényszerült, a forradalmi erők meg fokozatosan átvették a város irányítását.

Tömeg a tereken

Fáziskéséssel követték Szegedet a megyebeli települések. A hódmezővásárhelyiek október 26-án késő délután a tanácsháza előtt gyűltek össze, majd elvonultak a Hal térre. Ott követelték a szovjet csapatok kivonulását és a szovjet emlékmű eltávolítását. Erre a pártbizottság utasította a tűzoltóságot az úgynevezett Iván-szobor leemelésére. Az így szabaddá vált talapzatról Avemaria Brunó, egy volt katonatiszt az országos követeléseket olvasta föl. E 17 pontot kinyomtatták, majd a kötöttárugyárhoz vonultak. A tömeget figyelmeztető lövésekkel oszlatta föl a hatalom. A megyei pártbizottság engedményként olyan új bizottságok fölállítását kezdeményezte a térség városaiban és községeiben, melyekben vezető szerepet szánt az MDP képviselőinek. Ezzel azonban – fogalmaz tényfeltáró tanulmányában Farkas Csaba – megnyílt az út a forradalom erőinek hatalomra kerülése előtt is: az új intézmény megjelenésével október 27-ére új politikai helyzet alakult ki.

Szentesen október 25-én kisebb-nagyobb csoportok jelentek meg az utcákon, több helyről eltávolították a szovjet megszállásra emlékeztető jelképeket. Október 26-án a Kossuth téren több száz fős tömeg követelte a „csillaghullást": a pártvezetés jóváhagyásával minden középületről eltávolították a vörös csillagot, e jelképet a szovjet hősi emlékműről délután a tömeg verte le. Többeket letartóztattak. Az ennek nyomán születő felháborodás kicsikarta, hogy másnap az emlékműveket le is döntsék – a pártbizottság engedélyével – a katonák. Október 27-én megalakultak az üzemi ideiglenes munkástanácsok.

Makón a piactéren október 26-án diákok osztottak röplapokat: e felhívás hatására a gimnázium előtti gyűléshez csatlakoztak a munkások is. A másnap és október 28-án folytatódó tüntetés eredménye: a nép átvette a hatalmat Csongrádon ugyancsak október 26-án gyűlt össze nagyobb tömeg: lerombolták a szovjet hősi emlékművet, több helyi funkcionárius lakásához is elvonultak, a megmozdulás másnap is folytatódott.

A kisebb településeken is tüntettek. A szovjet katonaság átvonulása ellen tiltakozók Nagylakon, Magyarcsanádon már október 24-én utcára vonultak.

Falusi követelők

A Szegedhez közeli falvakban, így például Algyőn hatott a nagyvárosi eseménysor: október 25-én leverték a vörös csillagot a községi épületről. Az október 27-i csanádpalotai tüntetésen kövegyiek is részt vettek, hazatérve kalapáccsal összetörték a tanácsháza előtti népköztársasági címert. A Mórahalmon 27-én tiltakozókat a Szegedről kivonuló karhatalom fékezte meg: két helyi lakos, Kántor Imre és Négyökrű József meghalt a sortűzben; Kisteleken 28-án sebesítettek meg több tüntetőt. A Mórahalmon történtek miatt október 28-án Ásotthalom népe az utcán tiltakozott. Ennél is később (október 29-én, illetve 30-án) mozdult meg Királyhegyes, illetve Mártély lakossága.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy Kálmán ugyanazt akarta, mint 10 évvel később az 56-osok

Hatvan éve hét év kényszermunkára ítélték a szegedi Nagy Kálmánt, aki a vád szerint társaival a… Tovább olvasom