Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Mobilosok

Lassan mindannyian a mobilosok táborába tartozunk, több mondatot kezdünk nulla hattal, mint háttal vagy izével. Elérhetőek vagyunk, mint a Tescóban az alsó polc, és úgy tudjuk nézni a mobilon a két sor pálcikát (a térernyőt meg a delejt – ahogy azt nevezni szokták), mintha a saját szívhangunkat figyelnénk.
A mobilt mindenhova magunkkal visszük, hiszen ezért mobil. De nem is az az igazi bunkó, aki bekapcsolt mobillal ül be egy színházba, hanem aki fel is veszi. Természetesen sokféle mobilos létezik ebben a helyzetben. Az első a sunyi, aki mikor megcsörren a telefonja, néz körbe, vajon kinek cseng. Felismerni nem nehéz, mivel egyedül ő az, aki rókamangusztaként tekergeti a fejét jobbra-balra. A másik típus a bujkálós, aki vagy a szék mögé bukik le, vagy tenyerével egyszerre veszi fel a küzdelmet a szájszag és a térerő ellen. Ez persze hangosabban beszél, hogy hallják, mivel el van bújva. A legdurvább azonban a hivalkodó típus, aki az első sorban ül és simán felszól a színpadra, hogy kicsit halkabban, ha lehetne, telefonálok. Persze a telefon tud ennél rosszabbkor is megszólalni.

Vegyünk például egy temetést. Kedvencem volt, amikor éppen a pap búcsúztató beszéde előtti néma csendben harsant fel a telefon, az egyik gyászoló felvette, majd közepes hangerővel üvöltötte bele a készülékbe: „Temetésen vagyok, kérlek, ne nevess hangosan!" Persze van ennél kínosabb is. Egy vajdának, a szokások szerint, a mobilját is vele temették, és az, amíg az akku le nem merült, folyamatosan csörgött is. Gondolom, régi üzletfelek, akiket nem hívtak meg a temetésre.
A másik kellemetlen helyszín a piszoár, ahol aki fontos, ott is fontos marad. Ahogy ezt már Fábry Sándor is megénekelte, van, akinek akkor csörren meg, mikor kezében tartja a cerkát. Egy étterem vécéjében történt meg, hogy egy menedzsernek két telefonja is megcsörrent, mire a mellette álló hegyomlásszerű férfitárs a répa irányába biccentve megjegyezte: „Megfogjam, apa?"

A készülékek egyre több mindent tudnak. Van internet, videotelefon, az igazi az lesz, amikor vonalas telefon is lesz rajta. A legintenzívebb élményt azonban a Nokia túlélőtelefon jelenti, amely ütés- és cseppálló, plusz decibelmérő és elemlámpa is található benne. Ez a kombináció számomra sokáig homályos volt. Mit lehet ezzel kezdeni? Ha az ember éjszaka egy repülővel lezuhan egy erdőben, és zsebében a telefonnal bevizel, majd, amikor túlélőre bukkan, a szemébe világít, és amikor az felüvölt az ijedségtől, csak annyit mond: „10 decibel." A telefonok fejlesztésének azonban számos járatlan, ám mégis sokat ígérő útja van. Például hazánkban mindenképpen sikerre tarthatna számot a mobilba épített flex. A magyarnak ugyanis a lehető legváratlanabb helyzetekben kell flexelnie, ugyanis a csiszolókorong-sírás annyira hozzászervült nemzeti karakterünkhöz, hogy nem csodálkoznék rajta, ha a Himnusz bevezető taktusaivá válna. Balsors és flex. A másik, ami szintén úttörő lehetne, a motoros fülpiszkáló, ami akkuról remekül üzemeltethető lenne, és a motoros fogkefe után áttörést jelentene a higiéniai iparban.

A felhasználók persze mindig a legbonyolultabbra vágynak, de nincs kínosabb annál, amikor egy saját lacikonyháján hízott vállalkozó a legbonyolultabb okostelefont nézi, magában feltéve azt a kérdést: „Okosabb vagy-e, mint a saját telefonod?" És arcára tekintve a válasz egyértelműen nemleges. Amikor megcsörren, arcán atavisztikus félelem fut át: „Melyik gombot nyomjam meg?" Láttam olyan csávót, aki tíz percig filmezte magát saját tudta nélkül, amíg fogadni próbált egy hívást. Persze a technika zavaró is lehet. Egy nagypapa, aki hallókészülékkel dolgozott, mobilt kapott neve napjára, ám azzal a rettenetes ellentmondással szembesült, hogy a hallókészüléket zavarta a mobil, hallókészülék nélkül viszont nem hallotta a telefont. Amikor a család SMS-ekkel próbálkozott, megkérte őket, hogy írjanak nagyobb betűkkel, mert olvasószemüvegben is csak azt tudja elolvasni. Elmondta viszont, hogy olvasószemüvegben nem mer járkálni, így tulajdonképpen a legegyszerűbb, ha felhívják a vonalason.

A telefonos szolgáltatások lényegét sem fogja mindig mindenki. Egyik kollégám, még a mobiltelefónia hajnalán, mikor Mátészalkára ment üzleti ügyben és egy ismerőse kereste, ijedten szólt bele a telefonba: „Gyorsan mondd, vidéken vagyok!" Ezzel új tartalommal töltve meg a roaming fogalmát.

Végül egy személyes történet a telekommunikáció csapdáiról. A múltkor az Auchanben vásároltam, és éppen jöttem ki a tejpultból, amikor egy fülről indítható rakétás (bluetooth headsetes) a szemembe nézett és azt mondta: „Szia, Zolikám!" Bár én nem vagyok Zoli, ebben az elhidegült világban belementem egy ölelésbe. És a végén még ő volt megsértődve.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Boldog házasság mint sikeres ''projekt''

„Az esküvő egy kapcsolat ünnepe. A házasság nemcsak egy papír, annál mélyebb értelemmel bír"… Tovább olvasom