Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Mosoly és szeretet

Nyugdíjas tanítónő vagyok, Kónyban élek. Kevés kis pénzemet igyekszem kiegészíteni: ülnök vagyok a bíróságon. Soha nem voltam bejáró, így az utazással járó gondokat, bosszúságokat nem ismertem. Mindig elkeseredve olvasom, ha emberek egymásra panaszkodnak, a jót, a dicséretet mintha már el is felejtették volna. Tollat ragadtam, mégpedig azért, mert az én közlendőm öröm! A minap igyekeztem a buszra, a lámpánál láttam, hogy jön a Győr–Kóny–Csorna–Sopron járat. Bizony elkeseredtem, mert a következőre egy órát kellett volna várnom. Próba szerencse gondolattal futni kezdtem. Már ahogyan én 64 évesen tudok. A busz vezetője látta ezt, és megvárt. Amikor szinte ájultan estem fel a buszra levegő nélkül, udvariasan, kedvesen kérte, hogy üljek le és megpihenve fizethetek. Köszönöm neki ezúton is. Szerinte ez a munkája, örömmel végzi és örül, ha valakin segíthet, mondta, mikor megkérdeztem tőle, kit tisztelhetek benne. A neve: Gróf László. Igen! Milyen jó lenne, ha mindenki így végezné a munkáját. Ezek az apró örömök teszik boldoggá napjainkat, nem a nagy dolgok. Egy mosoly, egy kedves szó, egy segítő gesztus a másik felé. Mindenkinek van gondja, fájdalma, de azért a másik ember nem bűnhődhet. Kicsi gyerekeket tanítva, amikor becsuktam az osztály ajtaját, az otthoni gondjaimat is kívül hagytam. Milyen jó és öröm lenne az életünk, ha mindenki szeretettel fordulna a másik felé!

Név és cím a szerkesztőségben
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A 3. helyért:

Németország–Portugália 3–1 (0–0) Tovább olvasom