Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

''Most anyát becsukják a börtönbe?''

A felnőttektől eltérően egy gyermek az őt ért családon belüli bántalmazást jóval komplexebben és kaotikusabban éli meg: a zűrzavart árnyalja a szülőtől való függő viszonya, sokszor érzelmileg legjobban éppen ahhoz kötődik, aki rendszeresen fájdalmat okoz neki. Ezért az esetek jelentős része: titokban marad.
A gyermek a legkiszolgáltatottabb lények egyike a világon. Illusztráció: MTI
Bármilyen meglepő, a gyermek önbizalmának letörése, a figyelem megvonása, a tanulása, egészsége elhanyagolása, esetleg csúfolása, durva szidalmazása valahol éppoly bántalmazásnak számít, mint a kék-zöld foltokat, fájdalmat okozó verés vagy a szexuális zaklatás. Természetesen nem egyforma megítélés és elbírálás alá esnek ezek az esetek, a családon belüli bántalmazást elszenvedő gyermek a legkiszolgáltatottabb lények egyike a világon.

– A gyermekek neveltetéséből adódóan, zömében egy alapos verés után azt érzik: megérdemelték, velük ezt meg lehet csinálni. És ha kitudódnak a dolgok, esetleg a szülőre nézve büntetőjogi következményei lehetnek, sokszor kétségbeesetten azt kérdezik: Most anyát becsukják a börtönbe? – árnyalja a bonyolult lelki helyzetet Schádné Zámolyi Judit, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság pszichológusa, aki munkája során bántalmazott gyerekeket hallgat meg. Elmondása szerint azért is nehéz ez a kérdés, mert a mama elvesztésétől való félelem miatt inkább hallgat és tagad a gyerek. Tűr. Ragaszkodik anyjához, mert tőle függ. Egy olyan jogi helyzetben pedig, amikor sértettként a bántalmazó szülővel szemben áll – lelkileg sokszor elviselhetetlen a számára. Nagyobb szenvedést okoz neki, mint például maga a verés.

A magyarok nevelési módszerének sajátos kultúrtörténeti hagyománya van: a gyereket fenyíteni, büntetni, fizikailag bántalmazni, zsarolni vagy érzelmileg nyomorgatni a büntetéscentrikus nevelési rendszerünkhöz és gyakorlatunkhoz tartozik – véli a bűnügyi pszichológus, aki szerint a szülő a gyereket gyakorta csak akkor szólítja meg, amikor az rosszat tesz, a jót pedig természetesnek veszi. Mélyen gyökerezik társadalmunkban egyfelől az a gondolkodás, miszerint: „pénz számolva, asszony verve jó", másfelől a gyerekem, amíg az én kenyeremet eszi, addig azt csinálja, amit én mondok. Ellenkező esetben...

Felmérések igazolják, hogy az a gyermek, aki folyamatos bántalmazásos fenyegetettségben nő fel, és így szocializálódik, felnőttként maga is verni, fenyíteni fogja gyermekét. Ez az ördögi kör egyelőre feloldhatatlan.
A gyermek ellen irányuló családi erőszak egyik legsúlyosabb formája a szexuális zaklatás: az elkövető minden esetben a vér szerinti apa, a nevelőapa, az édesanya partnere vagy valamelyik felnőtt férfi a családban. Ez a téma többnyire még mindig tabunak számít a magyar társadalomban. Schádné Zámolyi Judit legutóbb körülbelül két hónapja találkozott ilyen esettel a munkája során. – Ennek a bűnelkövetésnek még mindig óriási a látenciája hazánkban, a gyerekek ugyanis többnyire hallgatnak róla, emiatt nem kerülnek napvilágra az esetek. A szakember ezt részben a gyerekre ilyenkor jellemző szégyenérzettel és a függőviszonnyal magyarázza. A gyereket mindez visszatartja attól, hogy kiadjon egy számára egyébként fontos és szeretett személyt.

Magát a szexuális zaklatást is a felnőttekétől eltérően és bonyolultabban éli meg: egyrészt az egyik helyzetben inkább elszenvedi azt, hogy egy másik helyzetben megtarthassa magának a felnőttel való jó kapcsolatot, másrészt maga a szexuális érintés okozhat örömet is a számára, amiről azért nem gondolja majd azt, hogy neki arra később is szüksége lenne. Ez az érzés rendkívül kaotikus és ambivalens, szorongással, feszültséggel és bizonytalansággal teli a gyermek számára. Ezért sem tudja megfelelően kifejezni magát, elmesélni, hogy mi történt vele. Ha viszont talál a családon belül egy olyan személyt – például a nagymamát, a nagynénit –, akiben megbízhat, akkor kitörhet ebből a körből.

Sajnos az esetek túlnyomó részében a gyerek nem érez szövetségest a családon belül. Ilyenkor súlyozottan merül fel az édesanya felelőssége. A gyermek mintakövető: ha azt látja, hogy hasonló esetben édesanyja tűri és elfogadja a bántalmazást, hasonlóan fog ő is cselekedni. – Az esetek többségében azért a gyereknek mindig van kihez fordulnia, a pedagógusok szerepe itt óriási, gyakran családsegítő szakemberhez vagy a rendőrséghez fordulnak, ha bajt érzékelnek – vázolja a megelőzési folyamatot a pszichológus, aki kiemeli még az iskolákban működő ifjúsági felelősök, valamint a gyámhatóság, a nevelési tanácsadók, a családsegítők és a gyermekvédelmi szakemberek munkáját. A legfőbb gond azonban nem itt van.

– Sajnos a családokat a büntetőjogi eljárások után magukra hagyjuk, nem törődünk vele, hogy utána mi marad bennük. A magukra maradt, traumatizált édesanyák, gyerekek hogyan tudják feldolgozni a velük történteket. Nem kérdezzük meg, hogy például ki tudják-e fizetni a pszichológust, meg tudják-e vásárolni a szükséges gyógyszereket. A megsegítésükre nem ajánlunk fel semmit, valójában sorsukra hagyjuk őket – hangsúlyozza Schádné Zámolyi Judit.

A szakemberek felelőssége és feladata éppen az, hogy a megfelelő segítőszolgálathoz irányítsák a sértett családtagokat, ahol az említett problémákra megoldást találhatnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Agrárfórum a vidékért

Halásziban a Kereszténydemokrata Néppárt agrárfórumán hangzott el kedden: azért kell nemzeti kormány… Tovább olvasom