Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Moszkváig hallatszott a citeraszó

Negyvenkét éve énekkarban kezdte a szereplést, aztán citerásként folytatta. Zenekarukkal idehaza és külföldön egyaránt felléptek. Azonban ma már ritkábban szólal meg a hangszer a kezében.
Valamikor Csornán alig akadt olyan rendezvény, amelyen ne hallatszott volna citeramuzsika. A zenészek egyike Varga Ferenc volt, aki túl a nyolcvanadik életévén szívesen emlékezik az elmúlt évtizedek citerás élményeire. Annál is inkább, mivel a zenekar megalakulásától kezdve minden fontos eseményen részt vett.
Varga Ferenc 1964-ben belépett a Nagy Kálmán vezette csornai énekkarba. A kórusban találkozott Lakó József fiatal tanárral, akiről kiderült, hogy „citerás” előélettel rendelkezik. Fel is vetette, hogy alakítsanak citerazenekart. Nem sok biztatás kellett ahhoz, hogy Varga Ferenc és testvéröccse, László csatlakozzék Lakó József elképzeléséhez. Kezdetben az énekkaron belül működtek, később önálló zenekarként szerepeltek. Akkoriban csatlakozott hozzájuk a farádi Füzi Vilmos és néhány fiatal.
– A nagyapám és a nagybátyáim is tudtak citerázni, a nagypapa lakodalmakat is végigmuzsikált. Úgy látszik, öröklődött ez a zenei készség – mondta Feri bácsi, aki szerint a Lakó József vezette zenekar megalakulása után az volt a legfőbb kérdés, hogy honnan vesznek citerát. De mivel tudták, hogy az egyik énekkaros társuk kitűnő hegedűket készít, őt kérték fel, hogy lássa el az új együttest hangszerekkel. Miután elkészültek az első darabok, már nem volt akadálya, hogy gyakoroljanak, készüljenek a fellépésekre.
Varga Ferenc ma is készségesen idézi fel a szerepléseket, amelyekből bőven volt része idehaza és külföldön egyaránt.
– A hetvenes években többet jelentett a külföldi utazás, mint manapság – vélekedett.
Az akkori Csehszlovákiában gyakran megfordultunk, jártunk Lengyelországban, a Szovjetunióban, azon belül Moszkvában, sőt, néhányszor Ausztriában is.
– Persze nem csak fellépések voltak, hetente egy-két alkalommal rendszeresen próbáltunk. Mi, idősebbek jelentettük az állandóságot a zenekarban, a fiatalok gyakran cserélődtek, hiszen ha Csornán befejezték a tanulmányaikat, a zenekart is elhagyták.
Feri bácsi túl a nyolcvanon már közel sem muzsikál annyit, mint korábban. Olykor azért eleget tesz a felkéréseknek, általában Füzi Vilmossal együtt pengeti a húrokat.
– Hiába, eljár az idő, vagy ahogy Petőfi írja: „Elhull a virág, eliramlik az élet.” Ez ellen pedig semmit sem tehetünk – mondja, amikor elköszönünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elfogadták a schengeni övezet kiterjesztését

Az Európai Unió igazságügyi és belügyminiszterei elfogadták a schengeni övezet kiterjesztését az… Tovább olvasom