Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Munkák a virágoskertben

Az őszi időszakban is el tudunk végezni a kertben néhány munkát a szép őszi napokat kihasználva, ilyenkor ültethetjük a majd tavasszal nyár elején virágzó fákat, a sövénynek való cserjéket, a rózsát és fontos az évelők tél előtti fagyvédelme.
Az őszi ültetés előnyösebb, hiszen a növény jól begyökeresedik és tavasszal majd intenzívebben hajt. Fontos azonban hogy csak erős, fagyra nem érzékeny fajokat válasszunk. Az ültetés helyét jól elő kell készíteni lehetőleg 50 cm-re felásni és a felső talajréteget fellazítani az ültetés előtt egy- két héttel. Az ültetési gödröt olyan szélességben ássuk ki, hogy a gyökérzet teljesen elférjen és körülötte legalább 10 cm-t rá kell számolni, hogy a gyökérzet számára könnyebben átszőhető legyen. A gyökereket komposzttal vagy érett istállótrágyával kevert földdel fedjük és tömörítsük. Mindezek után fontos az alapos beöntözés, ami a növény számára nélkülözhetetlen, de mindemellett megmutatja, hogy jól tömörítettünk e.
Már ősszel elkezdik árulni a rózsatöveket és bár biztosabb a tavaszi ültetés az őszi ültetésnek is vannak előnyei. Az ilyenkor árusított rózsatövek általában olcsóbbak is, mert az átteleltetés kockázatát a kerttulajdonos vállalja. Ha megfelelően védett helyre ültetjük, a rózsák tavaszig sok hajszálgyökeret fejlesztenek, ami a tavaszi kihajtásnál nagy előnyt jelent. Őszi ültetéskor nem szükséges visszavágni a rózsát, a tövét 20 cm magasan fel kell tölteni. A tetejére megfelelő védelmet nyújt az örökzöld gallyakkal való takarás. Gondot szokott okozni még a törzses rózsa átteleltetése, ekkor előnyösebb egy kicsit a ferdébb ültetés és a törzs lehajlítása. A takarás mellett kialakult mélyedést megtölthetjük lombbal, tőzeggel vagy érett istállótrágyával. Mindezek segítségével és a megfelelő hely kiválasztásával biztonságosan át tud telelni a rózsa.
A sövénynek való cserjék ültetése fajtól, nagyságtól és kortól függően általában 3-5-7 tő folyóméterenkénti növényszükségletet igényel. Lényeges a jó talaj előkészítés, talajlazítás. Először 50 cm széles és 25 cm mély árkot ássunk. A takarást érett szervestrágyával vagy komposzttal feljavított földdel végezzük. A tövek mellett a földet hagyjuk magasan és jól tömörítsük, a végén pedig mindig öntözzünk. A szükséges metszést inkább tavasszal végezzük el.
Az évelők nagy része télálló de az érzékenyebbeket, és az ez évben ültetetteket mindenképpen takarni kell. Az ideális 20 cm-es hótakaró védelmére nem lehet biztosan számítani, ezért érdemes időben gondoskodni a takarásról. Erre legalkalmasabb anyag lehet száraz lomb, komposzthumusz, szalmás istállótrágya vagy tőzeg. Nagyon jó takaróanyag a lucfenyő, amelynek tűlevelei tavaszra lehullanak és a növény fokozatosan hozzáedződik a takaratlan körülményekhez.
Van néhány kifejezetten érzékeny kb. 20 cm lombtakarót igénylő faj, ilyen például a japán szellőrózsa, a küllőrojt, a fáklyaliliom és a legtöbb primula. A föld feletti levelek lehetőleg ne legyenek a takaró alatt. A hosszabb lecsüngő leveleket célszerű összekötni, pl. a fáklyaliliomnál. Néhány évelőfüvet is fel kell tölteni lombbal, ilyenek pl. az óriásnád, a pampaszfű, a kínai bambusz, a tollborzfű. 

A hagymás növények is meghálálják a talajtakarást . Takarás nélkül könnyen elfagy a sáfrányfű, a korbácsliliom a holland és angol nőszirom. Kiemelten ez a néhány legsűrűbben felhasznált évelő, de ezeken kívül még nagyon sok fajt sorolhatnánk ide.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem sértettek kampánycsendet az interneten

Nem történt súlyos kampánycsendsértés az interneten: mind a… Tovább olvasom