Délmagyar logó

2018. 01. 22. hétfő - Vince, Artúr -3°C | 4°C Még több cikk.

Na, mi a gáz?

Nemrég reggel elsők között voltam az egyik barkácsnagyáruháznál, hogy az előző napi értesítés alapján elvigyem a megrendelt teraszajtót. Minden normálisan ment, amíg a kiadásra nem került a sor. Megmagyarázták, hova kell mennem a kocsival és mit kell tennem. Be is álltam a kapu elé, megnyomtam a csengőt és vártam. Jó öt perc után újra csengőnyomás. Végül is egy biciklis középkorú alkalmazott érkezett. Ekkor ért az első meglepetés: a kapu kifelé nyílt és olyan lendülettel nyitotta, hogy igyekeznem kellett hátrafarolni utánfutóstól. Szerencse, hogy nem állt senki a hátam mögött. Jelbeszéddel elkérte a papírokat, majd behajtottam. Amíg a ponyva nyitásával voltam elfoglalva, addig a hátam mögé egy kis targoncán kihozta a teraszajtót és újra elment. Jó ideig álldogáltam, és ekkor megjelent az úriember és elhangzott az a mondat, ami most is a fülembe cseng: „Na, mi a gáz?” Azt hittem, rosszul hallok, vagy talán nem velem beszél, de mivel csak ketten voltunk, az utóbbit kizárhattam. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy elnevettem magam, és megkérdeztem, hogy azt gondolja, talán egy 60 kilós, kétméteres ajtót ősz fejemmel be tudok varázsolni az utánfutóba? A tanulságot levonva azt ajánlom, hogy az ilyen ember vagy olyan helyen dolgozzon, ahol nem érintkezik másokkal, vagy tanulja meg, hogy a kereskedelem nem csak abból áll, hogy a kliens fizet.

D. D. Z., Gönyű

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az utolsó soproni kalaposmester

Egy eltűnőben levő szakma, a kalaposmesterség feltehetőleg utolsó művelője Horváth Péter. A… Tovább olvasom