Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Nagymamakorú hastáncosok

Hatvanas-hetvenes éveikben járnak a gyálaréti nyugdíjasklub hastáncosai. Egyedülálló produkciójukat fél éve tánctanár segíti, legnagyobb örömüket a vidám gyakorlásban lelik.
Jól rázzák! Micsoda csípőmunka! – szólt a buzdítás a tomboló tapsviharon át, amikor a szeged-gyálaréti nyugdíjasklub nagymamakorú hastáncosai a színpadra léptek. Egy éve mutatkoztak be, akkor két hónap gyakorlás után szórakoztató műsornak szánták. Azóta kiderült, nem csak múló fellángolás, a hat meglett korú Seherezádé komolyan vette a hastáncoktatást. Együtt maradtak, tanárt fogadtak, hetente gyakorolnak, ketten csatlakoztak hozzájuk. Idén üdvrivalgással jutalmazta a fejlődést a hazai közönség.

– A hastáncból sosem lehet kiöregedni. Élvezik a „kislányok", jókedvűen
ügyeskednek. Visszahozza a befogadó nőies kellemet – értékeli a látottakat tánctanáruk, Mizseiné Gizike, aki fél éve csiszolgatja a hatvanas-hetvenes éveiket taposó asszonyok mozdulatait: a „riszákat" és az „alvós Seherezádé-figurát". Aki eleinte a karját sem tudta fölemelni a feje fölé, egyre ügyesebben tekergeti a fátylát, követi a lépéskombinációkat, forog, illegeti a csípőjét.

– Olyat akartunk, amit még senki nem csinált a nyugdíjasklubok közül, így választottuk a hastáncot a magunk, később mások örömére. Még vendégszereplésre is hívnak bennünket – veszi át a szót Berkó Károlyné Edit, aki egy személyben klubvezető és vezértáncos. – Fogyni nem lehet tőle, de minden másra jó: a derekunknak, a gerincünknek, és még az inkontinencia ellen is hatásos.

– Kiváló ellenszere a depressziónak. Összejövünk, nevetgélünk, főként a saját sutaságunkon derülünk. Minden porcikánkat átmozgatjuk, mert ez más mint az otthoni kerti munka meg a háztartás – fűzi hozzá Szabó Istvánné Piroska. Az asszony megmutatja, milyen kellékkel gyarapodott a fellépős kollekciója. Csillámpor a hajba, a ruhatárában új a fekete selyemblúz és a gyönyörű, csörgős tüllkendő. Mit szól hozzá a férje? Szabó István csóválja a fejét: – Azt hittem, vénasszonyoknak nem való már a május, minek is kívánkoznak színpadra. Aztán láss csodát! Szóval nem bánom, hiszen a nejem örömét leli benne. A föllépéseken meg én is ott vagyok, megörökítem videón.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

500 éve ''létezik'' Amerika

Tovább olvasom