Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Nagyon vadon

Boognak, a grizzlinek pompásan megy a sora. Békésen éldegél a csendes Timberline-ben, a helyi erdőőr házában.

Boognak, a grizzlinek pompásan megy a sora. Békésen éldegél a csendes Timberline-ben, a helyi erdőőr házában: a garázst birtokolja, amit Beth, aki kismackó korában örökbe fogadta, kényelmes kuckóvá alakított át a számára. Boog a városka állatshow-jának fő csillaga, otthon kedvenc műsorait nézi a tévében, este puha ágyikóban tér nyugovóra, kis játékmacijával, Dinkelmannal. Igen, Boog élete tökéletes - egészen addig, amíg meg nem jelenik Elliot.

Elliot, a nyiszlett, pergőnyelvű, törött agancsú kis szarvas eszméletlenül, és igencsak megtépázott állapotban érkezik a városba a tébolyult vadász teherautójának motorházfedelére kötözve. Amikor magához tér, rábeszéli Boogot, hogy oldozza el. A mackó kötélnek áll, ám hamarosan a saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy minden jó tett elnyeri méltó büntetését. Elliot ugyanis ráveszi, hogy nézze meg, milyen a garázsajtón túli világ. Boog Elliot oldalán belekóstol a nagybetűs életbe, és ez a kóstolgatás olyan súlyos következményekkel jár, hogy a párost visszatelepítik a vadonba.

Boog az erdőben ébred, távol kies garázsától, és rémülten döbben rá, hogy fogalma sincs, miképp juthatna haza. Elliot felajánlja a pánikba esett mackónak, hogy hazavezeti, ha cserébe neki is szorít egy kis helyet a kuckójában. A puhány Boog kénytelen-kelletlen rááll az alkura. Elliot persze ugyanúgy nem tudja, hol vannak, ráadásul épp kezdődik a vadászszezon, úgyhogy a két vándornak először a puszta életben maradásért is meg kell küzdenie…


INFÓ

"A Nagyon vadon ötlete akkor villant belém, amikor olvastam az újságban egy hegyvidéki üdülőhelyen éldegélő, félig megszelídített vadállatokról - emlékezik Steve Moore, az Internet The Bleachers címen futó, vicces képregény-sorozat alkotója. - Egy napon az állatok feldühítették a városlakókat, mire azok összegyűjtötték őket, és visszaszállították a vadonba. Furdalt a kíváncsiság, mi lett velük, miután szabadon eresztették őket - hogyan alkalmazkodtak az erdei viszonyokhoz?"

Az ötletet Moore és producer-társa, John Carls továbbfejlesztette, és Moore mulatságos rajzaival kiegészítve megmutatta a nemrég létrejött Sony Pictures Animation két ügyvezető alelnökének. Az eredmény láttán az illetékesek úgy döntöttek, hogy ebből készítik el a cég első egész estés játékfilmjét.

Az anyagot eljuttatták Jill Cultonhoz, akit az animációs műfaj egyik legeredetibb alkotójaként tartanak számon (Szörny Rt., Egy bogár élete, Toy Story). A természetrajongó Culton beleszeretett a történetbe: fantáziáját főleg a két főszereplő közti karcos viszony mozgatta meg. "Régi lelkes olvasója vagyok Steve Moore-nak - meséli Culton. - Imádom a humorát. Képregényeiben egy alternatív világot rajzol meg, amelyben az állatok okosabbak nálunk, és a hátunk mögött titokban csúfot űznek belőlünk."

Miután Culton elfogadta a felkérést a rendezői posztra, nekilátott a történet kidolgozásának. A munkába társrendezőként bevonta Anthony Stacchit (aki részt vett többek között a Z, a hangya történetének kidolgozásában) és Roger Allerst (Az oroszlánkirály társrendezőjét). Először egy intrikussal bővítették a történetet: Shaw-val, a mániákus vadásszal, aki mindenre lő, ami mozog. "A sztori Moore-ék eredeti ötletének megfelelően továbbra is a két cimbora kalandjaira épült, de kibővült azzal az elemmel, hogy az állatok visszavágnak a vadászoknak" - fejtegeti Culton.

"Steve Moore megadta a történet alaphangját - fűzi hozzá Stacchi -, mi pedig érzelmi elemekkel gazdagítottuk a sztorit."
"A szereplők bizonyos mértékig átalakultak - jegyzi meg Allers - Boog az eredetiben blazírtabb volt, mi sebezhetőbbé tettük. Elliot bölcsességéből pedig visszavettünk, viszont felvérteztük egy kis agyafúrtsággal, így sokkal mulatságosabbá vált."

A forgatókönyv kidolgozásakor kulcsszerepet kapott a humor. "Ezzel kapcsolatban egyetlen szabályt követtünk - magyarázza Stacchi. - Csak olyan poént írtunk bele, amin mindannyian nevettünk, és amelyik előbbre vitte a történetet, illetve segített kibontani a szereplők karakterét."
Amikor a történet elkészült, a csapat művészek és animátorok bevonásával megtervezte film képi világát. "Csaknem egy évig tartott, amíg kidolgoztuk a figurákat és a környezetet - magyarázza Doug Ikeler, a különleges hatások szupervizora. - A lehető legmagasabb animációs minőségre törekedtünk, hogy életre keltsük az elbűvölő figurákat, és mindent kihozzunk a mulatságos történetből."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hirtelen csecsemőhalál – agykárosodás miatt

A hirtelen bölcsőhalál veleszületett agyi károsodás következménye lehet – utalt amerikai… Tovább olvasom