Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Naszreddin Hodzsa történetei

Az éles eszű török bölcs, Naszreddin Hodzsa 5 aranyért pompás öszvért vett a vásáron. Az állatot kötőféken vezetve éppen hazafelé baktatott az erdőn át, amikor hirtelen vihar tört ki.

Az éles eszű török bölcs, Naszreddin Hodzsa 5 aranyért pompás öszvért vett a vásáron. Az állatot kötőféken vezetve éppen hazafelé baktatott az erdőn át, amikor hirtelen vihar tört ki. Dübörögve mennydörgött az ég, zúgott az orkán. A villámok közvetlenül mellettük csapódtak a földbe, fába. Nem csoda, hogy az öszvér két lábra ágaskodva üvöltött. Hodzsa is nagyon megijedt, szentül hitte, hogy ütött az utolsó órája. Jámbor ember lévén meg is fogadta magában, hogy ha túléli ezt az égiháborút, eladja az öszvért, és ami pénzt kap érte, odaadja az első koldusnak, akit meglát.
Alig fertályóra múltán elcsitult az ítéletidő. Alábbhagyott az eső és a szél, kezdett kiderülni az ég, s csodák csodája, Hodzsa is élt. Márpedig ha életben maradt, teljesítenie kellett a fogadalmát. Csakhogy az öszvérre szüksége volt, pénze meg nem volt több. Gondolt hát egyet, fogta az állatot, s indult vele vissza a vásárba. Itt aztán az volt az első dolga, hogy vásárolt egy pelyhes naposcsibét, s azt tenyerén dédelgetve most már nyugodtan várta a vevőt. Hamarosan mellé is lépett egy vándorkereskedő, és megkérdezte:

– Eladó-e ez az öszvér?

– Már hogyne volna eladó! – mondta Hodzsa. – De csak a csibével együtt.
– És mibe kerül a kettő?

– A csibét öt aranyért adom, az öszvért pedig egy rézpénzért.

– Áll az alku! – szólt a vevő, és gyorsan fizetett, mert azt hitte, hogy hibbant emberrel van dolga. Az ilyen futóbolondtól jobb minél hamarabb megszabadulni – gondolta, és már adta is a pénzt, s vitte az öszvért csibéstől. Hodzsa meg fogadalmához hűen az öszvéréért kapott rézpénzt odadobta a koldusnak. A csibéért kapott 5 aranyért pedig mindjárt vásárolt magának egy másik öszvért.


Naszreddin fürdőbe ment, de szegényes külseje miatt a szolgák alig vetettek rá ügyet. Odadobtak neki egy piszkos törülközőt, egy rongyos fürdőruhát, és kész. A bölcs nem szólt semmit, de amikor befejezte a tisztálkodást, öt ezüstöt hagyott ott jutalmul. Csodálkoztak is eleget a szolgák. Egy hét múlva megint elment a fürdőbe. Azonnal megismerték, és most már mosolyogva, hajlongva fogadták. Fürdés után Naszreddin mindössze egy rézpénzt vetett oda nekik a kitüntetett kiszolgálásért, akik módfelett csodálkoztak. Magyarázatot várva felemlegették a múltkori öt ezüstöt.

– Hja – mondta Naszreddin –, a rézpénz az előző fürdőért járt, a múltkori öt ezüst pedig a mai fürdőért.

Egy gazdag polgár és Naszreddin együtt mentek a fürdőbe. Útközben beszélgettek:

– Ha én egyszerű rabszolga volnék, hány garast érnék? – kérdezte a gazdag.

– Ötven garast – felelte Naszreddin.

– Ejnye, te szemtelen, hisz a rajtam lévő fürdőruha egymagában megér ötven garast!

– Én is úgy számítottam – felelte közönyösen a bölcs.

Naszreddin Hodzsa, a nagy tréfacsináló nem volt éppen egy férfiszépség.

– Hát, meg kell adni, sajnáljuk a feleségedet – ugratták a barátai egy ízben.

– Ismernétek csak őt, engem sajnálnátok! – válaszolta Naszreddin Hodzsa.

Naszreddin Hodzsa nemcsak csúnya volt, hanem szegény is. Éles elméjén kívül semmije sem volt, és ebből becsületes módszerekkel akkoriban sem lehetett megélni. Ennek ellenére egyszer betörtek hozzá. A tolvaj éjszaka surrant be a nyitott ablakon. Naszreddin felébredt, és nevetve szólt a betörőhöz:

– Nem tudom, mit találhatsz itt éjjel, amikor én nappal sem találok semmit.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vitatható volt a játékvezetés Bükön

Kézilabda

Audi-ETO II–Marcali 30–27 (16–16) Tovább olvasom