Délmagyar logó

2018. 04. 26. csütörtök - Ervin 14°C | 25°C Még több cikk.

Ne vidd szerveid az égbe!

A májbetegségben szenvedő négyéves Rebeka esete ismét ráirányította a figyelmet a hazai transzplantáció problémáira. Májátültetés egyébként Szegeden is lehetővé válhat néhány év múlva, de ennél is közelebbi a szív-, a tüdő-, a szigetsejt-, esetleg a csontvelő-átültetési program megindulása.
Veseátültetés. Dr. Szenohradszky Pál szemből. Fotók: Miskolczi Róbert
A májbetegségben szenvedő négyéves Rebeka esete ismét ráirányította a figyelmet a hazai transzplantáció problémáira. Májátültetés egyébként Szegeden is lehetővé válhat néhány év múlva, de ennél is közelebbi a szív-, a tüdő-, a szigetsejt-, esetleg a csontvelő-átültetési program megindulása. A technikai-személyi föltételek megvannak mindehhez. Évente harminc-negyven rászoruló azért nem részesül szervátültetésben az országban, mert a donorként szóba jöhető elhunyt hozzátartozói nem járulnak hozzá a szükséges szerv eltávolításához.

Néhány év múlva már megvalósulhat az első májátültetés Szegeden – hívja föl a figyelmet dr. Szenohradszky Pál, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sebészeti Klinikájának osztályvezető főorvosa. Hozzáteszi: a szívátültetési program még ennél is hamarabb indulhat – sikeres szívátültetés tavaly már volt; az új szívet kapott ember azóta is egészséges –, éppúgy, mint a tüdő-, a szigetsejt-, de akár a csontvelő-átültetési program is. Szaruhártya-átültetések jelenleg is vannak a szemészeti klinikán. Legnagyobb hagyománya azonban a veseátültetésnek van Szegeden, ez dr. Szenohradszky Pál vezetésével zajlik.

Várólistán a betegek

Jelenleg ötezer beteget részesítenek művesekezelésben, azaz művi méregtelenítésben Magyarországon. Közülük mintegy ezren várnak új vesére és részesülnek műtétben, amint lehetséges; a többi négyezer ember életkora vagy egészségi állapota miatt nem alkalmas műtétre. Tavaly összesen 314 sikeres veseátültetést végeztek az országban – ebből ötvenkettőt Szegeden, dr. Szenohradszky Pál vezetésével, a dél-alföldi régióból. Májátültetésre negyvennégy alkalommal került sor – a Dél-Alföldről is volt egy erre szoruló beteg, a műtétet Budapesten végezték. A kilenc szívátültetésből egy történt Szegeden. Tüdőátültetés nyolc esetben valósult meg – a beavatkozást Bécsben hajtották végre. Nyolc hasnyálmirigy-, és két szigetsejtátültetésre is sor került tavaly Magyarországon.

Nagy a donorhiány


A budapesti szervátültetési centrum mellett máj-, szív-, tüdőtranszplantációt illetően másik központra is óriási szükség volna, mondja a főorvos. Az új centrum Szegeden vagy Pécsett valósulhat meg. Tüdőátültetés, ami Szegeden akár most is végrehajtható lenne, jelenleg nincs Magyarországon. A tüdőátültetésre szoruló magyar betegek műtétjét jelenleg Bécsben végzik; a donorból Magyarországon távolítják el a tüdőt, és az utazik, a beteggel együtt, az osztrák fővárosba. A szervátültetési paletta kiszélesítéséhez Szegeden a technikai s személyi föltételek egyaránt adottak, nemcsak magának az átültetésnek, de a radiológiai, laboratóriumi vizsgálatoknak, a gyógyszeres kezeléseknek, az utógondozásnak is. Tehát nem sok további beruházást igényelne az új központ létrehozása. Viszont óriási többletet jelentene a biztonság szempontjából. Ha két centrum közül az egyiket átmenetileg be kellene zárni, ott lenne a másik.

Milyen a szervátültetés helyzete ma Magyarországon? Legfőbb jellemzője a donorhiány. Első hallásra furcsának tűnhet, hogy Magyarországon, ahol meglehetősen sokan halnak meg évente, nincs elegendő, átültetésre alkalmas szerv – de ez a helyzet. Technikailag ugyanis nem mindegyik kórház tudja megoldani az úgynevezett donorkondicionálást, azt, hogy mesterségesen fönntartsa az átültethető szervvel rendelkező donor – akinek esetében már bekövetkezett a visszafordíthatatlan agyhalál – vérkeringését, lélegeztetését, amíg szervei eltávolíthatók. Szintén óriási gond: az elhunyt hozzátartozói sokszor – az esetek tíz százalékában – tiltakoznak a halott szerveit transzplantációra való fölhasználása ellen.

Nem várt akadály

Előfordul: a sikeres transzplantációs műtét után el kell távolítani a befogadó szervezetből az egyébként kifogástalanul működő, új szervet, mert a beteg lelkileg nem tudja elviselni, hogy másik személy szervével éljen. Erre azonban ritkán van példa, s megfelelő pszichés előkészítés után újra elvégezhető az átültetés.

Ingyenes legyen


A következmény: évente harminc-negyven rászoruló esik el a szervátültetés lehetőségétől. Pedig a holttest, mindezektől függetlenül, a következő napon a patológiai intézetbe kerül, felboncolják, és szerveit kiveszik tanulmányozás céljára, csak ezek a szervek már nem menthetnek meg egy másik embert. – Van egy angol szlogen, magyarul így hangzik: „Ne vidd szerveid az égbe, mert az égiek tudják, hogy itt van rá szükség, a Földön" – idéz a főorvos.

A donorhiány miatt sokszor csak élő ember szerve segíthet a transzplantációra szorulón. Egy-egy szervet az ajánlhat föl, aki vagy genetikai rokona az átültetésre szorulónak, vagy szoros érzelmi kapcsolat fűzi hozzá. Az is nagyon fontos, hogy a fölajánlás ingyenes legyen, a szervkereskedelem elősegítésének leghalványabb lehetőségét is el kell kerülni. Idegen személy szerveinek fölhasználását a jelenlegi jogi szabályok akkor sem teszik lehetővé, ha ezt ő maga ajánlja fel.

Azonos vércsoport

A donorhiányt súlyosbítja: nem mindegyik, épp rendelkezésre álló szerv alkalmas az adott személy részére. Legfontosabb, hogy immunológiailag közel álljon egymáshoz a befogadó és a donor, azonos vércsoportúnak kell lennie a két embernek. Bizonyos betegségek nem teszik lehetővé, hogy valaki donor legyen, és az is sokszor előfordul: az új szervre szoruló aktuálisan nincs olyan egészségi állapotban, hogy a transzplantációt el lehessen nála végezni.

Hallani esetekről: az új szervet kapott ember úgy érzi, a donor szervével „mintha személyisége kezdene hasonlóvá válni a szervadományozóéhoz". Erről aligha lehet szó, a jelenséget például gyógyszerek mellékhatásai, a műtét utáni életmód-változtatás, illetve pszichés jelenségek okozhatják. Ha valaki abban a tudatban él, hogy egy másik ember szervét ültették bele, fokozottan figyeli magát, sokszor gondol a szervadományozóra, könnyen úgy tűnhet számára: az új szervvel együtt a donor egyéb sajátságai is „beleköltöztek".


Májátültetés: technikai bravúr

A májátültetés, különösen, ha a szervet élő donor biztosítja, a létező legnagyobb, orvoslással egybefüggő technikai bravúrok egyike – hívja föl a figyelmet dr. Szenohradszky Pál. Úgy kell a májból átültetni bizonyos részeket, hogy a szerv a donor szervezetében is megmaradjon regenerálódásra alkalmas mértékben, és az átültetésre szorulóba is bekerüljön elegendő májszövet, amely a kiesett májműködést a későbbiekben pótolni képes. Biztosítani kell a májrészlet vérellátását, a vénásvér-elfolyást, a portarendszer épségét, s az epeelvezetést is.

Az Eurotranszplant nem megoldás

Javíthatna-e a donorhelyzeten, ha Magyarország belépne az Eurotranszplantba, amely biztosítja, hogy az egyes országok szükség esetén kisegítsék egymást átültetésre alkalmas szervvel? Korántsem biztos – hangsúlyozza dr. Szenohradszky Pál. Rámutat: ha belépnénk, akkor nagy tagországokban, például Németországban, pusztán azok lélekszámából adódóan, mindig akadnának szervátültetésre szorulók, akik alkalmasabbak lennének a magyarországi donor szervének befogadására, mint a magyarok, így a rendelkezésünkre álló szerveket ki kellene küldenünk fölhasználásra.
Viszont a Hungarotranszplant munkatársai így is kérhetnek segítséget szomszédos országoktól, és mi is fölajánlhatjuk a segítségünket az Eurotranszplantnak. Így került már magyar vese Hannoverbe, amikor nálunk nem volt befogadására alkalmas, veseátültetésre szoruló, de ott igen. 

Átültetésre váró vese

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több ezer rabszolgát szabadítottak ki tavaly Brazíliában

Több ezer rabszolgát szabadítottak ki tavaly Brazíliában. Bár az ország törvényei 1889 óta tiltják a… Tovább olvasom