Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Nehéz napok

Az ember vásárlás közben lassan alig tud időt szakítani arra, hogy átadja az ajándékokat.

Mikulás, házassági évforduló és karácsony. Az ember vásárlás közben alig tud időt szakítani arra, hogy átadja az ajándékokat. Olyan ez, mint az éjszakai Tesco. Aki hajnal kettő és négy között ér rá csak kenyeret vásárolni, mikor eszi meg? Amíg kiáll a parkolóból?

 A vásárlási tébolyt csak tetézi, hogy a városban mindenhol Mikulások cikáznak. Van kövér, sovány, alkoholista és gumicsizmás, vattaszakállas és szakálltalan, csak süveges és rénszarvasos, van barkács Mikulás, Media Markt Mikulás, Cora, Tesco gazdaságos és Metró-kártyás Mikulás, Lidl Mikulás és Penny Market Mikulás, a szivárvány minden színében. Az ember már csak azt várná, hogy a közterület-felügyelők is jelmezben tegyék fel a kerékbilincset a Mikulás-csomaggal, és a bírság kifizetése után két krampusz vegye le, tapadós neccharisnyában.

A Mikulások közül van, aki jóságosra veszi a figurát, van, aki öregemberesre, láttam például olyan vidéki színészt, aki egy plazában is Sztanyiszlavszkij-módszerrel dolgozott, két ajándék között komplett fulladási rohamot imitált, és csak négy-öt gyerek segítségével tudott felállni, majd ízületeire panaszkodva összeroskadt. Van persze humoros Mikulás is, aki szakszervezeti Mikulásként indult, ám csak az alkohol segített neki feldolgozni a rendszerváltást. És persze van digitális Mikulás is (www.digitalismikulas.hu), saját hirdetése szerint eredeti szakállal, lehet ugyanakkor, hogy az összes többi része számítógépes trükk. Az eredeti Mikulás is megjött Ferihegyre, ám a meghívók elfelejtettek kimenni elé a reptérre, így megalázóan be kellett taxiznia a városba.

Mindezt csak azért mondtam el, mert hétfőn majdnem leszorított egy ladás Mikulás az Üllői úton, ami felnőtté válásomnak mondhatni, utolsó pontja volt, amikor is végképp elvesztettem a hitem a Télapóban. Annál is inkább mivel a Mikulások többsége manapság már nem ajándékot hoz, hanem közterületen agresszív magatartással próbál vásárlásra bírni. Ellentétben a Jézuskával, aki nemhogy nem kap ajándékot a saját születésnapján, hanem mindenkinek neki kell vinnie, ahogy egy fiatal humorista, Ilsinszky Tamás fogalmazott. A Mikulás-szezon egyébként is elhúzódik, már november végén feltűnnek az elsők, és van olyan, aki még karácsony után is akcióban van, kedélyesen felügyelve az ajándék-visszacserélési rohamot.

Szóval nehéz napok ezek. Főleg, amikor az embernek felteszik azt a kérdést, hogy mit szeretnél? Én egy kisebb listát állítottam össze, amelyben egy új felsőtest, napi négy óra pluszidő és egy olyan csillár szerepelt, amely magában cserél körtét, mivel a létra garzonlakásunkban nem fér el, székre állva viszont pont annyira érem el az izzót, hogy miután felnyújtózkodom, kibillen alólam a szék, és Errol Flynnként csüngök a csillárról, ami sem felsőtesti adottságaim, sem a csillár rögzítése miatt nem tartós állapot.

Én a mit szeretnél kérdést viszont már fel sem merem tenni. A feleségem évek óta ugyanis csak olyan ruhadarabokat kér, amik elfogytak vagy az ő méretében nem kaphatók, vagy valakin látta, aki az utcán szembejött, legextrémebb esetben pedig a fantázia szüleményei. Egy dögös felső, ami norvégmintás, ugyanakkor nem vastag és van benne rózsaszín. Én négy boltban néztem végig egyesével a kínálatot, amikor úgy éreztem, hogy lenyelek egy gombos kardigánt, és izgatottan várom, hogy a másfél kilónyi fonal vagy az ízléses bőrgombok végeznek-e velem. A másik a CD, amiből emlékszik egynek a dallamára, de se a címre, se a szövegre, se az előadóra nem, és ezért mindig, amikor bemegyek a boltba, el kell énekelnem az eladónak, aki teljesen hülyének néz. A másik a családon belüli általános ajándékcserélgetés. Volt olyan könyv, ami négy csere után, két évvel később karácsonykor jutott vissza hozzám, ugyanazzal a karácsonyi lappal, amit mindenki lusta volt megcímezni. Persze vannak olyanok, akik listát készítenek, de volt már sértődés abból is, hogy én megvettem az első három helyen szereplő ajándékot, majd amikor átadtam, közölték velem, hogy miért azt a hármat vettem, mivel a lista nem preferencia sorrendet tükrözött, és ha már hármat veszek, vehettem volna azt a hármat, aminek ő legjobban örül, és nem azt, aminek kevésbé.

Ezek után én csak annyit próbáltam elérni otthon, hogy a házassági évfordulónk egy barterkonstrukció keretében legyen egy „ma nem vásárolunk semmit nap", tehát a feleségem ajándéka az, hogy nem vesz nekem semmit, én cserébe ugyanezt adom. Ő azt mondta, rendben, ő szívesen elfogadja, cserébe azért a gyönyörű gyűrűért, amit valahol látott.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ergométer: bárki jelentkezhet

Evezés

Évekkel ezelőtt – 1999-ben és 2000-ben – a Győri Víz-
Tovább olvasom