Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Nekem nyolc

Tisztelt Politika, kedves barátom!

Hajlandó vagyok tárgyalóasztalhoz ülni, akár meg is egyezhetünk. De „a tárgyalás alapja csak az lehet, mi a jó Magyarországnak, mire van szüksége Magyarországnak”. Nyolc pontban összefoglalom a kéréseimet, tekintse nyugodtan ultimátumnak mindet.
Először is fejezzük be ezt a levelezgetést. Mindegyikünknek megvan a másik mobilszáma, én utálok gépelni, most mégis muszáj. Szóval hívjon csak fel nyugodtan, ahogy az első forduló után majd minden pártelnök és miniszterelnök-jelölt megtette. Nincs harag, felveszem a telefont ismeretlen számnál is.
Másodszor pedig hagyjon már ezzel a „most Magyarország sorsa a tét” populista maszlaggal. A politikai elit sorsa a tét, ezt mindketten tudjuk. Én továbbra is kicsit jobban/rosszabbul fogok élni, attól függően, hogyan kaparom ki magamnak a gesztenyét és mennyire leszek szorgalmas az elkövetkező négy évben. Nagy bajban lennék, ha az államtól függnék. A haza marad április 23. után is, s én is magyarként élek tovább, ahogy eddig.
Harmadszor felejtse el, s többet, ha lehet, ne is emlegesse, hogyan csaljuk majd el a választásokat. Az ugyanis feltűnhetett volna magának, hogy ezzel azt állítja – példának okáért mondjuk rólam –, hogy nincs jobb dolgom, mint borítékokat és hamis szavazatokat gyűjtögetni, ha meg ráérek, még kampánycsendet is sérteni. Jegy nélkül már utaztam buszon és metrón, de ettől még tisztességes ember vagyok, ahogy még sok millióan ebben az országban.
Negyedszer akár bocsánatot is kérhetne ezért mindnyájunktól.
Már csak három pont, és megegyezünk. Szóval ötödjére azt kérem, ne teremtsen többé olyan világot, ahol a ruhatáramat úgy kell összeállítani, hogy senkinek ne kelljen magyarázkodnom, miért piros, narancs, zöld vagy kék a pulóverem. Ezt a néhány napot már kibírom, de aztán el szeretném felejteni a csupa fehéret.
S ha már itt tartunk, hatodszorra ígérje meg, hogy a választás 23-án befejeződik. Kérem, ne vigyen se ön, se más az utcára senkit – mert mint mondtam, nem vagyunk a velejéig romlottak, akik elcsalnak négyévente legalább egy választást. S ha lehet, fejezzék be a kampányolást is a tévékben: sokkal inkább néznénk már a Szívek szállodáját, mint újabb politikai vitaműsorokat.
Az utolsó előttiben szerintem egyet fogunk érteni: ünnepeljünk ezen a hétvégén normálisan, s legfeljebb azért kelljen magyarázkodnunk, hogy hogyan juthatott fel a nyolcadik emeletre a nyuszi az ajándékokkal, s ne azért, kin bukott el a pártstratégia, vagy hogy ki miért lépett/nem lépett vissza.
A végén már csak annyit: tisztelt Politika, kedves barátom. Harcoljon, küzdjön vagy húzzon bele, nekem mindegy. Én hazamentem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagyhét a telepen

Kanyargós út vezet a telepre. Az út szélén nincs virág, mi több, hihetné az ember, hogy az a… Tovább olvasom