Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Nemzetbiztonság Bt.

Earlt kirúgták a rendőrakadémiáról, Hanket a rendőrségről. Mégis mindketten a kék zubbony vonzásában élnek, és jobb híján egy őrző-védő cég alkalmazottai lesznek - és ott csöppennek bele életük legnagyobb bűnügyébe.

Egy csempészbanda nyomára jutnak, és ha már ott vannak, kénytelenek maguk felgöngyölíteni az ügyet. Élvezik az üldözéseket, imádják a robbanásokat, ha meglátnak egy rájuk szegeződő puskacsövet, máris jó napjuk volt: nagyon szeretnek rendőrösdit játszani.
Csak egymást utálják. De ha nem fojtják meg egymást, ha túlélik mindazt a veszélyt, melynek a fele nem is volna, ha ők nem olyan ügyetlenek, akkor talán sikerül nekik, ami az igazi hekusoknak sem: elcsípik a csempészeket.

Dennis Dugan, a színészből lett rendező - aki egyformán otthonosan mozog a vígjátékok és az akciófilmek világában - nem csak annak örült, hogy Martin Lawrence-szel és Steve Zahnnal dolgozhatott, hanem bevallása szerint „nagyszerű nap mint nap úgy munkába indulni, hogy tudod, felrobbanthatsz egy csomó mindent, ráadásul teljesen legálisan"

Dugan szerint bár a két főszereplő figurája nem hasonlít egymásra, mégis mindkettővel együtt lehet érezni.
„Steve szereplője olyasvalaki, aki mindig betartotta a szabályokat. Ez persze megváltozik, amikor megölik a társát, majd megfosztják rendőri jelvényétől, és börtönbe kerül, mert tévedésből azzal vádolják, hogy megütötte Earlt. Earl a felszínen nagyon magabiztosnak látszik, de valójában fél kiadni magát és minden rosszat, ami vele történik, a rasszizmus számlájára ír. Pedig nem ez volt az oka, hogy nem sikerült rendőri pályafutása. Egyszerűen csak nem tartotta be a szabályokat. A történet szerint mind a két figurának vannak olyan erényei, amelyeket a másik nélkülöz. Hamarosan rájönnek, hogy külön-külön nem sokra mennek. Amikor végre valahára megbíznak egymásban, akkor sikerül elérni céljaikat."

Steve Zahn:
A film legfontosabb humorforrása az, hogy a két fickó megszállott, de ellentétes oldalon állnak. Minél jobban gyűlölöm őt, annál jobban gyűlöl ő is engem. Végül mégis egymásra leszünk utalva, egyszerűen azért, mert egyikünknek sincs senkije, akiben bízhatnánk."

Martin Lawrence:  

„Earl egyfolytában pörög. Túlmozgásos, fölényeskedő, beképzelt alak. De Hank visszafogja, és mindig emlékezteti rá, hogy ez nem túl célravezető. A film végül is egy barátság kialakulásáról szól, arról, hogyan kezd két ember bízni egymásban, hogyan segítik egymást. Vagyis hogy a másik embert a cselekedetei és a személyisége alapján kell megítélned, nem például az alapján, milyen színű a bőre."

A filmbéli gonosz különbözik a megszokottaktól.
„Eric Roberts nem egy fogvicsorgató, nyomasztó figurát alakít - mondja Dugan. - Pontosan az ellenkezőjét csinálja annak, amire számítunk. Egy rosszfiú, aki élvezi az életet, és élvezi azt is, hogy ő rossz."

Eric Roberts valóban élvezte ezt a fajta hozzáállást.
„Legszívesebben gonoszokat játszom. Sokkal jobb dolguk van, mint a jó fiúknak. Rájuk nem vonatkoznak szabályok."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kegyes csalás művészei

Valljuk meg őszintén, kegyes csalások nélkül nem tudunk élni. Ha megvalljuk, akkor nevetünk az… Tovább olvasom