Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Nina Simone a fajüldözés ellen

Hetvenesztendős Nina Simone, aki sok mindent kipróbált, egy valamiben azonban soha nem engedett a negyvennyolcból: megkövetelte és elvárja ma is a tiszteletet, megbecsülést minden ember számára, legyen akár fekete, akár fehér bőrű.
Az észak-karolinai Tyronban született 1933. február 21-én, Eunice Kathleen Waymon volt az igazi neve. Nyolcan voltak gyerekek. Kisgyermekként kezdett zongorázni, majd metodista templomokban orgonán játszani. Miután tehetségével igen hamar kitűnt, felvették a New York-i Juilliard School of Music hallgatói közé - ez nem akármilyen elismerés volt az ötvenes években egy fekete bőrű zenész, pláne egy nő számára.

Tanulmányaihoz pénzre volt szüksége. Miután nem bővelkedett gazdag nagybácsikban és támogatókban, New York-i és philadelphiai éjszakai mulatókban játszott és énekelt, bár fiatalon is a klasszikusok és a dzsessz felé húzta a szíve.

Első felvételét 1959-ben készítette egy kevésbé felkapott kiadónál, a Betlehem Recordsnál - a Porgy és Bessből az I Love You, Porgy című részletet énekelte lemezre. A rhythm and blues-listán a második helyre került vele, s a poplistán is bejutott a legjobb húsz közé. A legjobbak közé került a Nobody Loves You When You,re Down And Out, valamint a Trouble In Mind című dalokkal is, ezeket már a Colpix kiadónál készítette.

Nina Simone a hatvanas években vitte sikerre a House Of The Rising Sun, az I Put A Spell On You és a Don,t Let Me Be Misunderstood című dalokat. Műsorára tűzte a Hairből az I Ain,t Got No és az I Got Life című részleteket, a 2. helyre került vele, s 5. lett előadásában a Gibb-testvérek szerzeménye, a To Love Somebody.

Közben egyre erőteljesebb hangsúlyt fektetett a fajüldözés elleni fellépésre, az emberi és polgári jogok védelmére, erről szólt többek között a (To Be) Young, Gifted and Black, az Old Jim Crow, a Backlash Blues, a Why?, valamint a Mississippi Goddam. A fajüldözés elleni sajátos harcát az Egyesült Államokban egyre kevésbé viselték el, mint ahogy ő maga is a rasszizmus megnyilvánulásait, ezért elhagyta az országot: előbb Barbadosban, később a nyugat-afrikai Libériában, majd európai országokban élt.

Rövid időre 1978-ban visszatért, letartóztatták, hivatalos indoklás szerint adótartozásai miatt. Ez igaz is volt, csak az indoklásból kimaradt, hogy az énekesnő a vietnami háború elleni tiltakozásul mulasztotta el az adófizetést. Nem sokkal e kellemetlensége után ismét Európában folytatta az életét, mostanában Franciaország az állandó otthona. Nyilatkozataiban azóta is többször kifejtette, hogy Amerikában nem jó feketének lenni.

A hetvenes évtized meglehetősen eklektikus korszaka volt: a soul, a dzsessz, Billie Holiday- és Jacques Brel-szerzemények, filmdalok, népdalok is belefértek a repertoárjába. Összesen kilenc albumot készített akkoriban az RCA stúdiójában.

A hetvenes években kisegyüttesekkel, combókkal jazzt játszott, gospelt énekelt. Eltávolodott a slágerek világától, ezért a közönség is elpártolt egy kicsit tőle. Magánéletét is nehézségek kísérték, anyagilag sem állt valami jól a lábán.

A nyolcvanas években felfedezte őt a televízió, egyik korai dala, a My Baby Just Cares For Me Angliában nagy siker lett, 1993-ban pedig az A Single Womanért Amerikában is ünnepelték. Könyv is született életéről 1991-ben I Put a Spell On You címmel. Ötvennél több albuma jelent meg az évek során, a legutóbbi, az "An Eclectic Collection Collectables" az 2003-as évszámot viseli.

mti

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Uniós időkben...

Szerdától kezdődően három napon át tartó előadás-sorozatot szervezett a megyei agrárkamara az… Tovább olvasom