Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Nincs régi vagy megunt recept

Az egyházasfalui Novák családban mindkét Kisalföld-receptkönyv megvan.

Főznek, sütnek belőle gyakran, igaz, a feleség a munkahelyén is rendszeresen cseréli a recepteket és szerez be újabbakat.

A hétvégéken mindig, de előfordul, hogy hét közben is kerül valamilyen sütemény az egyházasfalui Novák család asztalára. A férj inkább a sósat szereti, azaz a lángost, sós stanglit, pogácsát. A lángos készülhet burgonyával vagy anélkül is, mind a két fajtát nagyon kedvelik, és előfordul, hogy a hidegen kelesztett kefires lángost készíti el a feleség, Katalin. Ez azértjó, mertnem kell az egészet egyszerre kisütni, a hűtőben néhány napig eláll. És a jó lángos – mint minden – forrón az igazi. A feleség inkább a krémes süteményeket szereti, például a lapokból álló töltött piskótát. Katalin recept szerint főz. Mint mondja, nagy gyárban dolgozik, ahol az asszonyok, feleségek rendszeresen cserélik egymás közt az ételleírásokat. A legjobban várt nap a hétfő, hiszen ilyenkor jut egy kis kóstoló a munkatársaknak. Az új recepteket pedig azonnal elkérik, lefénymásolják. Kincsesbányának is mondhatjuk ezt a munkahelyet és a jó közösségért irigyelhetjük is Katalint és munkatársait. Időközben előkerülnek a receptkönyvek, természetesen a Kisalföld kötetei is megvannak.

Sőt, Katalin mind a mai napig főz a nagymama egykori receptkönyvéből. A lapok megsárgultak kissé, de az ételek ugyanolyan finomak, mint évtizedekkel ezelőtt. – A főzés a feleségem hobbija – veti közbe a férj. A beszélgetés közben Katalin büszkén mutatja azt a mappát, amelyben a saját maga gyűjtötte ételleírásokat tartja. Kézírások keverednek az újságkivágásokkal. Katalin eredetileg szakácsnak tanult, de az élet úgy hozta, hogy a kereskedelemben helyezkedett el. Akkoriban valahogy jobban vonzotta ez a szakma. Most már változtatna. Ha harmincéves lenne, akkor biztosan az eredeti szakmájában dolgozna. Sütni-főzni viszont ma is nagyon szeret, még akkor is, ha nem éttermi vendégek, hanemA főzés Novákéknál nem csupán egy technikai folyamat. A gombaleves különlegesen készül. A férj szedi a gombát, a feleség főzi meg és közösen fogyasztják el. Hasonlóan a halászléhez, a férj a halat fogja, a felesége elkészíti, igaz, pecázni is együtt járnak. Egy éles váltással azt tudakoljuk, vajon a konyhában bele lehet-e szólni a főzésbe. A válasz határozott igen. Katalin azt mondja, szívesen fogadja az észrevételeket, a kritikát, hiszen a cél az, hogy az étel mindenkinek jólessen, és nem az, hogy a háziasszony saját ízlésvilágának megfelelően főzzön. Sokat tanult anyósától is, aki az Alföldről származik. Az ízek pedig szabadon keveredhetnek egymással. Még mindig lehet újat mondani, soha nem lehet kijelenteni: most már elértük a határainkat s nem tudunk meglepetést okozni. Persze az sem eget rengető probléma, ha elsőre nem sikerül valami. Meg kell próbálni még egyszer.

Az elrontott ételekről nem szívesen beszél a háziasszony, tippet viszont kapunk, mégpedig azt, hogy a rizst átválogatás után nem kell megmosni, s így nem ragad össze. Az olajban történt pirítás után másfélszeres mennyiségű vízzel felengedjük. Majd az ízesítés után letakarjuk és a 150 fokos sütőben pároljuk ki, mintegy 15–20 percig. Zárásként hallunk még egy anekdotát. Történt, hogy az egyik ételleírásban szerepelt: a rétest konyharuhában feltekerjük. Az egyik illető pedig megkérdezte: „Ha elkészült, hogyan veszem ki a konyharuhát?" Bizony, itt is igaz, ha sütünk-főzünk, nem árt azért odafigyelni, nehogy aztán a kelléket is belesüssük az ételbe.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sánta bravúrjaival megmaradt a gyirmót esélye

Hazai pályán szenvedett kínos vereséget az ETO FC és az FC Sopron a Magyar Kupa tegnapi… Tovább olvasom