Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Omladozó öltözők, bukott pályázatok

A községi sportéletre állami normatívaként átlagosan 200–300 ezer forint jut: szponzorokat találni nehéz, az önkormányzatok maguk pótolják ki a hiányzó összeget, ám a legtöbb esetben ez is kevés. A sportöltözők falai omladoznak, higiéniájuk nem megfelelő, pályázati pénzt nem nyernek felújításukra. Ahol a labdarúgás mellett más szakosztályokat is „el kell tartani”, ott még nehezebb a helyzet: tekére, erőemelésre szinte semmi nem jut.
Fotó: Illusztráció Sportöltöző: Sikeres pályázatok után indulhatnak meg a munkálatok.

Mosonmagyaróvár környékéről egyetlen pályázat sem nyert

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium nemrégiben pályázatot írt ki „a kistelepülések sportlétesítményei építésének, fejlesztésének, korszerűsítésének, felújításának támogatására”.
A beérkezett 1012 pályázatból összesen 231 kapott pénzes elbírálást: Mosonmagyar-

óvárról és környékéről azonban egy sem nyert. Márpedig a községi sportéletre fordítható összeg így is szűkös: a legtöbb helyen csak a labdarúgás maradt. A sportra fordítható állami normatíva kevés, szponzorokat nehéz találni, így az önkormányzatoknak saját zsebükből kell kihúzniuk a hiányzó százezreket.

Alulfinanszírozott

sportszakosztályok


– A mosonmagyaróvári kistérség a mostani felújítási lehetőségtől elesett – mondta Széles Sándor máriakálnoki polgármester. – Forráshiányra hivatkozva a mi pályázatunkat is elutasították, pedig már másodszor próbálkoztunk. Csaknem kétmillió forintot kértünk, melyhez önrészünket is hozzátettük volna. A sportfeladatokra egyébként 330 ezer forint állami normatívát kapunk: többek közt az NB I/B-ben szereplő teke-, egy első osztályú erőemelő-csapatra, valamint a megyei harmadosztályban bajnokaspiráns labdarúgókra. Összesen körülbelül ötmillió forintba kerül a versenyeztetésük. Ehhez – az önkormányzati kiegészítő támogatás mellett – szponzorokra van szükség: községi szinten azonban nem könnyű sportra áldozó vállalkozókat találni. A községi sportszakosztályok alulfinanszírozottak, s ezáltal működtetésük is veszélybe kerülhet. Többek közt tekeszakosztályunk sorsa is bizonytalan: lehetséges, hogy önfenntartóként kell működnie, mert az önkormányzat nem tudja támogatni. Véleményem szerint országgyűlési képviselőink lobbija gyenge volt ebben a kérdésben – mondta Széles Sándor.
Hédervár is „hasonló cipőben jár”: majdnem ötmillió forintra pályázott a település – sikertelenül – a tárcánál.

Felújítás Héderváron –

egyelőre önerőből


– Ugyanekkora önrészt – ötmillió forintot – biztosítottunk volna a sportöltözőnk munkálataihoz, mivel azt szinte teljesen fel kell újítani – kezdte Juhász József polgármester. – Szinte minden rendezvényünket a sportpályán tartjuk, s többek közt a tusolónak, fürdőnek már „nem megfelelő a komfortfokozata”. A tavaszi szezon előtt ezen mindenképp javítunk, de sokat segített volna a minisztérium támogatása. A sportra fordítható állami normatívánk 248 ezer forint, ehhez még kényszerűségből majdnem egymilliót „hozzáteszünk”. Ráadásul mi anyagiak tekintetében könnyebb helyzetben vagyunk más községekhez képest, hisz csak egy labdarúgócsapat szerepeltetését kell biztosítanunk.

Ellenpéldák

A romos sportöltözők tényére akadnak ellenpéldák is: 2001-ben Rajkán épült korszerű létesítmény. Tavaly Levélen kétmilliós pályázati pénzből és 1,8 milliós önrészből újult meg a helyi öltöző, míg Dunakiliti a Bozsik-program keretében nyert 4 milliót erre a célra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ragályi mint pályakezdő

Világhírű operatőrként fogott bele egy vígjáték rendezésébe, aminek már a címe is mesés titkokat… Tovább olvasom