Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Örökkörök Tolcsvayval

Táncjáték ősbemutatóját tartja a Győri Balett június 8-án a Győri Nemzeti Színházban. A kompozíció koreográfusa, Bombicz Barbara, az együttes Harangozó-díjas balettművésze elmondta: a premier kettős ősbemutató lesz, hiszen Tolcsvay László zeneszerző balettet kísérő zenéjét és Bródy János szövegíró dalait is ezúttal hallhatja először a közönség.
– Egy kétszólamú, Bartók által feldolgozott népdal ihletett meg, a „Ne menj el!". Koncert után jöttünk haza és a két vokalista lány énekelte a kocsiban, csak úgy a maguk szórakoztatására. Annyira motoszkált a fejemben a dallam, hogy elkezdtem különféle zenéket írni rá. Akkor még nem tudtam, hogy ebből balettzene lesz. Instrumentális darabnak indult az elején, de ahogy elmélyedtem benne, egyre inkább hiányzott hozzá a szöveg. Elvittem a Bródyhoz, aki egészen különös szöveget írt rá. Átvette a muzsika impresszionista hangulatát, belőle is kihozott valami újat. Lett belőle egy önálló zenemű. De mindenki, akinek megmutattam, azt mondta, hogy táncot igényel. Én is így éreztem...
A képbe ekkor került Bombicz Barbara, aki örömmel vette egy újabb koreográfia lehetőségét. A közös munka Müller Péternél folytatódott, aki történetet hallott bele a zenébe. Az ő ötlete nyomán készült koreográfia főhőse a férfi, aki két nő között vergődik. Egyikük a szellem, az ideák világának jelképe, másikuk a földi életet, a testi valóságot képviseli.
– Az élet egyik legbonyolultabb kérdését feszegeti: az égi vagy a földi nőt kell választani?
– Ez maga az örök körök. Amiből elkezdtem írni a muzsikát, csak egy zenei inspiráció volt. Bródy hozzátette ehhez a maga gondolatait, azt, hogy mit végzett az életében és ötvenévesen hogyan összegez. Müller Péter szintén a maga történetét álmodta bele. A darab maga az útkeresés...
– Furcsa, hogy női koreográfusra bízták ezt a férfias ügyet...
– Igen, Bara a kakukktojás, de mégis ő oldotta meg a történetet. Rajta múlt a megoldás, hogy milyen irányba mozdul el az összhatás.
– Életszerű lesz a megoldás?
– Nagyon is. Már amennyire az élet megoldást adhat. Mindenesetre felfedeztük az élet mozgatóját. Ez az állandó dilemma késztet alkotásra, arra, hogy jó vagy rosszkedvünk legyen.
– Létezik ideális állapot?
– Valamilyen szinten egyensúlyba kell hozni a földi és égi vágyakat.
– Mennyire meghatározóak az ön életében a nők?
– Erősen befolyásolják. A női lélek és hang rettenetesen inspirál. Mint férfi alkotónak, az alkotási vágyában Don Quijote-i módon ott van a Nő. Képes vagyok belelátni, beleálmodni bármit a nőbe. Amilyen lettem, azt a nőknek köszönhetem. És ez nem patetikus túlzás, hanem tény. Az hisszük magunkról, hogy mi teremtünk mindent, de a földi élet minőségét az befolyásolja, amit a nők körénk tudnak varázsolni: otthont, családot. Ehhez nem kell művésznek lenni, ez a leghétköznapibb esetben is így van.
– Akkor az sem véletlen, hogy a Magyar misének a legszebb részét nő énekli...
– Igen. A lelkemben elsőséget élveznek a nők. Jobban megértem őket, mint a férfiakat. A nők soha nem árultak el engem, a férfiak viszont igen. Ők kihasználták az én gyengédségemet, udvariasságomat és lovagiasságomat.
– Zeneileg mennyire sikerült összefoglalni a lelkében dúló gondolatokat?
– Két és fél évvel ezelőtt kezdtem a munkát. Dallamról dallamra haladva éltem át zenében is a gondolataimat. Egy szóló van benne, amit Sebestyén Márta énekel. A többi rész kórushangzás mögé bújtatott szöveg. Szándékosan döntöttem a kar mellett, hogy mint a görög tragédiákban, a nép hangján, mindenki érzéseiként szólaljon meg. Bródy János kivételes szóösszetételeket, költői fordulatokat használ.
– Közhelyesen jónak számít a házassága Pérely Zsuzsával. A gyakorlatban hogyan tudnak ebben az örök körben együtt élni?
– Hála istennek, tényleg jó a házasságunk. Mindenkinek csak ilyet kívánhatok. Életem egyik nagy szerencséje.
– Hogyan kap helyet a bohémság egy harmonikus házasságban?
– Megenné a fene az egészet, ha nem férhetne bele. Jól néznék ki, ha nem lennék bohém. Csak az utolsó húsz évben vagyok ilyen konszolidált. Az előző időszakban ezt az optimális helyzetet kerestem. Amikor útkereső voltam – hogy finomam fejezzem ki magam –, mint a többi férfi, minden kapcsolatomat pozitív változásként éltem meg. Soha nem emlékszem a szerelmeimre, munkatársaimra úgy vissza, hogy hisztérikus, őrült spinék. Minden körülmények között megtaláltuk a hangot. Tégláról téglára jutottam el addig az ideális életig, amire mindig is vágytam. Ezzel együtt én ugyanúgy fel tudom heccelni a bohémságra. Csak nem kell ehhez nekem az éjszakai életben részt vennem, hogy el tudjak képzelni valamit. Az az ideális együttlét az én életemben arra késztet, hogy ezt meg is őrizzem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Épül a járda, dohognak a lakók

Két éve húzódik Mosonmagyaróváron a Pozsonyi út mindkét oldali járdájának felújítása. Most végre… Tovább olvasom