Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Örökzöld bukszusok

A bukszusok, vagy más néven puszpángok régóta ismert növények. Az ókorban a rómaiak és a görögök egyaránt szívesen ültették őket szent ligeteikbe, fáikból pedig szobrokat faragtak.

Tulajdonságaik

Mutatós, apró, fényes leveleik örökzöldek. Ágrendszerük sűrű, növekedésük többnyire lassú, de általában kompakt. Bár virágaik jelentéktelenek, a növényeknek nagyon jellegzetes illatuk van. Kiválóan nyírhatók, remekül megújulnak. Ezért a formai vagy architektonikus kertek és parkok alapnövényeivé váltak. A barokk kastélyokat körülölelő, szigorúan szabályos formákat
megkövetelő térkialakításban a bukszusok játszották – néhány hasonló tulajdonságú társuk, így a tiszafák vagy a fagyalok mellett – a főszerepelt. Az architektonikus felületkialakítás során a négyzet, félkör, ellipszis, háromszög és derékszögek megjelenítésére, vertikálisan pedig piramis, kúp, és gömbformák kialakítására törekedtek. Előbbi esetben keretként szolgáltak, utóbbiban pedig maguk a bukszusok alakultak gondos metszés után a kívánt formájúvá. Persze ez nem jelenti azt, hogy felhasználásuk csak a formai kertekben lehetséges, hisz a mai kertekben általában az architektonikus és ennek ellentéte, vagyis a tájképi, illetve szabad kert stílusjegyei keverednek.
A bukszusok mellett szól az is, hogy viszonylag igénytelenek, napon félárnyékban, sőt árnyékban is megélnek, bár a felárnyékos területeket részesítik előnyben. További nagy érdemük, hogy a városi szennyezett levegőt is elviselik, így forgalmas utak mellé is ültethetők. Vízigényük közepes, talajban nem válogatósak, de rossz talaj esetén az ültetésnél végzett talajcserét és később az időnként tápanyagutánpótlást – mint minden növény – ők is meghálálják.

Felhasználásuk


Felhasználásuk nagyon sokoldalú. Gyakran ültetik sírkertekbe is őket. Emiatt idővel – a krizantémokhoz hasonlóan – „temetői növény" bélyeget kaptak. Ezért az elmúlt évtizedekben a kertekbe nem szívesen telepítettek bukszusokat. Szerencsére ez a szemlélet napjainkban változóban van, és az emberek már nem kategorizálják ilyen élesen a növényeket.
A bukszusok kiváló sövénynövények. A magasabbak térhatárolásra használhatók. Ilyen a Buxus macrophylla, mely a négyméteres magasságot is eléri, és meglepően gyors növekedésű. Kicsit visszafogottabban nő a Buxus sempervirens, de a három-három és fél métert idővel eléri. Az alacsonyabbak jelzősövényként ültethetők, így a Buxus sempervirens is, mely másfél méternél nem lesz nagyobb, sőt egyes fajtái még ezt a magasságot sem érik el.
A bukszusok szép, tömött formájuknak köszönhetően magányosan is telepíthetők, de csoportokban, más cserjékkel szintén jól mutatnak. Az apróbbak remek kiegészítői lehetnek az évelő ágyásoknak, kicsit változatosabbá teszik azokat, és télen, amikor lágyszárúak visszahúzódnak, gondoskodnak arról, hogy le legyen teljesen kihalt a terület. Az egészen törpe, ugyanakkor szabályos, gömbölyded alakú fajták – mint a Buxus sempervirens „Suffruticosa" –, sziklakertbe is ültethetők. A zöld levelűek mellett vannak tarka és kékes levelű puszpángok is, melyek változatosságuk miatt tovább növelik a felhasználási lehetőségeket.
Mivel edényekben ugyancsak jól érzik magukat, teraszon vagy erkélyen is nevelhetők. :Ebben az esetben fontos, hogy nagyon erős napsütésnek kitett helyre ne kerüljenek, mert leveleik megéghetnek, illetve rettegett ellenségük, a bukszuslégy könnyebben okozhat komoly károkat bennük. A virágkötészetben is felhasználhatók, mert örökzöld leveleik sokáig megőrzik frissességüket.

Metszésük, ápolásuk

Örökzöldek lévén elvárják, hogy tartósan száraz időszakban, fagymentes napokon, télen is vízhez jussanak. Amennyiben formára kívánjuk nevelni őket, fontos rendszeresen metszeni. Ennek ideje évente kétszer van: tavasszal, közvetlenül a kihajtás előtt és a nyár második felében, azaz július végén-augusztus elején, amikor a hajtásnövekedés lelassult. A
vegetációban már későbbi nyírásuk nem javasolt, mert akkor a metszés után fejlődésnek indult hajtások a tél beálltáig nem tudnak megerősödni, és fagyérzékenyek maradnak. Nyírásuk persze nem kötelező, hiszen legtöbbjük metszés nélkül is karakteres formájú. Az elképzelésük, célunk határozza meg, hogy alakítjuk-e a bukszusokat, vagy hagyjuk szabadon növekedni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Apple frissíti az iBook modelleket

Az Apple Computer napokon belül új iBook hordozható számítógépeket fog piacra… Tovább olvasom