Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Örökzöld slágerek, punktaréj és műcsirke

Idén tizenkettedik alkalommal tartják meg az ország legnagyobb szabású multikulturális fiestáját, a Sziget Fesztivált. A Sziget hangulata annyira sajátos, hogy helyszíni riportunkban csupán mozaikok felvillantására van lehetőségünk.

Még a jegyárusító helyeken is kanyargó sorok állnak este nyolckor, de belépve a Szigetre, valóságos népvándorlás fogad. Mindenki tart valahová: ki tusolni, ki az újabb söréért, ki pedig hogy megnézze a hatvankét programhelyszín valamelyikén a számára érdekesnek ígérkező koncertet, előadást, bemutatót.

Amíg a kezdőnap sztárzenekara, a Pet Shop Boys hangol, mi végigsétálunk a Civil Falu még nyitva tartó részén, ahol rögtön szóba is elegyedünk egy holland lánnyal, Mirjammal, akit éppen villámkezű afrikai hölgyek vesznek körbe, hogy haját apró tincsekbe fonják.

Kicsit arrébb, a Krisna-sátorból kőkemény metálzene „bombázza le" az arra járót. A kopaszra borotvált fejű hívek gitárral a kézben, korszerű formában hirdetik a több ezer éves igét: Hare Krisna, Hare Rama… A Rádió C, azaz a magyar roma rádió színpadán épp a Váradi Roma Café énekel együtt a közönséggel, melynek összetétele meglehetősen vegyes. A dzsesszes cigányzenére romák, szőke angol srácok és távol-keleti lányok egyszerre ropják.

A Pet Shop Boys közben elkezdi műsorát és a színpadon villogó neonoszlopok között megjelenik a nyolcvanas évek popkultúrájának egyik ikonja: a deresedő hajú énekes és állandó társa alkotta „állatkereskedő fiúk". A másfél órás koncert alatt az összes nagy slágert előadják, mégis marad bennünk hiányérzet. Ez a zenekar már nem az, amely a fölüdülést jelentette egykor a diszkógiccsek közepette.

A heti programban egyébként csak néhány jelentős változás történt, ami azonban cseppet sem a szervezőkön múlt. A világzenét játszó Yat-kha együttes tagjainak az útlevelét lopták el az utazás előtt, míg a Scissor Sisters a hirtelen közbejött, másnapi DVD-készítés miatt mondta le fellépését. Sokak számára a legnagyobb csalódást mégis a Tankcsapda-koncert elmaradása okozta. Az énekes Lukács Lászlónak ugyanis néhány napja egy ejtőernyős balesetben megrepedt a csigolyája. A „csapdások" aligha vigasztalódnak majd a debreceni bandát pótló Hooligans együttes produkciójával.

Az egykori névadó-főszponzor Fesztivár elnevezésű helyszínén a megfáradt szigetlakók pihent agyára alapozhattak a szervezők, amikor megalkották játékaikat. Lehet műcsirkét lyukba dobálni, esetleg falovakat tologatni kifulladásig. A karaokeverseny pedig nagyon úgy tűnik, nem fogja kitermelni az új „év hangját". Laci Székesfehérvárról például a Tankcsapda dugába dőlt fellépését siratva üvölti pincehangon egyik opusuk refrénjét „Jönnek a számból a férgek" kezdettel. Mindenesetre szépen illik a miliőbe Oki, aki önfeledten csápol Lacinak a színpad előtt.

„What is Árany Ászok?" – érdeklődik tőlünk egy plakátra mutogatva Marcus Düsseldorfból. S miután definiáltuk a Sziget legolcsóbb, 250 forintos egységárú sörét, sietve megállapítja, éppen ezt szereti a magyar fesztiválban: az alacsony árakat. És persze nem érti, miért nevetünk ekkorát. Pedig felmérések szerint napi nyolc-tízezer forintot kell elköltenie a látogatónak ahhoz, hogy luxusigényeket mellőzve kielégítse szükségleteit. És bizony ez a 600–1200 forintos meleg étel, a 460-as Unicum vagy a 220 forintos félliteres ásványvíz árából hamar összejön. Ha pedig nagyon fogy a pénz, a túlélési technikákat már szinte mindenki ismeri: a krisnások egytálétele ugyan teljesen hústalan, kissé íztelen, viszont ingyen van.

Harmati Lajos két kisfiával, nejével és velünk együtt figyeli csütörtök délelőtt a Magyar Nukleáris Társaság urániumtömbbel végrehajtott, egyszerű demonstrációját. A családfő közben büszkén meséli: végig kint lesznek a Szigeten, hiszen jobb ez, mint Woodstock lehetett akkoriban.
– Hét éve kezdtem kijárni ide a nagyobbik gyerekkel, amikor még csak nyolcéves volt. Azóta megszerettettem vele a jó rockzenét, tegnap is mind a négyen együtt hallgattuk a metálsátor együtteseit – mondja Lajos.
Középkorú már a Harmati házaspár, így tapintatosan megkérdezzük: hogy bírják az itteni életet?
– Hajnalig a programokon vagyunk, de délig alszunk. Délutánonként viszont be kell mennie a feleségemnek a városba dolgozni. Takarítani. Valamiből ki kell mindezt fizetni.
Komfortérzetünk egyébként évről évre csupán arasznyikat javul. A legtöbb útszakaszt még mindig nagy porfelleg borítja, egészen addig, míg a locsolókocsi végig nem spricceli. Ekkortól a sár miatt bosszankodunk. Arról pedig, hogy a szigetlakók mennyire használják szívesen a szűk és sötét toi-toi WC-ket, az útszéli bokrok, fák és a WC-k mögötti részek árulkodnak.

Miközben a „falakon kívül" a magyar társadalomban egyre népszerűtlenebb a házasság intézménye, a Hajógyári-sziget házasságkötő sátrában – napi két-háromszáz jelentkezővel – továbbra sem lankad az érdeklődés. A statisztikát eddig egy hatfős bigámista csoport esküvője javította leginkább. Léptek itt már frigyre kutyával, táskával, cipővel, sőt, valaki egy gyengébb pillanatában egy csótánynak mondta ki az igent.

Néhány lépésre lombos fa árnyékában készülődnek a fiatalok az esti koncertekre. Egy flakon hajlakk, kevés szappanos víz, ráadásképp pici szórófesték: és már meg is van a húsz centi magas, kőkemény, vörös punktaréj. S miután kifejezzük aggodalmunkat, hogy mi lesz a frizurával alvás után, megnyugtatnak: kizárólag oldalfekvésben alszanak. Közben villognak rájuk a fényképezőgépek: csemege ez minden arra járó szemlélődőnek.

Később még bepillantunk a Melegsátorba, megnézzük az ortodox zsidók mulatozását, aztán azon vitatkozunk, hogy akkor most világzenei nagyszínpad következzen, vagy a Cinetrip-sátor. A biztonság kedvéért a döntés előtt még megiszunk egy sört.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Macskanő cicázik

Halle Berry beleszeretett egy macskába a forgatáson. Tovább olvasom