Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

Öt emberrel végzett Vass Gyula 1961-ben

Évek óta nem tudja feldolgozni a magyar közvélemény a móri mészárlás történéseit, ahol egy bankfiókban nyolc emberrel végeztek a gyilkosok. Országos visszhangot kiváltó bűncselekménnyel Szeged is többször beírta magát a magyar bűntörténelembe. Most azt az 1961-ben történt családirtást idézzük fel.
Évek óta nem tudja feldolgozni a magyar közvélemény a móri mészárlás történéseit, ahol egy bankfiókban nyolc emberrel végeztek a gyilkosok. A hidegvérű brutalitás valóban elborzasztó, de sajnos korántsem példa nélküli. Országos visszhangot kiváltó bűncselekménnyel Szeged is többször beírta magát a magyar bűntörténelembe. Most azt az 1961-ben történt családirtást idézzük fel, amit Paprika utcai gyilkosságként emlegetnek még ma is az idősebb szegediek.

– Ne is kérdezzen, mert úgyse mondok magának semmit. Képet meg aztán főleg nem engedek magamról készíteni. Mert nekem a lelkem még most is felborul, ha azokra a hetekre gondolok. Fiatal lány voltam, de egészen elborzasztott a tragédia. Hullaszag terjengett az utcában, Pestről jött nyomozók is faggattak minket, gyanús volt nekik mindenki, mi meg csak sírtunk, el nem tudtuk képzelni, hogyan vetemedhet valaki arra, hogy egy egész családot kiirtson. Szóval menjen innen, gondolni sem akarok régen volt szörnyűségekre, van éppen elég bűn a mai világban is – hárított el minden további faggatózást az idős asszony Szeged Alsóvárosában.

A Paprika utcában zajlott beszélgetésünk, amibe hosszabb-rövidebb időre egy-két férfi is bekapcsolódott. De csak annyit tudtam meg tőlük: a gyilkosság helyszínét, a rettegett házat már sok-sok éve lebontották, nyomát se keressem, és bizony már azok közül sem él jószerével senki, aki még szemtanúja lehetett annak, miként próbált 1961 májusában rábukkanni az öt ember halálát okozó gaztett elkövetőjére a rendőrség.

Gyilkos lélek

A bűncselekmény felfedezése után, de még évekkel később is téma volt Vass Gyula „lelke". A Magyar Pszichológiai Szemle egyik 1965-ös számában Vargha Miklós professzor úgy foglalt állást: a hiper-
szexuális beállítottságú Vasst (aki egyébként pénzért homoszexuális kapcsolatokat is létesített) érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség jellemezte. „Cselekménye és kóros magatartás módjainak egész sorozata ezzel magyarázható. Az első gyilkosságot kétségtelenül indulatból követte el, míg a többi áldozata elpusztítása előre kigondolt, tervszerű, a menekülés érdekeit szolgáló, a vádlott szempontjából célszerű cselekményként értékelhető. Mindezek alapján Vass Gyula nem elmebeteg, teljes mértékben felelősségre vonható volt."

Eltemetett emlék

A nemrégiben felújított, csatornázott, aszfaltozott, szép házakkal beépített Paprika utcában – ami már nyomaiban sem emlékeztet a negyvenhat évvel ezelőtti sáros, falusias kis utcácskára – a múltat idézve megdöbbentett, mennyire nyomasztóan hat még ma is a szörnyű bűntény mindazokra, akik a gyilkosság idején már a környéken éltek.

Ugyanakkor, ha valaki föllapozza a korabeli, az áldozatok felfedezését követően két nappal megjelenő újságot, azt láthatja: a kor szellemének megfelelően a sajtóirányítás igyekezett a lehető legjobban „elásni" a hírt, ami egy nap alatt körberohanta a várost, ezer komor színnel átfestve a tényeket.

De mit is követett el pontosan ez az ember, aki később oly hírességgé vált, hogy a Budapesti Bűnügyi Múzeum külön tárlót szentelt a Paprikai utcai bűntettnek, és pszichológiatanulmányok is megpróbáltak fényt deríteni arra, mi késztette ilyen bestiális bűnökre a szocializmus alapjait éppen akkoriban lerakó Magyarországon. A rohamléptekben lefolytatott nyomozás feltárta: a hat általánost végzett Vass Gyula heves vérmérsékletű férfi. Már tizennyolc évesen megkötötte első házasságát, amit hamarosan egy második követett, de feleségei mellett számos szeretőt is tartott a kétgyermekes apa. Már amikor éppen nem börtönben ült, ugyanis a nagytermészetű férfit lopásért és garázdaságért is elítélték, miután 1956-ban disszidált, s két év múlva hazatért.

Ha pedig szabadlábon járta a várost, gyárakat látogatott: a bűncselekmény elkövetéséig tizennégy munkahelyet jegyeztetett be a munkakönyvébe az itallal is cimboráló, Szeged éjszakai életében otthonosan mozgó, erőszakos, durva férfi. („Többször láttam, bizony, szép ember volt, büszke tartású, senki nem nézte volna gyilkosnak" – jut eszembe e sorokat rögzítve még egy mondat azok közül, amivel megajándékozott a családirtás felidézése elől elzárkózó Paprika utcai néni).

Egy nap, öt gyilkosság

A gyilkosság napján, 1961. április 25-én is szerelemre vágyott Vass Gyula. Annyira fűtötte a vágy, hogy a nagyállomás restijéből, ahol egy kis szíverősítőt vett magához, elballagott a Paprika utcába felkeresni régi ismerősét, a 41 éves Forró Máriát. Az asszony egy fedél alatt élt 21 éves fiával, Rozsi Jánossal, annak 21 éves feleségével, 20 hónapos kisfiával és a fiatalasszony 17 éves húgával, Buborék Gizellával. Vass nem először járt náluk. Ahogy egy rendőr fogalmazna: jól ismerte a terepet, a család életrendjét. Délelőtt 10 óra körül járt az idő, amikor Vass Gyulát Forró Mária és Rozsiné jó ismerősként fogadta, míg a kisfiú éppen aludt. Mikor Rozsiné elment orvoshoz, Vass akcióba lépett: szexre hívta Forró Máriát.

Média

Az 1961-ben igencsak vékonyka Délmagyarország utolsó, hatodik oldalának aprócska hírei között bukkanhatott az olvasó a következő sorokra: „Rozsi János Paprika utcai lakost és családját ismeretlen tettes megölte. A rendőrség a nyomozást folytatja". Közel két hónap múlva, a lap 1961. június 29-én megjelent számában a negyedik oldalon három hasábos cím hirdette: „Halálra ítélték a Paprika utcai gyilkost – A védő és a vádlott fellebbezett". Kiderült: a Csongrád Megyei Bíróság háromnapos tárgyalás után Vass Gyula 25 éves, szegedi lakost négyrendbeli gyilkosságban, egyrendbeli szándékos emberölésben, egyrendbeli erőszakos nemi közösülésben, egyrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek, és ezért összbüntetésül halálra ítélte.

A nőnek – ki korábban már lefeküdt Vass Gyulával – ekkor nem volt kedve a szerelmeskedéshez, ezért a férfi megütötte, majd több baltacsapással megölte az asszonyt. A gyilkos nem esett pánikba, sőt nagyon is hideg fejjel gondolkodott. Felmérte: Rozsiné hazatérve azonnal rá gyanakodna, ezért megfogalmazódott az ördögi terv: kiirtja az egész családot. Azt remélte, így csak később fedezik fel a gyilkosságot, vagyis lesz ideje elmenekülni. Délben verte agyon baltával a hazatérő Rozsinét. A sikoltozó asszony hangjára felébredő Jancsika fejét is baltával szakította be, majd a gyermek holttestét elrejtette a padláson. Kora délután a munkából hazatérő Buborék Gizellával végzett, akit – miután leütötte – a nő agóniája közben meg is erőszakolt. Öt óra körül pedig befejezte rettenetes művét: meggyilkolta a családfőt, Rozsi Jánost is.

Vass nagyjából eltüntette a vérnyomokat, saját bevallása szerint egy kicsit falatozott is napközben a kiszemelt áldozataira várva, majd Rozsi János ruháit vette magára, zsebre vágott két napszemüveget, két karórát, egy selyemsálat, s bezárva a lakásajtót elballagott.

Nyolcvan csapás

Vass Gyula jól számított: tettére napokig nem derült fény, a szomszédok május 2-án értesítették a rendőrséget: már napok óta semmi életjelt nem ad magáról az öttagú család. Ekkor szálltak ki a helyszínre a rendőrök, s nem sokkal később már a boncoló orvosokat döbbenthette meg a gyilkos elképesztő szadizmusa. Rozsi Jánoson ugyanis 17, feleségén 22, Forró Márián 13, Buborék Gizellán 18, a kétéves Jancsikán 10 sérülést is felfedeztek, a gyilkos a balta mellett kést és ácskapcsot is használt.

A több szálon futó nyomozást végül Vass egy másik barátnője, Sz. Ferencné mozdítottra ki a holtpontról. Május 14-én elmondta a rendőröknek: a gyilkosság estéjén Vass Gyulával színházba ment, a kubai balettegyüttes műsorát nézték meg, s akkor Vass fején vérző sebet látott. A férfi ugyan kimagyarázta a sérülést egy verekedésre hivatkozva, de nem tudta elaltatni Sz.-né gyanúját. Ugyanis Vasstól egy nejlonsálat kapott ajándékba, s látott a férfinél két karórát is, éppen olyanokat, amilyeneket a rendőrség a Délmagyarban közzétett felhívás szerint keresett. Ugyanezen a napon egy névtelen levél is érkezett a rendőrségre, amelyben arról írtak: Vass Gyuláné az utóbbi időben nagyon idegesen viselkedik, és arról beszélt: Alsóvároson több embert is megölt a férje. A bűnvadászok ezek után már egy percet sem késlekedtek: lakásán tartóztatták le Vass Gyulát. A férfi előbb tagadott, majd mikor pár nappal később elétárták a bizonyítékokat, beismerő vallomást tett.

A bitófán végezte

Gyorsan őröltek az igazságszolgáltatás malmai: június 28-án első fokon, majd augusztusban már másodfokon is bűnösnek mondták ki Vass Gyulát. Mivel kegyelmi érvényét elutasították, a Paprika utcai szörnyeteg (miként akkoriban nevezték) Pesten felállított bitófán végezte. A szörnyű gyilkosságot körüllengő legendák hosszú életét bizonyítja, hogy még pár nappal ezelőtt is azt kérdezte tőlem az idős asszony a Paprika utcában: „Aztán uram, ki látta, hogy felakasztották? Mert mi, alsóvárosiak biztos nem". Ettől persze a tény: a XX. századi Szeged egyik legbrutálisabb köztörvényes bűntényét elkövető Vass jeltelen sírba került.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Képzési és konferenciaközpontot adtak át Röszkén

A határ menti együttműködést segítő képzési és konferenciaközpontot adtak át csütörtökön Röszkén, a… Tovább olvasom