Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Ótlet

Véget értek az ünnepek és a kivárásos taktikát alkalmazva az árzuhanások, áresések, árrobbanások...

Véget értek az ünnepek és a kivárásos taktikát alkalmazva az árzuhanások, áresések, árrobbanások és áresők dömpingjében úgy döntöttünk családilag, hogy ótletbe megyünk. A karácsonyfa alá csak ígérvények kerültek, majd kapsz kardigánt, ha lesz sale, sőt, az is felmerült, hogy jövőre az ortodox karácsonyt ünnepeljük, mivel így megússzuk a karácsony előtt, bevásárlási dömpinget és a leárazások között mazsolázva tudjuk meglepni akciósabbnál akciósabb árukkal szeretteinket.

Régi igazság, hogy a karácsony a szeretnél ünnepe. A leggyakrabban ugyanis az a kérdés hangzik el: „Te mit szeretnél karácsonyra?" Van egy örök listánk itthon, amin évek óta szerepel egy nagyobb lakás, egy új kocsi és én magam egy új felsőtestre is pályázom, ami legalább annyira szálkás, mint Rékasi Károly gonosz nézése a Barátok közt-ben. Szóval az örök lista mellett idén elhatároztuk, hogy elmegyünk ótletba, ami egyelőre csak ruhából és cipőből van, de valószínűleg – a híreket figyelve – nemsokára bevezetik máshol is. Például romlott csirke ótlet, múlt heti kenyér ótlet és adminisztratívan meghosszabbított szavatosságú (felülbélyegzett) mirelit ótlet is. Az ótlet lényege, hogy ha az ember elmegy vásárolni, akkor még egy fél tank benzint is kifizet, mert valamilyen rejtélyes okból elhiszi, hogy ami messze van, az olcsó is.

Pedig nem. Ami messze van, ugyanannyiba kerül, plusz az üzemanyag. De ha már az ember kiment az ótletba, ami beszédes név, hiszen a ruhák többségét kint hagyták a polcon, annak ellenére, hogy fél éve kiment a divatból és férfiaknál csak S-es méretben van, szóval ha már kiment, akkor vásárol is. Nem vállalja be annak kockázatát, hogy hétfőn munkakezdéskor felteszik neki a kérdést: „Hol voltál hétvégén?" „Ótletban." „És mit vettél?" „Fél tank benzint…"

Az ótletelés a plazázás új formája. Az ótletben ugyanis, ha az ember kimegy a boltból, a szabad ég alá kerül, ezért jóval kevesebb munkatárs áll a bolt előtt dohányozva, viszont a vevőnek minden egyes alkalommal fel kell öltöznie, hogy ne kapjon tüdőgyulladást. A teljes felöltözés viszont a negyedik boltban való próbálás után annyira megviseli az embert, hogy egy idő után inkább szemre vásárol. Az ótletelés másik lényege, hogy a méretben jó, de nem tetsző és a tetsző, de méretben nem jó ruhadarabok közül kiválassza azt a legkisebb közös többszöröst, amiről el tudja magával hitetni, hogy ha már idejött, inkább megveszi.

(Megállapíthatjuk viszont, hogy a távolsággal arányosan nő a vásárlási hajlandóság.) Én például vettem egy inget, amiben hátizsákkal együtt is elférek, és gond nélkül tudnék indulni egy Demis Roussos-hasonmásversenyen, viszont tetszik a mintája, és egy pulóvert, ami annyira műszálas, hogy ember nélkül is képes izzadságszagot előállítani.
A divattal kapcsolatban megállapítható nekem, laikusnak, hogy édesapám jól gondolkodott, amikor az 1970-től az NDK-ban vásárolt műszálas ingjeit 1985 nyarán félretette, hogy jó lesz még valamikor. A valamikor most jött el. Hódít a műszál, amitől a néhány pulóver fel- és lehúzása után jelentős hajkoronám alakult ki, ami fémtárgyhoz érve sistergett.

A nőknél arra figyeltem fel ugyanakkor, hogy a flower power és a pszichedelikus portörlő rongyok határmezsgyéjén egyensúlyozó butikok a legmenőbbek, ahol halmokban állnak a felsők és alsók, amikből kenósorsolásszerűen emelnek ki számomra a többitől semmiben sem különböző torzókat az ügyfelek, majd 30–50 percet tartózkodnak velük a próbafülkében és csalódottan visszalökik őket a divatáruk sorsolási gömbjébe. Amikor a sorok között megláttam több delikvenst is, aki nem a visszalökés mellett döntött, határozottan az az érzésem támadt, csak jelentősebb mértékű tudatmódosító szer indokolhatja, hogy valaki miért vesz a combközépig érő szőrcsizmához ciklámenekkel meggyalázott, zsabós blúzt. Természetesen nem azt akarom kétségbe vonni, hogy mindenkinek az egyéniségét valahogyan felszínre kell juttatnia, de mégis mit jelent ez? Ő talán egy aranyásó és egy botanikus egyenes ági leszármazottja vagy felül fotoszintetizál, alul meg izzad?

A másik az egy termék életciklusán belül jelentkező retro trend. Újat venni gáz. Antikolnak, koptatnak, legyalázzák a kelméket. Lassan a cégeknél előkoptatókat fognak alkalmazni, akik elszakítják, kiülik és kitérdelik, majd szarrá mossák a nadrágokat. A farmerok 90 százaléka mire a boltokba kerül, már életciklusa felén is túl van. Mint a kölcsönzőből kivett pornókazetták, amik mindig azonos helyen használódnak el. Még jó, hogy olcsóbban adják őket! Ki próbálna meg egy csapágyas botturmixot a fejre ráragadt barna banánmaradványokkal újként eladni?
Az ótletelés végén aztán az ember persze tömött szatyrokkal tér haza, amelyekben teljesen használhatatlan áruk bújnak meg, amiket a boltban ugyanannyiért lehet kapni, csak a megfelelő méretben. Persze az ótlet nélkül szegényebbek lennénk azzal az illúzióval, hogy végre egyszer mi nyertünk a multikkal folytatott árharcban.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jövő karácsonykor...

A legtöbb családban vízkeresztkor lebontották a karácsonyfákat. Mi rég fittyet hányunk a szokásra. Tovább olvasom