Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Ötven éve diplomázott

Szép jubileumot ünnepeltek tegnap a soproni Egyesített Szociális Intézményben. Az egyik lakótárs, dr. Bozó István öt évtizede szerzett diplomát Debrecenben.
Meghatódott és örömteli könnyek hullottak tegnap a nyolcvankét éves dr. Bozó István – Pista bácsi – tiszteletére. A tüdőorvos, belgyógyász ugyanis ötven évvel ezelőtt Debrecenben szerezte meg az orvosi diplomáját. Bozó doktor szegény családból származik. Ötéves volt, amikor édesapja Kanadába vándorolt. Hosszú hónapokon, éveken át aggódott, mi lesz velük, édesanyjával, testvéreivel. A nagy szegénység ellenére is hajtotta őt a tudásvágy. A sors azonban kiszámíthatatlan. Így a cselédsort is megjárta.
– A főúr kérdezte tőlem, vajon ragad-e a kezem. Akkor ezt nem értettem, később elmagyarázták nekem, ez azt jelenti, hogy lopok-e. Soha életemben nem tettem ilyet, mindig mások segítését tartottam szem előtt – meséli elcsukló hangon dr. Bozó István. – A nehéz helyzet ellenére nagy volt bennem a tanulás iránti vágy. A fejemben az is megfordult, hogy a ferencesek közé állok. Javában tartott a második világháború, amikor '44-ben a szülőföldemről, Szatmárnémetiből Budapestre kerültem. A sors ekkor visszaadott valamit. Olyat, ami meghatározó lett egész életem során. Egy hónapja élhettem a fővárosban, amikor jött a hír, Szatmárnémetit hatalmas bombázássorozat rázta meg, közte szinte a porral lett egyenlő a polgári iskolám épülete. Huszonkilenc jó barátom halt meg. Szörnyű, amit ott történt.
Az, hogy Pista bácsi nem a papi hivatást választotta, egy családi beszélgetés hatására történt. Huszonhárom éves volt, amikor az édesapa Magyarországra látogatott, s elhangzott: másként is tudsz segíteni az embertársakon. Nos, ezt követően jöttek a debreceni egyetemi évek. Szép időszak volt ez, az akkori viszonyok közepette. Az pedig külön öröm volt számára, hogy abba az évfolyamba járhatott, amely már nem oklevelet, hanem diplomát kapott. A kacskaringós életút további változásokat is hozott, negyvenhét évesen tette le a szakorvosi vizsgát. Ezt követően került Sopronba. Mint mondja, abba a gyönyörű és lenyűgöző városba, ahol több mint egy évtizedet dolgozhatott körzeti orvosként.
– Sajnos, egészségi állapotom annyira leromlott, hogy 1990-ben vásároltam magamnak egy lakrészt az újonnan átadott idősek gondozóházában. S azóta is itt élek, új barátokra, társakra találtam – folytatja a mesélést Pista bácsi. – Úgy gondolom, pályám alatt sosem vétettem az etika és a hippokratészi eskü ellen. Sosem tartottam magam kiváló orvosnak, de azt hiszem, eredményes volt a több mint három évtizedes tevékenységem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cséren és Peresztegen is újraindulnak

Cséren és Peresztegen is újraindul az őszi, helyhatósági választáson a jelenlegi faluvezető. Bár a… Tovább olvasom