Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Ötvenhét évesen lett dédnagypapa

Folytatás az 1. oldalról.

– Azonnal hazasiettem és keresni kezdtem őket. Az öreg Wartburgommal jártam sorra a külföldieket gyűjtő lágereket, míg az egyikben rájuk találtam. Borzalmas időszak következett az életemben, hiszen évente mindössze négyszer láthattam a gyerekeimet. Ezt is csak azért tehettem, mert Kovács István megyei sportigazgató átérezte a helyzetemet – kollégája, barátja, Palotai Károly fia is ugyanakkor külföldre távozott – és lehetővé tette, hogy több sportküldöttség tagjaként kimehessek Ausztriába. Ez azért volt hatalmas dolog, mert turistaként csak háromévente lehetett Nyugatra utazni – emlékezik Páder Vilmos.

Megőrizték magyarságukat

Ennek köszönhetően nem szakadt szét teljesen a család, lehetőségeik szerint tartották a kapcsolatot. A határok megnyitása, a rendszerváltás pedig számukra is meghozta a szabadságot.
A gyermekek megőrizték magyarságukat, tökéletesen beszélik a nyelvet. Szabolcs sokáig ENSZ-katonaként szolgált a világ különböző pontjain, napjainkban pedig az egyik fontos bank elnökének testőre. Zsuzsa egy oktatási központban dolgozik.
– Mindössze tizennyolc éves múltam, amikor megszületett a lányom, Collin – emlékezik a bécsi lakásban Zsuzsa. – Amikor terhes lettem, egy pillanatig sem gondolkodtam rajta, hogy megtartsam-e őt. Élettársi kapcsolatban éltem, később sok nehézségen mentünk át, rengeteget küszködtem, hogy felnevelhessem őt. Természetesen nagyon örülök az unoka érkezésének, bár furcsa, hogy harminchat évesen már nagymamának szólítanak...

Fennmarad a név

– Úgy látszik, a mi családunkra jellemző, hogy a lányok fiatalon szülnek – veszi át a szót Páder Vilmos. – A lányom és az unokám is kevéssel a nagykorúság elérése után magukhoz ölelhették a gyermeküket. Én egy kicsit rontok a statisztikán, mert már elmúltam tizenkilenc, amikor először apa lettem... – teszi hozzá tréfálkozva.
Ami különösen kedves a számára, hogy a lányok megtartották a családi nevüket, így általuk is fennmaradt a Páder név.
– Lara nehezen született meg, nagy baba volt, így még jobban örülök, hogy mindketten egészségesek vagyunk – meséli Collin Pader. – Nagyon jó gyermek, sokat alszik, keveset sír és már csak egy méter öt centimétert kell nőnie és akkora lesz, mint én...

75 évesen üknagypapa...

Collin ősszel szeretné folytatni a tanulmányait, hetente egyszer megy majd iskolába, addig pedig a nagymamája vigyáz a kicsire.
Az ifjú apa, Dominique is mindössze tizenkilenc éves, most éppen munkát keres. Élettársi kapcsolatban élnek, a gyermekneveléshez ő és Collin is rendszeres segélyt kap az osztrák államtól.
– Ha csak tehetem, kiautózok Bécsbe, hogy megszeretgethessem a kis Larát. Már régen volt a kezemben ilyen pici, szinte alig-alig merem megfogni. A születése óta ünnepelek, az ismerőseim, a barátaim pedig egyfolytában ugratnak, ha ez a trend folytatódik, hetvenöt évesen már üknagypapának mondhatom magam...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Búcsú a tavasztól?

A meteorológia előrejelzése szerint mától fokozatos lehűlés kezdődik, a hét közepétől visszatérhet a… Tovább olvasom