Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Papp Lajos elhagyta Szegedet

Szegeden járt egyetemre, újságot írt és szerkesztőként dolgozott. A hatvanas évek végére elfogyott körülötte a levegő, Miskolcra ment. Életéről mesélt és verseiből olvasott fel szegedi látogatásakor.
Papp Lajos Vásárhelyen született, egyetemre Szegeden járt. Keletkutatónak készült, de a kínai kiküldetést hirdető pályázatról lemaradt. Verselni a Szegedi Egyetem című lapban kezdett. 1958-ban felvették a Délmagyarország szerkesztőségébe gyakornoknak. Öt évig maradt, majd az egyetemi lapnál dolgozott újabb öt éven keresztül.

– A hatvanas években rendhagyó munkamegosztás jellemezte a szegedi irodalmat. Voltak, akik reprezentálták, és voltak, akik csinálták. A kettő pedig nem fedte egymást – emlékezett Papp Lajos a hetvenedik születésnapját köszöntő szegedi beszélgetésen. – Nem volt egyszerű megküzdeni ezzel a kettősséggel. A Tiszatáj főszerkesztője, Andrássy Lajos költő azt a feladatot adta, hogy bírálatokat írjak. Kemény dió, főként, ha a háttérben pártbizottsági hatalmasságok mondták ki a döntő szót. Nem tehettem mást, írtam.

Jeles hetvenesek

Kilencvenhatan kerültek be a Cédrus Művészeti Alapítvány Napút Évkönyvébe azok közül, akik idén ünneplik a hetvenedik születésnapjukat. A Csongrád megyei kötődésű jeles hetvenes többek között Bárdos Pál író, Békési Imre nyelvész, Bitó János fizikus, Fenákel Judit író, Gyárfás Endre író, Horváth Dezső újságíró kollégánk, Lehoczky Zsuzsa színész, Molnár József orvos, Ratkó József költő, Széles Klára irodalomtörténész.

– Az idősebb szegedi irodalmárok közül Szabolcsi Gábor Tiszatáj-szerkesztő elment Pestre, Ertsey Péter költő visszahúzódott – jegyezte meg. – Mi pedig, az akkor induló irodalomtörténész-szerkesztők, Ilia Mihály, Kovács Sándor Iván és Kaposi Márton, ki voltunk szolgáltatva. Működött a fűnyíróelv: ha bátrak voltunk, és magasra tartottuk a fejünket, megeshetett, hogy alaposan belenyírtak. Ezt nem volt egyszerű megemészteni, a tisztem pedig alkalmassá tett rá, hogy ellehetetlenítsenek. A szabadságunk egyedül abban állt, hogy választhattunk: maradunk vagy elmegyünk, és elkezdünk valahol valami mást.

És Papp Lajos ment. Az Észak-Magyarország olvasószerkesztője lett Miskolcon. Később onnan nevezték ki a Napjaink című irodalmi folyóirat élére, amikor a főszerkesztő nyugdíjba vonult. Tizenöt éven át, 1989-ig vezette a lapot, amikor állami támogatás híján megszűnt. Papp Lajos nyugdíjba kényszerült. A családjában volt minden reménysége, hiszen egész életében olyan biztonságos háttérre volt szüksége, amely a legelőnyösebb tulajdonságait erősíti. Lányát és feleségét azonban elvesztette, fia külföldön telepedett le. A Napjaink megszűnése óta az irodalmi élet semmiféle fórumával nem tart kapcsolatot. A sorscsapásokat – árulja el – öniróniával kezeli. Amikor a legmélyebbre kerül, fontos, hogy tudja kívülről szemlélni magát, mondván: „Mit nyavalyog itt ez a szerencsétlen balfácán? Hiszen még tud írni."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rácz Sándor Gartán

Kapuvár. A Gartai Népfőiskola következő rendezvényén, szeptember 19-én, kedden délután öt órakor a… Tovább olvasom