Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Pata tanya: Baromi buli

Egy farm gazdája hajlamos azt hinni, hogy ő az úr az állatok felett, de nagyon téved.

Egy farm gazdája hajlamos azt hinni, hogy ő az úr az állatok felett, de nagyon téved. Ugyanis amint látótávolságon kívül kerül, az őrszemnek kiállított birka azonnal elkurjantja magát, hogy "Tiszta a levegő!", és az állatok két lábra ugranak, sétálnak, fecsegnek, tévéznek és tréfákat eszelnek ki.

Otis, a fiatal bika számára ez utóbbi a legfontosabb. Legjobb barátai - Pip, az egér, Freddy, a menyét, Peck, a kakas és Pig, a malac - a világ legnagyobb cselszövői, akik mindig benne vannak egy kis szórakozásban. Otis apja, Ben azt a feladatot vállalta magára, hogy megvédi a farm állatait közös ellenségeiktől, a sakáloktól. Komolyan veszi a munkáját és azt szeretné, ha Otis végre felnőne és megtanulná, mi a felelősség.
Ben bánatára fia egészen máshogy viselkedik, mint amit elvárna tőle.

Amint a gazda kiteszi a lábát az istállóból, kezdetét veszi a buli. És ezen az estén még egy csinos, új tehén is jelen van. Ez nem Ben világa. Ő inkább a kerítésnél őrködik, és védi a farmot a sakáloktól. Ám végül eljön az idő, amikor Ben már nem tudja vezetni az állatokat. Otis megpróbál rendet tartani, de nem találja a helyét a vezető szerepében. Ben irányítása nélkül kitör a káosz, és a farm gazdája kezdi megsejteni az állatok titkát... ami pedig még ennél is rosszabb, az alattomos sakálok kezdik azt hinni, most már övék lehet a farm…

INFÓ

Az Ace Ventura filmek és A minden6ó kiötlője, Steve Oedekerk ezúttal animációs téren kamatoztatta lökött humorát és féktelen fantáziáját. Bolondos figuráival, eredeti poénjaival, izgalmakat és tanulságot sem nélkülöző történetével e film az utóbbi idők egyik legeredetibb kompúteranimációs filmje.

A film ötlete közel két évtizede született, jóval azelőtt, hogy Steve Oedekerk letette volna névjegyét a szórakozatóiparban. "Egy barátomnál voltam vendégségben, és a kutyája folyamatosan engem nézett - emlékszik vissza. - Bármerre is léptem, mindig rajtam tartotta a szemét. Mivel eléggé vizuális típus vagyok, elképzeltem, hogy amint kilépek a szobából, a kutya két lábra állva azt mondja: "Na végre lelépett már az a pasas!" Majd odabattyog a macskához, és visszatérnek a pókerezéshez. Ez csak egy vicces kis gondolat volt, mégis megragadott. Nem telt bele sok idő, hogy azt gondoljam: "Ebből egy igazán remek film is lehetne!"
Az évek múlásával Oedekerk Hollywood egyik legsikeresebb forgatókönyvírójává nőtte ki magát, sőt rendezőként is kipróbálta magát saját filmjeiben. De továbbra is foglalkoztatta a más dimenzióban élő állatok gondolata. Aztán egy nap megpillantotta az egyik karaktert, amelyet megálmodott. Egy kaliforniai művészeti galériában talált rá egy életnagyságú, karikatúraszerűen ábrázolt tehén szobrának képben - mely ráadásul két lábon állt. Először megdöbbent a szobor láttán, mely addig csak a saját képzeletében létezett, de aztán rögtön meg is vásárolta a remekművet.

A Pata tanya: Baromi buli nem az első Oedekerk-film az animációs piacon. Ám ez az első animációs film, melyet ő maga rendezett. A jó néhány élőszereplős film irányítása után az animációs rendezés egyszerre volt ijesztő és inspiráló számára. "Az élőszereplős filmeknél színészekkel dolgozunk, és sorban egy-egy jelenetet veszünk fel - mondja Oedekerk. - Ahogy leforgattuk, kész van, és már csak vissza kell menni szerkeszteni a képsorokat. Az animáció készítésekor egy-egy jelenet több hónapot vehet igénybe, sőt, bizonyos esetekben akár éveket is. Az animátorok csapata néha kilenc hónapon át tartó munka után még mindig olyan apróságokon dolgozik, mint egy karakter szemöldökének kicsivel feljebb emelése. Az animációs film rendezése azért izgalmas, mert számtalan apró részlet megteremtését igényli, amelyeket azután teljes egésszé kell gyúrni. Aki szeret ilyesmivel foglalkozni és jól akarja csinálni, azt az őrületbe tudja kergetni a végtelen lehetőségek tárháza."

A film csípős humorral és vicces látványelemekkel tarkított film. Sokat elmond a rendezőről, hogy a kedvenc jelenete az, amikor Ben és Otis, apa és fia, a hegyoldalban üldögélnek és beszélgetnek. "Na igen. Én már csak ilyen érzelgős vagyok" - vallja be Oedekerk.
Az író-rendező-producer annak is örül, hogy filmje a hangnemek változatos skáláját vonultatja fel, "kezdve az őrülten viccestől az egészen a komolyig".

"A rosszfiú vérbeli rosszfiú, igazán ijesztő figura. A film nemcsak arról szól, hogy az állatok buliznak, hanem egy szívhezszóló történetszál is fut benne egy fiúról, az apjáról, az őket körülvevő családról és arról, hogy a fiú képes lesz-e felnőni a feladatához, vagy egész életében semmirekellő marad. Ha jól belegondolok, pont olyan, mint az én felnőtté válásom története."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árusítsanak gyógyszert a benzinkutaknál?

Tovább olvasom