Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

Pierluigi Collina: Az én pályám

3 olvasónk most megnyerheti a világ egyik legjobb futballbírójának életrajzát, benne izgalmas kulisszatitkokkal a labdarúgás színfalai mögül!

Részlet a könyvből:

„Gimnáziumi padtársam egy napon rám néz, és azt mondja: Ne iratkozzunk be egy labdarugó-játékvezetői tanfolyamra? Mire én: miért ne?" Pierluigi Collina a világ egyik első számú bírója könyvében vall többek között a játékvezetők világáról, kedvenc sportolóiról, a másik életéről…és a hajáról.

Az előesték néha valóban gondot okozhatnak. Néhány éve, éppen a legfontosabb előestén, karácsony előtt történt velem valami. December 23-án bajnoki forduló volt, és nekem a San Paolo stadionban kellett a Napoli–Parma mérkőzést vezetnem. Úgy döntöttem, néhány órát még otthon töltök, és az utolsó repülőjárattal indulok Pisából, hogy római átszállással késő este érkezzek Nápolyba. Velem utazott az egyik partjelző, Marcello Gini Luccából, míg a másik közvetlenül Dél-Olaszországból érkezett. Amikor az utolsó esti géppel repülök, szokás szerint a fiumicinói repülőtéren vacsorázom, hogy kihasználjam a két repülőjárat közötti várakozási időt. De a partjelző, aki különben az edzőtársam, és pályafutása utolsó évében járt, azt mondja: „Most az egyszer ne vacsorázzunk a repülőtéren, menjünk el egy nápolyi étterembe!" Nem szerettem volna kiábrándítani, hiszen a barátom, tehát beleegyezem. Rendben van, amint megérkezünk, rögtön elmegyünk Ciróhoz Mergellinába, csak vacsora után jön a szálloda. De siessünk!

Pontosan leszállt a gép, mi taxiba ültünk, és elmentünk Ciróhoz. Még rajtunk volt a kabát, de már rendeltünk, és azt kértük, hogy a lehető leggyorsabban szolgáljanak ki. Én gyors léptekkel elindultam a mosdóhoz vezető lépcső felé, hogy kezet mossak. A sietségben nem veszem észre, hogy az ajtónyílás meglehetősen alacsony volt, és úgy belevertem a fejem, hogy utána a lépcsőn ülve találtam magam. Először valami meleg nedvességet éreztem, odanyúltam, a kezem csupa vér volt. Ültem és hallgattam, amint a vércseppek a padlón koppantak. Néhány pillanat múlva segítségért kiáltottam, rögtön érkezett is valaki jéggel. A fejem kutyául fáj. Ezalatt egyesek, köztük a partjelzőm, azt mondták, semmiség az egész, egy kis jég és elmúlik, mások viszont a kórházi ügyeletre akartak vinni, hogy a sebet összevarrják.

A vita folytatódott mindaddig, amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy a teremben volt egy híres plasztikai sebész. Az orvos félbeszakította a vacsoráját, megvizsgált, és kijelentette: A seb elég mély. Jobb összevarrni. Ha a mérkőzés előtti estén elmentem volna a kórházba, másnap mindenki erről beszélt volna. Próbáltam megtudakolni, nincs-e más megoldás. Szerencsére az étteremtulajdonos meggyőzte a sebészt, hogy hozza be autójából az orvosi táskáját, és műtsön meg az étterem egyik különtermében. Hat öltés, tökéletes munka, semmi sebhely: néhány testszínű ragtapasz, és senki semmit nem vett észre, még másnap, a tévé képernyője előtt, a közelképeken sem.

Tanulság: azóta, ha úgy döntök, hogy Fiumicinón étkezem, akkor ott eszem, és nem hagyom, hogy bárki eltérítsen. Egy másik másmilyen előeste nem egy mérkőzéssel, hanem a második lányom, Carolina születésével kapcsolatos. Nem tudom, hogy a feleségem szándékosan rosszul számította-e ki a dátumot vagy sem, de tény, hogy április elejére volt kiírva. Hogy ne szalasszam el, lemondtam a 18 éven aluli válogatottak Belgiumban rendezett tornájának döntőjét meg még néhány bajnoki fordulót, de Carolina sehol.

Miután néhány hét eltelt, ismét kértem jelölésemet, és megkaptam a Cagliari–Padova találkozót. Természetesen mielőtt úgy döntöttem volna, hogy elutazom Szardíniára – egy másik kolléga már készenlétben állt –, elmentem feleségemmel a szülészhez. Miután elvégezte a vizsgálatot, határozottan kijelentette: Szerdáig vagy csütörtökig semmi nem fog történni. A felesége otthon maradhat, ön pedig nyugodtan elutazhat. Hazakísértem a feleségem, és megnyugodva kimentem a repülőtérre, elutaztam Cagliariba. Amint megérkeztem a szállodába, hazatelefonáltam. Minden rendben, nyugodtan alhatom. Reggel fél nyolckor felhívott az anyósom, és gratulált, hogy másodszor is apa lettem."

NYERJE MEG A KÖNYVET!
Válaszoljon az alábbi kérdésre: 

Milyen nemzetiségű Pierlouigi Collina? 

a.) olasz
b.) spanyol
c.) portugál

A válaszokat december 5-ig várjuk a jatek@kisalfold.hu címre. Kérjük, az üzenetben tüntesse fel telefonszámát és postacímét is!   

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

KIFESTŐK/karácsony 3.

A nagyításhoz kattintson a képrészletekre - ezután könnyedén kinyomtathatja a kifestőlapokat! (Ne… Tovább olvasom