Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Pipás Pista, a tanyavilág hóhéra

Rettegéssel vegyes tisztelet övezte a Szeged környéki tanyavilágban Pipás Pistát, a bérgyilkost, aki eltette láb alól a fölöslegessé vált családtagokat. Kötéllel fojtotta meg áldozatait, majd önakasztásnak álcázta a gyilkosságot. Csak a szegedi Csillag börtönben derült ki, hogy a félelmetes Pipás Pista valójában – nő.
Korabeli fotó Pipás Pistáról. Rieger Pálné férfiruhában követte el rémtetteit. Illusztráció: Duna TV
Rettegéssel vegyes tisztelet övezte a Szeged környéki tanyavilágban Pipás Pistát, a bérgyilkost, aki eltette láb alól a fölöslegessé vált családtagokat. Kötéllel fojtotta meg áldozatait, majd önakasztásnak álcázta a gyilkosságot. Csak a szegedi Csillag börtönben derült ki, hogy a félelmetes Pipás Pista valójában – nő. Rieger Pálné férfiruhában vállalt napszámot, és ölt is, ha megfizették. Csupán két gyilkosságot sikerült rábizonyítani, de a halálos ítélethez ez is elég volt.

„– Van egy bót, lehetne egy kevés pénzt keresni…
– Milyen bót az?
– Egy asszony férjét kellene felakasztani."
Pipás Pista így beszélte meg Dobák Antal megölését bűntársával, Horváth-Bende Jánossal, a Délmagyarország 1933-as bírósági tudósítása szerint.

Átokháza átka

Az átokházi tanyavilág hóhéra a megbeszélt napon, 1922. március 22-én délután Dobák tanyájában várta a hazatérő családot. Addig citerázással múlatta az időt. A megérkező Dobákot behúzta a szobába; a meglepett férfit Horváth-Bende fogta le, a bérgyilkos pedig a nyakába vetette a kötelet. A megfojtott embert aztán fölhúzta a szoba gerendájára, öngyilkosságnak álcázva a kivégzést. A fizetség: egy kevés liszt, bor, sonka és 150 ezer korona, amelyet maga Dobákné húzott elő halott ura tárcájából. Az ítéletvégrehajtó magához vette a még ki sem hűlt Dobák zsebéből kihúzott pipát is. A frissen megözvegyült Dobákné a gyilkosság végrehajtása után hajnalig együtt evett-ivott a tettesekkel, így ülték meg a halotti tort. Másnap bejelentette, hogy a férje fölakasztotta magát. Az ügyet nem vizsgálták ki alaposabban.

A könyvben leírtak szerint Átokháza környékén a húszas években különös módon megszaporodtak az öngyilkosságok, de ezen a hatóság nemigen csodálkozott. Tudomásul vették, hogy az országos szegénységnél is nagyobb nyomorúságban élő tanyaiak elkeseredésükben az önként választott halálba menekülnek sorsuk elől. A tanyavilágban szinte többen haltak meg így, mint természetes módon, pedig az éhezés és a sokféle betegség is szedte áldozatait.

Sok évvel a furcsa halálesetek után azonban névtelen levél érkezett a szegedi ügyészségre. Írója azt állította, hogy az „öngyilkosságok" megrendezője és végrehajtója nem más, mint egy bizonyos Pipás Pista.

Kiásták a holttesteket

Az ügyészség először nem vette komolyan a bejelentést, később mégis nyomozni kezdtek a levélben megnevezett két „öngyilkos", az 1922-ben meghalt Dobák Antal és az 1919-ben elhunyt Börcsök István ügyében. Szabó könyve szerint titokban, éjszaka kihantolták a holttesteket (az üres sírokat visszatemették, eltüntetve a nyomokat), és fölboncolták a maradványokat. Kiderült, hogy a levélíró nem hazudott: Dobákot és Börcsököt valóban megölték.

A két család tagjai természetesen tagadtak, de az ellentmondásos vallomásokból lassanként mégis fény derült a történtekre. Dobákot és Börcsököt is felesége tétette el láb alól. Pipás Pistát viszont, aki hamar hírét vette, hogy keresik, egy ideig sehol sem találták: a tanyákon rejtegették a rendőrök elől. Egy rajtaütésszerűen tartott házkutatás azonban a nyomozók kezére játszotta a gyanúsítottat. Az egyik tanya padlásán megtalálták a félelmetes hírű figurát, akinek alakja, a korabeli elbeszélések szerint, szinte misztikussá nőtt a tanulatlan tanyasiak szemében.

Meglepetés a Csillag börtönben

Második hete őrizték Pipás Pistát a szegedi Csillag börtönben, amikor cellatársai bepanaszolták, mert amióta behozták, még egyszer sem mosakodott, s már olyan büdös, hogy nem tudják elviselni. A szag a vizsgálatot vezetőknek is csavargatta az orrát, ezért elrendelték: ha másképp nem megy, mosdassák meg erőszakkal a gyanúsítottat. Ő azonban azt mondta a börtönőröknek, neki olyan betegsége van, hogy ha víz éri a testét, napokon belül elpusztul. Az orvosi vizsgálathoz erőszakkal kellett levetkőztetni Pipás Pistát, akiről csak ekkor derült ki, hogy – nő. Arra, hogy miért jár másfél évtized óta férfiruhában, arra a Széchenyi téri törvényszéken 1933 januárjában tartott háromnapos tárgyaláson derült fény.

A Délmagyarország részletes és terjedelmes tudósítást közölt a „férfiruhás hóhérasszony" peréről. Akkora volt az érdeklődés, hogy a hallgatóságnak fönntartott, 150 koronás jegyeket azonnal elkapkodták. A tárgyalást eredetileg egy kisebb teremben akarták megtartani, de a védelem kérésére mégis megnyitották a nagy esküdtszéki termet, amelynek fölfűtésére maguk a védőügyvédek küldtek négy mázsa szenet.

Heten, mint a gonoszok

Pipás Pistát, azaz Rieger Pálnét (született 1886-ban, leánykori neve: Fődi Viktória) a Dobák- és Börcsök-féle gyilkosságra fölbujtó asszonyokkal és a kivégzésekben segédkező bűntársakkal együtt állították bíróság elé. Heten ültek a vádlottak padján. A Gömöry Andor elnökletével zajló tárgyaláson a vádat Szarvas János ügyész, a bérgyilkos védelmét Fekete László képviselte.

Az átokházi Riegernéről kiderült, hogy tizenhárom esztendős korában cselédlánynak szegődött a felvidéki Turócszentmártonba, ahol a lerészegedett földesúr éjszakára magához rendelte, és megerőszakolta. Ekkor fogadta meg, hogy bosszút áll minden italozó és családját sanyargató férfin. Később férjhez ment, egy lánya is született. Férje ottmaradt a háborúban, ő pedig férfiruhát öltött, mert így magasabb volt a napszám. A tanúk szerint Pipás Pista (akit Pipás Viktorként is ismertek a tanyavilágban) férfi módra kaszált, káromkodott és mulatott. Pipázni, állítása szerint, orvosi javaslatra kezdett, a népnyelvben többféle betegséget jelölő „süly" gyógyítására.

A gyilkosságokban való részvételt nem tagadta. A többi vádlott kezdeti ellenállása (többen visszavonták korábbi vallomásukat) ugyancsak hamar megtört.
Az ítéletet 1933. január 13-án (a babona szerint balszerencsét hozó pénteki napon) mondta ki a bíróság.

Rieger Pálnét halálra, bűntársait sokévi börtönre ítélték. Hiába föllebbeztek: az ítélőtábla és a kúria is helyben hagyta a döntést. Pipás Pista úgy végezte, mint áldozatai: fölakasztották.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyertes Zsuzsa nyerő szériában

Mostoha körülmények között is képes sminkelni, koncentrálni, szerepet tanulni, egyszóval: igazi… Tovább olvasom