Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 20°C Még több cikk.

Pótolhatatlan régészeti kincsek pusztultak el Irakban

Az iraki háborúban nemcsak katonai célpontok, középületek és lakóházak sérültek meg, égtek olajkutak, és sérültek meg civilek ezrei, de a bagdadi múzeum kifosztásával és elpusztításával megsemmisültek civilizációnk pótolhatatlan régészeti kincsei is.
- Irakban a 60-as években voltam hosszabb ideig, majd a 80-as években rövid időre több alkalommal, de akkor már Szaddám Huszein rezsimje olyan légkört teremtett, amelyben a szabad mozgás, vagy az önálló kutatás lehetetlenné vált - mondta el Komoróczi Géza asszírológus egyetemi tanár.

- Egyes becslések szerint 170-180 ezer műtárgy sérült meg, vagy tűnt el Bagdadban, ez irgalmatlanul nagy szám. Ennyire gazdag volt Bagdad, illetve Irak történelmi emlékekben?

- A 170 ezer valószínűleg csak becslés, ennyi körülbelül az Irak Múzeumnak a leltári állaga. Hogy valóban minden elpusztult-e, azt egyelőre még nem tudjuk. Hozzá kell azonban tenni, hogy az Irak Múzeum, amelyet csak a két háború között állítottak föl egy angol régésznőnek, Gertrud Bellnek a kezdeményezésére, csupán az első világháború után folytatott ásatások leleteit gyűjti és a kiállításához a XIX. század folyamán a British Múzeumba, a Louvre-ba, sőt, az első világháború körüli években az Egyesült Államokba más külföldi régészeti expedíciók honi múzeumaiba elvitt tárgyakból is másolatokat állított föl. Ha tehát például a bagdadi múzeum asszír termét megnézzük, akkor a domborművek túlnyomó többsége nemes gipszmásolat volt, nem eredeti. Ennek a fosztogatásnak, és rombolásnak egy egészen különös vonása volt, hogy mindenütt gondosan kiválasztva, csak eredeti darabok tűntek el, a gipszmásolatokat pedig szétverték.

- Melyek voltak elsősorban a legnagyobb kincsek, amik így eltűnhettek a bagdadi múzeumból?

- A legkorábbi nagy ásatás, amelynek Bagdadban maradt lényeges anyaga, ez Vullynak a 20-as években Urban, Nasziríjában folytatott ásatása, ahol föltárta az úgynevezett első uri dinasztia királysírjait. Ezeknek a kincseknek arany, féldrágakő, kagyló-berakásos díszítményei, ezek valóban kincsnek számítanak. Nagyon jelentős volt még a III-IV. évezredből a németek uruki ásatásának a leletanyaga.

- A hírügynökségi jelentések arról is szóltak, hogy például eltűnt Hammurábinak a törvény táblája, ami gyakorlatilag az első írásos emléke a törvénykezésnek. Ez egy gipszmásolat volt a bagdadi múzeumban vagy pedig eredeti tábla?

- A hírügynökségi jelentések eléggé szabad fantáziával beszéltek erről. Hammurábi törvényoszlopát, az eredetit a Louvre-ban őrzik, a törvényoszlopból a bagdadi múzeumban csak gipszmásolat volt. Amit a fényképen, mint a Hammurábi törvénykönyvét mutattak, az egy agyagtábla volt, az ítéletgyűjtemény egy részének ékírásos másolati példánya. A tábla valószínűleg fel fog bukkanni előbb-utóbb a műkereskedelemben, hiszen az irakiak mindig is szenvedélyesen végeztek rabló ásatásokat, és adták el a külföldi piacon az így kezükre jutott agyagtáblákat.

- Nyilván itt az illegális műkincspiacra kell gondolni, hiszen ezeket a számozott, lajstromba vett, leltári számmal ellátott és leírt műtárgyakat csak illegálisan lehet értékesíteni, hiszen hogyha a legális kereskedelembe bekerülnek, akkor lehet róluk tudni, hogy ezt bizony Irakból lopták el.

- Néztem magam a külföldi híradókat, ahol fiatal, jól táplált férfiak iraki, szokásos arab polgári ruhába öltözve törtek be a múzeumba, vitték el a tárgyakat, zúzták szét a vitrineket. Külföldi híradásokból tudjuk jól, hogy a múzeum kapuját, a termek ajtajait, a vitrinek zárját nem feltörték, hanem kulccsal kinyitották. Eléggé valószínűnek látszik, hogy a múzeum alkalmazottai közül többen segítették azokat, akik a betörést és fosztogatást végezték. Nekem személyesen meggyőződésem, bár erre bizonyíték nincs, és nem olvastam, vagy hallottam más híradásokban sem, hogy ez az egész fosztogatás Szaddám Huszein embereinek az előre megszervezett műve volt. A 70 ezer gárdista, akiről a háború előtt Szaddám nagy mellénnyel beszélt, teljesen eltűnt a háború folyamán. Az az én benyomásom, hogy ők utolsó parancsba kapták, hogy pusztítsanak el mindent, ami csak lehetséges, hogy ezzel is majd vádolni lehessen az amerikaiakat, és a jól táplált, fiatal férfiak, volt gárdisták tulajdonképpen csak megnyitották az utat azok előtt a fosztogatók előtt, akik hasonló háborús eseményeknél nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában mindenütt megtalálhatók.

- Az amerikaiak tudhatták volna, hogy az irakiak be fognak törni az őrizetlen múzeumba és igyekeznek elvinni mindent, ami értékes és mozdítható.

- Ennek a múzeumnak, ahogy képeken is látni lehet, erődszerű falai vannak. Ide csak úgy betörni nem lehet. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy olyan pillanatban történt a múzeum kifosztása, amikor az amerikaiaknak még nem volt módjuk megakadályozni.

Krónika hírszolgálat
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hangokkal és fényekkel írt öröm

Együtt a zene, a tánc, a fotó és a képzőművészet, valamint a tudomány. Szombaton a győri Művészetek… Tovább olvasom