Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Premierfilm: A macskanő

Patience Philips (Halle Berry) olyan ember, aki soha nem emelne szót a maga érdekében, a világ pedig szívesen tapossa agyon az ilyeneket. A szerény és halk szavú Patience egy rosszul fizetett, tervezőgrafikusi állásban tékozolja el figyelemre méltó művészi tehetségét.
Munkahelye, a Hedare Beauty egy nagy kozmetikai cég, afféle „fiatalság és szépség mindenáron"-kövület, amelyet a zsarnoki George Hedare (Lambert Wilson) és fagyos, szupermodell felesége, Laurel (Sharon Stone) vezet.

Patience csendes élete örökre megváltozik, amikor egy végzetes pillanatban, véletlenül kihallgat egy beszélgetést. A párbeszédből kiderül, hogy a Hedare vadonatúj, túl-szép-hogy-igaz-legyen öregedés elleni szere - valóban túl szép, hogy igaz legyen. A rosszkor, rossz helyen tartózkodó Patience-t meggyilkolják, hogy rejtve maradjon a Hedare titka.

De még semmi sincs veszve. Misztikus erők közreműködése folytán Patience életre kel - és nem egyedül tér vissza. Az erővel, gyorsasággal és kiélesedett érzékekkel megajándékozott nő már nem csak Patience többé: ő a macskanő, a jó és a rossz közötti vékony határvonalon óvatosan egyensúlyozó, csábító teremtmény.

Rögtön kalandokba csöppen, amint vadászni indul. De a macskanő harcias fellépése és „hőstettei" hirtelen megbonyolítják Patience bimbódzó kapcsolatát Tom Lone-nal (Benjamin Bratt), a jóképű zsaruval, aki annak szenteli az életét, hogy a jó fiúkat megmentse a rossz fiúktól. Meggyőződése, hogy a fekete és a fehér között nincsen átmenet. A detektív szerelmes Patience-be, de nem tud szabadulni attól a végzetes vonzerőtől, amit a városszerte elkövetett bűntényekkel gyanúsított macskaféle iránt érez.

Ahogy a nő vadabbik énje elszabadul, a Patience és zabolátlan alteregója közti határ kezd elmosódni - és többé már egyikőjük sem hajlandó mások szabályai szerint játszani. Van, hogy meg kell halni ahhoz, hogy életre keljünk.

Info

A macskanő a képzelet szüleménye és szimbóluma is - mondja Halle Berry. - Ő az, akivé minden nő válni akar, és akit minden férfi szeretne magának. A macskák sok szempontból a női lélek kifejezői: a macskákat nagyon nehéz megfogni, és az embernek dolgoznia kell, hogy elnyerje bizalmukat és megbecsülésüket. Ezt pedig nem adják könnyen. Hallottam valahol, hogy a kutyáknak gazdáik vannak, a macskáknak meg szolgáik. És ez igaz is!"

Amióta először jelent meg a Batman-képregény egyik szereplőjeként („The Cat") 1940-ben, a macskanő figurája több inkarnáción ment keresztül, mire elérte mai, idomait kidomborító, testhezálló jelmezt viselő archetípusát. A film kicsit megcsavarja a legendás történetet azzal, hogy beiktat egy új szereplőt, Patience Philips-et: egy nőt, akinek veszettül szüksége van némi erőre, no meg egy kis vidámságra. Mindkettőt megtalálja, amikor titokzatos körülmények között veszélyes és dekadens macskanővé változik.

Ez egy huszonegyedik századi macskanő - mondja Berry. - Nagyon modern és nagyon jól tükrözi közösségi kultúránkat, vagyis azt, amit ma annak gondolunk. A mi macskanőnk elméletileg egy a sok közül, akik előtte is voltak és akik utána is lesznek. Patience és én csak az aktuális szerencsés kiválasztottak vagyunk."

Megmagyarázhatatlan metamorfózisát követően Patience-t megrémítik váratlanul szerzett, új tulajdonságai. Ahol Patience szerény és tartózkodó volt, ott a macskanő merész és kihívó; míg Patience-nek fájdalmasan kevés önbizalma volt, a macskanőből sugárzik a magabiztosság és az erő. A castingosok Halle Berryben vélték megtalálni ezt a hihetetlenül gyors és különös átváltozóképességet. 

A szerep éppen jókor jött a színésznőnek. „Valahogy mindig úgy alakul, hogy a munkáim hasznomra válnak a hétköznapi életemben is - tűnődik el a színésznő. - Most macskanőnek kellett lennem. A kezembe kellett vennem az életem irányítását, és ahogy belebújtam ebbe a jelmezbe, az is sokkal könnyebben ment. Erősnek, cselekvőképesnek és szexisnek éreztem magam - harmóniában magammal mint nővel."

Patience-től eltérően a macskanő nem csak érzi és érti újonnan szerzett hatalmát és érzékenységét, hanem élvezi is. „Nem nevezném őt

példaképnek - jegyzi meg Berry nevetve -, hiszen csinál néhány merész dolgot. Kedves és rossz, illetve rossz és kedves nő egyszerre. Azt mondanám inkább, hogy amit Patience megtanul, az rengeteg értéket hordoz minden olyan nő számára, aki felismeri saját szükségleteit és vágyait."

Patience kedveskedéseinek és a macskanő rosszalkodásainak szerencsés címzettje Tom Lone nyomozó, akit Benjamin Bratt alakít. Lone egy véletlen találkozás után kelti fel Patience érdeklődését, de ígéretesen induló kapcsolatuk szálait hamarosan összekuszálja a macskanő feltűnése. Különösen akkor, amikor egy sor olyan bűnténynek válik a fő gyanúsítottjává, amelyekben a rendőr nyomoz. Anélkül, hogy tudna róla, Lone két nagyon másfajta viszonyba kezd ugyanannak a személynek a különböző megjelenéseivel. Macska-egér játékukat csak még jobban feltüzeli, hogy Lone gyanítani kezdi: Patience-nek valamiképpen köze van a titokzatos macskanőhöz.

Lone egyenes ember - mondja Bratt. - Egy nyomozó, aki jól végzi a munkáját. Ő a jóban és a rosszban hisz, számára a világ fekete és fehér, nem léteznek szürke zónák. Ezért lesz érdekes a helyzet akkor, amikor gyengéd érzelmeket táplál valaki iránt, akinek lehet, hogy köze van holmi sötét üzelmekhez."

„A nő nehéz helyzetbe hozza Lone-t - teszi hozzá Berry -, mivel jó ügyért harcol, de ezt törvényen kívüli eszközökkel teszi. Ki ő, egy rámenős nő? Igen. Egy szórakozni vágyó kislány? Ez is igen. Tökéletes? Abszolúte nem. De a szándékai jók, és Lone majd’ kettészakad, hogy mit is kezdjen ezzel a dologgal."

Patience nyiladozó új személyisége nem csak szerelmi életét kavarja fel. Kirúgják az állásából, mert főnöke, George Hedare, nem respektálja korábban oly engedelmes alkalmazottjának hirtelen pálfordulását. Lambert Wilson és Sharon Stone játsszák George és Laurel Hedare-t, a hatalmas vállalatot vezető, harcias és megalomániás házaspárt.
George felesége, a szupermodell Laurel, a saját bőrén tapasztalja meg az előbbi problémát. Évekig ő volt a cég arca, de a férje úgy döntött, hogy már túlságosan öreg. Nem reklámozhat egy olyan vállalatot, amely abból él, hogy elhiteti a nőkkel: ha vonzóak akartok lenni, fiatalabbnak kell látszanotok! George kiköveteli, hogy Laurel lépjen le és engedjen utat - több értelemben is - a helyére álló 22 évesnek. De Laurel nem az a fajta, aki csendben távozik, és a bosszúról is van egy-két elképzelése.

Laurel Hedare, az elbűvölő szépségkirálynő megformálására a film készítői Sharon Stone-t választották, aki korábban maga is modell volt. „Élveztem ezt a szerepet, mert értettem a ’tréfát’ Laurellel kapcsolatban - mondja Stone. - Én bizonyosan nem fogom azt híresztelni, hogy 35 vagyok, egyszerűen mert nem hiszek ebben. De Laurel enged a társadalmi nyomásnak, amely azt kívánja, hogy mindenáron maradj fiatal, és légy tökéletes - vagy ’légy több’, ahogyan a Hedare-szlogen mondja. Igazán tetszik nekem, amit ez a film mond önmagunk felfedezéséről és megerősítéséről abban, hogy merjünk önmagunk lenni. Nem több, nem kevesebb, csak önmagunk."

A macskanő Pitof első rendezői jelentkezése Amerikában. Karrierjét rendezőasszisztensként és vágóként kezdte, játék- és reklámfilmeken dolgozott. Franciaországban a Vidocq-kal debütált rendezőként, egy nagyon izgalmas történetet elmesélő és áttörést jelentő, újszerű vizuális hatásokkal operáló filmmel.

„Kivételezett helyzetben érzem magam, hogy megbíztak ennek az impozáns projektnek a megvalósításával - mondja Pitof. - Ha egy pillantást vetünk a macskanő történetére és a nőkre, akik az évek során megformálták őt, észrevehetünk egy közös vonást. Ez pedig a magabiztosság és az egyéniség szelleme, ami a macskanőt számomra is oly vonzóvá teszi, és a közönséget is évtizedeken át elbűvölte."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem kerül messze fájától az alma

Mutatósnak ígérkeznek a hamarosan beérő almák, emiatt örülhetnek a gazdák. Az azonban aggodalomra ad… Tovább olvasom