Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Premierfilm: Dallas Pashamende

Radu, a tanító, tizenöt év óta először tér vissza gyerekkorának közösségébe: most, hogy apja meghalt, neki kell megszerveznie a temetését. A lepusztult cigánytábor, amely bádogból és dobozokból épült viskókból áll, ahol nincs víz, se villany, se vécé, egy hatalmas, apokaliptikus szeméttelep szomszédságában fekszik. Az emberek szürke, arctalan lényekként mozognak ebben a világban, és az óriási szeméthegyek között bukdácsolva papírt, fémet és üveget keresnek, hogy eladják a MÉH-nek. E túlvilági helyszín a középkort juttatja eszünkbe. Az isten háta mögötti helyiség lakói maguk közt ironikusan Dallasnak hívják a települést, az amerikai tévésorozatra utalva.

Radu vonakodva tér vissza e szellemvilágba, hogy megtegye fiúi kötelességét, aztán minél előbb visszatérjen nyugatias életébe, a menyasszonyához, Linához. Érkezése után nem sokkal azonban akaratlanul is egy autólopási ügybe bonyolódik, amelyben egy rendőrt is megölnek. Ennek következtében pénz és igazolvány nélkül marad. Nehéz helyzetében nem fordulhat a rendőrséghez. Újra találkozik régi barátaival és a szeméttelepen élő többi figurával, akik felelevenítik benne származásának rég elfojtott tényeit.

Zárkózottsága és kezdeti ellenérzései múltán fokozatosan visszailleszkedik Dallas mindennapi életébe. Ismét találkozik gyerekkori szerelmével, Oanával, és az eltelt idő és új kapcsolataik dacára a régi érzések mindkettőjükben fellobbannak. Radu a nő ötéves fiával, Petruval is szoros kapcsolatot alakít ki. Oana, csakúgy, mint a kisfiú, sokat szenved férje, Janku mindennapos erőszakoskodásától.

A két világ és a két nő között vergődve Radu végül úgy dönt, hogy itt marad. Eközben a szemétgyűjtő cigányok és JR, a szemétszállítók vezetője között parázsló ellentétek is fellángolnak. Dallas lakói nem hajlandóak többé eltűrni, hogy JR kizsákmányolja őket; többé nem hajlandók neki eladni a kiválogatott hasznosítható hulladékot. Radu a közösség rendelkezésére bocsátja lerobbant autóját, hogy azzal szállítsák a hulladékot a városba.

Azt is tervbe veszi, hogy iskolát indít a telepen élő gyerekek számára. Janku egy alkalommal váratlanul érkezik haza, és észreveszi, hogy felesége, Oana, éppen Raduhoz készül. Vádlón fordul a nő felé, majd amikor Dragomir (Oana apja) és emberei közbelépnek, és elűzik a telepről, dühödten gyalázkodni kezd. Radu, aki mindezt végignézte, rájön, hogy mennyire szereti a nőt, és a következő éjjel szerelmet vall neki. Az érzelmeiben óvatosabb Oana kihívóan viselkedik Raduval, és ráveszi, hogy vesse alá magát egy szenvedélyes hajvágásnak.

Másnap Dragomir és Dollar visszatérnek első sikeres városbeli útjukról. A nagy eseményt és JR-től való függetlenségüket az egész falu megünnepli. Ám egy tragikus robbanás, amit egy vegyi anyaggal teli tartály okozott, véget vet az ünneplésnek. Egy kisfiú, Robi, belehal a robbanásban szerzett égési sérüléseibe. Mikor Radu segítségért rohan, a rendőrök letartóztatják. Hamar kiderül, hogy semmi köze Janku ellopott autójához, és Liana közbenjárására el is engedik. Radu hátat fordít a telepnek, de egész úton hazafelé lelkiismeret-furdalás gyötri. Annyira vágyik Oana után, hogy végül visszatér Dallasba.

De boldogságuk rövid életű, a tragikus vég feltartóztathatatlanul közeleg. A pár Dragomir házában tölti az éjszakát. Radu ráveszi Oanát, hogy vele éljen, bár a nő fél feladni eddigi életmódját - az egyetlent, amit ismer. Ahogy indulás előtt Radu visszamegy apja kunyhójába, JR, Janku és Florian már lesben állnak. Janku felgyújtja Oana házát, és arra kényszeríti a fiukat, Petrut, hogy ő is vele meneküljön. Janku, Oana és Radu között ekkor életre-halálra menő harc tör ki, amelyben Janku megöli Oanát. Jankut ezután elfogják.
Radu úgy dönt, hogy elmegy. Induláskor megkérdezi Petrut, hogy nem akar-e vele menni, de a fiú ellenáll, így Radu egyedül indul el.


INFÓ

A film elkészítése nagyon viszontagságos volt (kiutasítás, rágalmak, évek óta tartó pereskedés), a romániai gyártásvezető ellen most is folyik az eljárás.

Az alkotók tervezik egy könyv kiadását, amely feldolgozza a film elkészítésének teljes történetét.

Pejó Róbert rendezői vallomása:

- A Dallas Pashamende modern eposz, amely főként egy roma cigányok által lakott, hatalmas szemétdombon játszódik. Az itt élő emberekre a szemétben megbúvó mérgek, gyúlékony és robbanóanyagok, törött üvegek és rozsdás szögek formájában leselkedik a végzet. Világuk a szemét, az előítéletek, a tudatlanság és a szegénység alvilága; a sokféle elesett ember soknyelvű Babilonja. Ám az itt élők - bár a halál és kétségbeesés peremén egyensúlyoznak - mégsem veszítik el reményüket és méltóságukat. A történet egy fiatal cigány tanítóról szól, aki visszatér gyerekkorának nyomasztó emlékű helyszínére, hogy megbékéljen sivár gyerekkorával, népével, önazonosságával - nem kevés belső konfliktus árán.

A film egyúttal átfogó képet is ad a környezetről. A történetben, realisztikus hangvétele ellenére, sok abszurd és tragikomikus részlet és epizód bukkan fel, amelyek kiegyensúlyozottá teszik a film hangvételét. Mivel Kelet-Európában nőttem fel, itteni tapasztalataim és a cigány szerzővel, Csemer Gézával való együttműködésem alapján ez a film a felfedezések, az emberség és a túlélés meséje lehet.

Miért kell ilyen filmet készíteni, mint a Dallas Pashamende, amely egy tragikus kelet-európai élethelyzettel foglalkozik? Miért kell a civilizációs szemétben válogató kelet-európai cigányokról filmet csinálni? A köztünk lévő hihetetlen életszínvonalbeli különbség ellenére ugyanabban a világban élünk, bár a fogyasztói lánc ellentétes végein. A „másokkal" való kapcsolatunkból sokat tanulhatunk önmagunkról - és nem utolsósorban az emberi szellem egyetemességéről.


Mint Romániában született, erdélyi származású ember, aki fiatalon emigrált Ausztriába, én is sokszor találkoztam előítélettel és kiközösítéssel. Tudom, milyen „másnak" lenni - vagy legalábbis ezt gondolom. Mikor tíz évvel ezelőtt először láttam a Dallasnak nevezett hatalmas szemétdombot, megtapasztaltam a másságtól és az ismeretlentől való félelmet is. Sok évig nem hagyott nyugodni ez az élmény, és arra késztetett, hogy alkotó módon dolgozzam fel ezt a nagyon is emberi védekező- és válaszmechanizmust. Csak a forgatókönyv társszerzőjével, a cigány származású Csemer Gézával való barátságom és többéves együttműködésem során kezdtem megérteni ezt a világot, amely inkább az övé, mint az enyém, ám bizonyos fokig mindannyiunké.

Együtt láttunk neki, hogy egy lebilincselő filmet készítsünk, amely a nagyközönség számára is bemutatja Dallas nyomorúságát, a mindenhol egyforma emberi lelket. Arra törekedtünk, hogy a szereplők a lehető leghitelesebbek, legvalóságosabbak legyenek. A „Dallas" egy cigányember, Radu történetét meséli el, akinek tinédzser korában megadatott az a ritka esély, hogy anyjával a jobb életet nyújtó nagyvárosba költözzön. 15 év múlva, mikor apja halála okán visszatér ide, Radu már kész fiatal angoltanár, aki beilleszkedett a városi környezetbe, és menyasszonyával együtt maga is vásárlóvá, autótulajdonos fogyasztóvá vált. Radu visszatérése elfojtott gyermekkori emlékei helyszínére nekünk, nézőknek is sok felfedeznivalót tartogat. Átéljük a körülmények és a faragatlan dallasi emberek miatt fetörő ellenérzését, majd benső konfliktusában is osztozunk, hogy itt maradjon-e segíteni, vagy menjen, és mentse a saját bőrét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ray (Ray)

Életrajzi film egy zenészről, akit Ray Charles-nak hívtak. A huszadik századi popkultúra egyik… Tovább olvasom