Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Professzor a színpadon

Forgács Pétert nem kerülték el a nagy szerepek. Sztár és profi a szó minden értelmében. A Miss Saigon férfi főszerepét, a Professzort alakítja a Schönberg-musicalben. Kendőzetlenül beszél szerepeiről, a próbák nehézségeiről, egy-egy figura megszületéséről, szakmai féltékenységről és a vidéki színházak helyzetéről.

Forgács Péter
– Amikor megtudtam, hogy bemutatjuk a Miss Saigont és Korcsmáros György igazgató úr közölte velem, hogy számít rám, akkor rögtön arra gondoltam, hogy a Professzor szerepét nem kéne elengedni magam mellett. Úgy gondolom, hogy az a svádájú pali vagyok, aki ezekre a szerepekre passzolgatok.
Ez mindenképpen egy hatalmas szerep, egy igazi kihívás, egy fontos mérföldkő az életemben, a pályafutásomban. Apait-anyait beleadok, mert hiszem, hogy nagyon sok színt meg lehet csinálni ebben a szerepben.
A Professzor alapvetően egy negatív figura a Miss Saigonban, de a negatívumok mellé nagyon sok humort is oda lehet csempészni. A nyomorultakban Javert játszottam, akinél gonoszabb figura kevés létezik színpadon, a Valahol Európában darabban is a negatív szerep jutott nekem. Most pedig itt van a Professzor, ami nem egyszerűen gonosz szerep, hanem egy nagyon erős rezonőr karakter szerep, amit szeretnék maximálisan megcsinálni.

– Vannak színészek, akik kimondottan „utaznak" a negatív hősök megformálására. Önnek ezekből alaposan kijutott. Miért jó egy színésznek ilyen karaktereket eljátszani?

– Talán azért, mert sokak véleménye az, hogy könnyebb negatív szerepeket játszani. Én is ezt a véleményt osztom. Romantikus szerepeket sokkal nehezebb jól, igazul és árnyaltan alakítani. Szimpátia szerint azonban nem hálás feladat. Volt olyan is, hogy gyerekek kifütyültek. Ezek szerint, akkor valamit mégis jól csináltam.

– Egy hosszú próbafolyamat ér véget a Miss Saigon bemutatójával. Hogyan formálta, gyúrta, alakította a Professzort?

– Amíg a színész nincs kész a szöveggel, addig nem tud a finomságokkal foglalkozni. Észrevettem magamon, hogy mostanában nehezebben tanulok szöveget. Néha meg a sok kitaláció a szöveg rovására megy, mert szeretek mindig új ötleteket hozni. Mostanra minden összeállt: remekül megy a szöveg, ismerem a szituációkat és hozom az új ötleteket és színeket a játékomba. A Professzor közel áll az én habitusomhoz, de mindig kétségek gyötörnek, hogy nem vagyok-e sok ebben a szerepben. Megengedhetem-e magamnak ezt? A kollégáim véleménye szerint nem túlzás az, amit játszom. Adok a véleményükre, de rajzfilmfigura sem szeretnék lenni ebben a szerepben. Tudni kell a határt.

– A Miss Saigon egy igazi remekmű. A világban Londontól Tokióig huszonkilencmillióan látták. Mit gondol, milyen rangot ad annak a színháznak, ahol bemutatják?

– A Miss Saigont már bemutatták Magyarországon a Rockszínház és az operettszínház művészei. Óriási sikerrel. Ez a musical egy olyan mű, amit a világban bárhol boldogan mutatnak be. Nem degradálva mondom – hiszen én is itt játszom –, ha ezt egy vidéki színház a költségeivel, lehetőségeivel bemutat, az egy óriási dolog. A  Miss Saigonhoz sokkal nagyobb költség, energia, tudás és odafigyelés kell, mint bármilyen más darabhoz. Győrben monumentális darabokat játszik a színház. Budapesten, ahol sokkal több pénz van a színházaknál, ott egyszerűen nem tudják megcsinálni. Nagyon örülök, hogy műsorra tűzzük a Saigont és biztos vagyok benne, hogy jó is lesz.

– Egyedül az ön szerepe nincs kettőzve a Miss Saigonban. Milyen terhelést ad ez művészileg és fizikailag? Milyen a kapcsolata a kollégáival?

– Több mint húsz éve vagyok a pályán, közel száz főszerepet alakítottam és az utóbbi tíz évben játszom musicaleket. Jól viselem ezeket a feladatokat és örömmel játszom. Nem fáradok el annyira fizikailag és mentálisan sem, hogy az rányomja a bélyegét a játékomra. Bizonyos szempontból még szerencsés is, hogy nem vagyok kettőzve. A musicalnek megvan az a tulajdonsága, hogy általában kettőzik a szerepeket. Hazudik az, aki azt mondja, hogy ez nem szül feszültségeket. Bizony van úgy, hogy az azonos szerepet játszók irigykedve nézik a másikat, hogy miért ő próbál vagy játszik, de nem Győrben. Őszintén mondom, mindenféle szépítés nélkül: engem örömmel tölt el, hogy itt ilyet nem tapasztaltam.

– A pályafutásában mit jelent a Miss Saigon?

– Én nem vagyok olyan ember, aki szereti szépíteni a dolgokat, de most szívesen mondom ki, hogy mióta Győrben játszom, nagy szerepek találtak rám. Hotel Menthol, A nyomorultak és most a Miss Saigon. Egy mérföldkő az életemben és bizonyítási lehetőség is a fővárosi színházak felé, hogy vidéken is születnek nagyszerű dolgok. Most is főszerepeket játszom Pesten, de eközben igazgatók, rendezők részéről érnek atrocitások. Annak ellenére, hogy Győrben is széthajtom magam, hiszen próbálok, játszom és most már rendezek is – ide szinte pihenni jövök. Itt van időm a munkám mellett gondolkodni, sétálni, egy kicsit magammal is törődni. Szeretném, ha a Miss Saigont megnéznék a pesti rendezők és igazgatók, és látnák, hogy így is lehet dolgozni, hogy a vidéki színházakban is születnek nagyszerű dolgok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átszervezés és létszámleépítés

Szervezeti és személyi változásokkal, létszámleépítéssel, hatékonyabb költséggazdálkodással szeretné megőrizni versenyképességét a Brau Union Hungária Sörgyárak Rt. Összesen 124 munkatársuktól válnak meg, közülük 19-en még a soproni gyárban dolgoznak. Tegnap lemondtak az igazgatóság tagjai. Az átszervezéseket a piaci viszonyok megváltozása kényszerítette ki. Tovább olvasom