Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Rábás emlékek a fénykorból

Valami lezárult és valami új kezdődik a győri Rába rt. életében. A vállalkozás rövidesen a reptérre költözik, a Budai úti telephely helyén kereskedelmi központ épül. A régi gyár bontása megkezdődött, az egykori falakhoz sok emlék kötődik.

Régi címlap: Castro látogatása fontos eseménynek számított az akkori Kisalföld hasábjain is. Proto
Bombázás és Messerschmitt

A nyolcvankettedik évében járó Solymosi Béla 42 évet és hat hónapot töltött a Rábában. Már akkor keményen dolgozott, amikor a gyár hadi célokat szolgált.

– Tisztán emlékszem a Gyárváros bombázására. Én akkor a Messerschmittnél, a híres német repülőgépgyártó hadiüzemben dolgoztam, amit 1944-ben visszatelepítettek Németországba. Hozzám pont karácsonykor, szenteste állított be egy nyilas tiszt azzal, hogy választhatok a front és a munka – mármint a kitelepítés – között. Marhakocsikban szállítottak el a vagongyárból, át Ausztrián. Augsburgnál mindenütt orosz hadifoglyok nyújtották a markukat, „hlebáért" könyörögve. Ezután csak novemberben, lovas kocsival térhettünk haza, az amerikai őrség kísért végig az úton. Három héttel a hazaérkezésem után tífuszt kaptam, így telt az ezerkilencszáznegyvenötös karácsony.

Akinek lepasszolták a karriert

Romvári Ferenc, a Rába nyugdíjas vezérigazgató-helyettese ma is szerződéses munkaviszonyban áll a céggel. Szerinte a Rába felemelkedése a hatvanas években egy jelentéktelennek tűnő papírmunka szerencsés következménye volt.

– Minden gyárnak kiadták 1962-ben, hogy készítsen húszéves iparfejlesztési tervet. Ezeket a hosszú távú célkitűzéseket akkor sem vették valami komolyan, papírmunkának tartották a cégvezetők. Mindenki lepasszolta a beosztottjának, a vezérigazgatótól elment az ukáz egészen a főtechnológusig. Nekem már nem volt kinek továbbítani, kezdő mérnökként belefogtam. Hozzájuthattunk külföldi szaklapokhoz, s így jött az akkor kissé alibinek tűnő ötlet a futóműexportról. Akkor még ugyanis csak belföldre szállítottunk, az Ikarusnak és a Csepel autógyárnak. Horváth Ede kapott az ötleten, majd a tervet kedvezően fogadta Gergely János a gépipari minisztériumban, s a tervhivataltól eljutott a KGST állandó bizottságához is.

„A jelentéktelen feladatból tehát kormányközi célkitűzés lett, a Rába hamarosan a szocialista autóbuszgyárak futómű-beszállítója lett, először a Szovjetunióba, majd a többi KGST-országba exportáltunk a teherautó- és a földmunkagép-futóműveket.

„ Húsz év után én voltam a legjobban meglepve, hogy a tervben meghatározott exportmennyiséget jelentősen túlléptük."

Tulajdonképpen erre épült a motorgyártás, s ennek köszönhető talán az is, hogy a nyugati, észak-amerikai kapcsolatok révén a gyár túlélhette a gazdasági rendszerváltást – véli Romvári Ferenc, aki derűsen emlegetett fel egy esetet, amikor a kínai munkásnak „több esze volt", mint saját vezérigazgatójának.

Valami billeg Kínában

– A nyolcvanas évek elején történhetett: egy kínai kereskedelmi cég illetékes vezetője látogatott el hozzánk, hogy teherautót rendeljen. Mivel azt mondta, hogy szénszállításra használnák a járművet, mi a billenőplatós teherautót javasoltuk, de ő ezt ellenezte, mondván, hogy az egyszerű platós kocsi is megteszi, majd a derék kínai munkások kilapátolják a szenet a kocsiból. Megkötöttük az üzletet, de nemsokára jött az értesítés, hogy törnek a hátsó rugók.

A szakemberünk gépre ült, s meg sem állt Kínáig. A helyszínen azt tapasztalta, hogy a kocsiknak nemhogy egy egész méterrel megmagasították az oldalfalát, de a „derék kínai munkások" billenőplatósat játszanak. Magyarul megfogták a teherautót és kiborították belőle a szenet, így a rugók a súly miatt természetesen felmondták a szolgálatot. Az eseten Horváth Ede is nevetett, hangoztatva, hogy a kínai munkásnak több esze volt, mint az egész vezetőségnek – emlékszik Romvári Ferenc.

Vezér anyacsavarral

A repülőgépet, elektromos autót, majd Rába-mindenest gyártó vagongyáriak, aztán későbbi utódaik, akik meghonosították a dízelmotorgyártást, hat hónap alatt fejlesztették ki és tették gyárthatóvá a Rába Steiger nagytraktort, a futómű számos típusát fejlesztették ki. A dicső elődök munkáját számos díjjal ismerték el. Kaptak rábások Kossuth- és Állami Díjat. Azt a kitüntetést, amelyet egyszer legendás vezérigazgatójuk, Horváth Ede vett át, senki nem irigyelte volna tőle. Nem a díjért, inkább az átvétel körülményeiért.

A vagongyár szovjet futóműexportjáért kívánta elismerni a „nagy testvér" Győr érdemét. M. Leszecsko szovjet miniszterelnök-helyettes, aki a Szovjetuniót a KGST legfőbb testületében képviselte, személyesen érkezett a vagongyárba átadni a kitüntetést. Ünnepélyes külsőségek közepette minden fontos városi, megyei vezető ott volt a vezérigazgatói tárgyalóban, a szovjet miniszterelnök-helyettes kivette tartójából a díszes kitüntetést, felmutatta, majd az asztalra helyezte. M. Leszecsko ezután zsebéből egy kést vett elő, kihajtva a pengéjét átszúrta Horváth Ede zakójának hajtókáját. Kés vissza a zsebbe, a kitüntetés csavarját átdugta az általa ejtett nyíláson és a túloldalon a csavarra ráhajtotta a rögzítőanyát. A vezérnek a szeme se rebbent, míg vendége felcicomázásán fáradozott. Sokak szerencséje volt, leginkább H. Edéé, hogy nem láthattak a fejébe.

Vagongyári követségben

Kevés hozzá hasonló örökös vagongyárit, rábást őriz a cég régóta íródó emlékkönyve: Döbörhegyi Ernő a vagongyár elődjét is számítva 48 éven át szolgálta a céget. Három világrészen üzletelt a vagongyár megbízásából. Huszonegy évig volt a nagy gyár gazdasági igazgatója, tíz évig fejlesztésiigazgató-helyettese. Ott volt, lehetett, amikor 1976-ban Budapesten, a Hilton Szállóban megpecsételték cégének az amerikai Eaton céggel kötött üzletét. Hónapokig dolgoztak rajta, óriási fegyverténynek számított. Az aláírást arra a napra időzítették, amikor az amerikai külügyminiszter megérkezett Budapestre a magyar Szent Koronával.

Döbörhegyi Ernőnek jutott az a történelmi szerep, hogy tőkét szerezzen a vagongyárnak a General Motorsszal kötendő üzletéhez. A clevelandi American Bank székházában tárgyalt, s abba a székbe ültették, melyben néhány nappal korábban Fekete János 600 millió dollár hitel felvételéről aláírta a megállapodást. A vagongyári pénzügyi főnök meglepődve hallotta, hogy az amerikaiak akár a Rábának is hajlandók hitelezni. Mi lenne a fedezetünk? – kérdezett vissza. A vagongyár berendezései és technológiája – hangzott a válasz. Így jutott pénzhez akkor a győri gyáróriás, köszönhetően bátorságának. Abból a forrásból épültek és fejlődtek a valamikori repülőtér óriásüzemei, a 67 ezres, a kovács- és szerszámüzemek, ahová a mostani rábások visszavonulnak.

Ne nyúljon a kabáthoz!

László Ödön a Rába protokollvezetője és rendezvényszervezője volt. A nyolcvanegy éves Dönci bácsi kiszolgálta élete során Pacellit, vagyis még pápává választása előtt XII. Piust, Horthy Istvánt, a Rábánál Fidel Castrót, Kádárt, s egy sor rangos partnert, politikust. Dönci bácsi ma is Győrött él, munkája során úgy ismerték, mint aki mindenről tud, de semmiről sem beszél.

– Nem sok érdekesség jut eszembe, én csak végeztem a dolgomat 30 éven keresztül, gondoskodtam a vendégek ellátásáról, a Rábában ugyanúgy, mint előtte a már lebontott Hungária Szállóban. Tudom, hogy amikor Castro kabátját el akartam venni, az elnök testőre dühösen kikapta a kezemből, mert „azt nem lehet, azt nem lehet" – ismételgette fennhangon. Horváth Ede mindig kedves volt, s csak egyszer vagy kétszer tette szóvá, ha szerinte valami nem jól sikerült, de igazán nem teremtett le soha. Nem is kellett, mivel a vezérigazgatónak két elvárása volt: a fegyelmezettség és a pontosság. Erre törekedtem elsősorban. Hatvanéves voltam, amikor felajánlotta a káptalandombi vendégház vezetését, utána járt itt az első titkár.

„ Kádár ebédjére – mint az szokás volt – »politikai« javaslatot kaptunk. Az összeállított menüt és programot fel kellett küldeni a Belügyminisztériumba, az ételt pedig a tisztiorvossal megkóstoltatni."
– A főtitkár híresen egyszerű életmódja az étkezéseken is megmutatkozott. Sokkal nagyobb figyelmet szentelt az esti kártyázásnak – tette hozzá László Ödön.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A békesség példázata

Mária néninek néhány hete egyedül kell elmondania az esténként megszokott közös imát, egyedül kell… Tovább olvasom