Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Ragályi mint pályakezdő

Világhírű operatőrként fogott bele egy vígjáték rendezésébe, aminek már a címe is mesés titkokat rejt.

Világhírű operatőrként fogott bele egy romantikus vígjáték rendezésébe, aminek már a címe is mesebeli titkokat rejt. De Ragályi Elemér a hitetlenkedőket is meggyőzi, hogy ilyen létezhet, hiszen vele is megtörtént már egy olyan eset, aminek matematikailag szinte zéróval egyenlő az esélye: évtizedek múltán véletlenül rátalált arra az öreg kamerára, amit először a kezébe vett. A Csudafilm története se kevésbé csudás.

– A győri Médiabálon úgy mutatkozott be, hogy első bálos rendező. Hogy érezte magát a Csudafilm forgatásakor kiterjesztett szerepkörben?
– Mint operatőr abban a száz filmben, amit csináltam, mindig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a munkám külön ítéltetett meg. A filmtől külön. Tehát attól, hogy egy film nem volt olyan sikeres, én mint operatőr, még akár díjat is kaphattam. Most viszont minden felelősség az én vállamat terheli, az én hátamon csattan az ostor, vagy ha sok a dicséret, akkor annak a nagy része felém fog irányulni. A forgatáson remekül éreztem magam. Nem hittem volna, hogy ilyen flottul és gördülékenyen fog menni. A nagyágyúnak számító magyar színészek, akiket epizódszerepben láthatunk ebben a filmben, hihetetlen alázattal végezték azt a kis feladatot, ami nekik jutott. És az sem okozott fennakadást, hogy a görög színészeket angolul, néha tolmács segítségével kellett instruálni.

– Lubickolhatott a feladatokban.

– Csak a feladatban, a tengerben nem lubickoltam. Mindenki nagyon irigyelt minket azért a gyönyörű helyszínért, ahol forgattunk, de esküszöm magának, hogy az ott töltött harmincnégy nap alatt a bokámat bele nem tettem a tengerbe, mert annyi időm nem volt.

– A komolyabb témájú filmekben szerzett operatőri sikerei után jó kezdés a rendezői pályafutásához egy vígjáték?

– Ha én választhattam volna meg a sorrendjét annak, hogy milyen filmmel kezdjem a rendezést, akkor nem biztos, hogy egy romantikus vígjátékkal kezdem. Annyi művészfilmet csináltam életemben, hogy tulajdonképpen mindenki azt várta tőlem, hogy ha már egyszer rendezésre adom a fejem, akkor valami olyasmivel rukkolok elő. Nem így hozta az élet. Az embernek azt a lehetőséget kell megragadni, amit elé tálal az élet és nem szabad arra várni, hogy csoda történjem. Bár ezzel ellentmondok annak, amiről a filmem szól. Magyarán, arra vártam én hosszú éveken keresztül, hogy majd elém kerül az a film, amiben kvázi esszenciálisan megmutathatom mindazt a tapasztalatot, amit közel negyven év alatt gyűjtöttem, mint operatőr, filmkészítő, és amit senki más nem csinálhat meg, csak én. Valahogy nem került a kezembe egy olyan forgatókönyv. Aztán meg fölpaprikáztam magam és született egy ötlet, egy lehetőség, és azt mondtam, hogy akkor ezzel kezdünk.

– Elébe ment a csodának. De azért a mesés vonulat mellett van egy komoly szála is a történetnek, a karcos arcú hajléktalanoké.

A filmalkotó

Ragályi Elemér operatőrként több mint száz játék-, tv- és dokumentumfilmet forgatott, amelyek közül több nyert Oscar- és Emmy-díjat. Ma is folyamatosan dolgozik Amerikában. A Magyar Filmfesztiválon hat alkalommal kapta meg a legjobb operatőrnek járó Kritikusok Díját. Magyarországon Balázs Béla-, Érdemes Művész, Kiváló Művész és Kossuth-díjjal tüntették ki.

– Azért a filmcsinálás nem egy hülyéskedés. A film kell hogy valamiről szóljon, még ha egy romantikus vígjátékról van szó, akkor is, és borzasztóan foglalkoztat engem a hátrányos helyzetű emberek sorsa, élete. Foglalkoztatnak a visszafordíthatatlan vagy visszafordíthatatlannak látszó élethelyzetek. Az olyanok, amilyenek a hajléktalanoknak jutnak, akik számára papírforma szerint nincsen visszaút. És tulajdonképpen ezzel a filmmel nekik is szól az üzenetem. Egyfajta reményt küldök mindazoknak, akik úgy érzik, hogy most már nagyon rossz és ez a nagyon rossz most már mindig így fog maradni. Ha konkrét csodát nem is ígérhetek ezeknek az embereknek, de azt üzenem nekik, hogy ha nagyon hisznek önmaguknak, ha nagyon akarják, hogy történjen valami csoda az életükben, ha nagyon sokat tesznek azért, hogy másképp legyen, akkor bizony az bekövetkezhet.

– Pici ötletből született a Csudafilm, „úgy illik", hogy nagy film legyen.

– Nem tudom, mi a nagy film. Ez egy kis film. Remélem, hogy nagyon szórakoztató. Nem azt mondom, hogy kacagtató, talán nevettető, de remélem, hogy mindenféleképpen sok mosolyt fakaszt, és a szívekre is ható film. Ez nekem nagyon fontos. Szeretni való filmet próbáltunk csinálni. Nem fesztiválokra vágyom vele, arra vágyom, hogy azok a nagy helyiségek, amik székekkel tele vannak rakva, és amelyekben a székekkel szemben van egy nagy fehér vászon, amire filmet vetítenek, azok megteljenek emberekkel. Amikor nekikezdtem ennek a filmnek, akkor arra vágytam, hogy akik nézik, mosolyogjanak, melegedjen meg a szívük és őrizzék meg az emlékükben ennek a Nikosnak a sorsát.

– Lassan négy évtizede, hogy először kamerát vett a kezébe. Készül összegzésre?

– Olyannyira nem összegzésre készülök, hogy a pályakezdésemnek tekinthető a mostani időszak, a Csudafilm díszbemutatóinak időszaka. Ez is egy üzenet. Más ilyenkor szépen nyugdíjba vonul, visszafogja a gyeplőt, ha van kertje, akkor ott gereblyézik vagy gyomlál, vagy mereng a múlton és nézi a régi filmjeit, vagy a régi alkotásait, visszatekint az életére. Én ettől irtózom. Most úgy érzem, hogy valami vadonatúj kezdődött meg az életemben, ezt szeretném folytatni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Operától operáig

Operatörténeti barangolásra invitálják új bemutatójukon a nézőket a Győri Nemzeti Színház művészei. Tovább olvasom