Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Raguczki Gábor kántorral a zsidóságról

A miskolci származású 34 éves Raguczki Gábor a szegedi zsidó hitközség kántora, a vásárhelyi önkormányzat kisebbségi és vallásügyi referense. Pár hónapja az utóbbi városban él, melyet megszeretett, mert varázsa van. Zsidóságát vallási és etnikai értelemben is vállalja.
Raguczki Gábor véletlenül lett zsidó. Már ami a vallást illeti. Szülei elváltak –, és amint mondja – egyik félnek sem hiányzott az életéből, ezért a nagyszülőknél nevelkedett, ortodox szellemben.

A judaizmus életmód

– Éltem a miskolci srácok hétköznapi életét, azzal a plusszal, hogy tagja lehettem a zsidó hitközségnek, és varázslatos, mégis valós világ vett körül. A holokauszt nem keserítette meg, nem tette lelki beteggé, nem deformálta teljesen az ottani közösséget.

A holokauszt után – egyes helyeken korábban is – a zsidóság etnikai alapon próbálta magát meghatározni, igazolni. Hiba volt. Szerinte. Mert a judaizmus gondolkodás- és életmód is. Akik elhagyják a Tóra könyveinek tanításait, és mindenáron a beolvadáson fáradoznak, talajt vesztettekké válnak, és az asszimilációs közeg – amint lehet – kiveti őket magából. Holokauszt.
– Bár az is igaz, hogy az antiszemitizmus nem huszadik századi „találmány", csupán az eszköztár lett a második világháborúban szinte utópisztikus, apokaliptikus. Érdekes, hogy a zsidóságon belül a haszid világ nemcsak fizikálisan élte túl, de pozitív életszemlélete miatt lelkileg is könnyebben nézett szembe a népirtás, a nemzettragédia borzalmaival – mondta Raguczki.

És milyen ma zsidónak lenni, mennyiben vállalható a hit, a származás, a tradicionális ruhák viselete? Eljut a szívig, az agyig a mindennapos, szinte mindannyiunkban bujkáló – akár bevalljuk, akár nem – népi, „ártatlan" antiszemitizmus, zsidózás?
– Ennek a feldolgozása, megélése személyenként változó. Függ a családi indíttatástól, a tágabb közösségtől, a várostól, az ott élőktől, és attól is, hogy a fővárosban, vagy vidéken lakik, nevelkedik-e az illető. Azt tapasztaltam, hogy a vallásos zsidókat jobban elfogadja a világ, és ők is jobban tolerálják a környezetüket.

Kántorkarrier

Raguczki Gábor 18 éves kora óta kántorkodik. Az országos rabbiképzőben is tanult kiváló kántoroktól, nagy elődöktől. Két esztendeje szolgál a szegedi hitközségben. Gyűjti a a tradicionális énekeket, a felvételeket az öregektől. Az a célja, hogy életmódjával, kántori tevékenységével hozzájáruljon annak a zsidóközösségnek a működéséhez, ahová tartozik. Ez érvényes Vásárhelyre is, mely toleráns, és varázslatos város.

Goj és hitetlen


Beszéljünk őszintén: a holokauszt megítélése – a szélsőséges és irracionális tagadástól eltekintve – egységes, mégis akadnak, akik úgy vélik, túl sokat, túl sűrűn emlegetik. Más népekkel, nemzetekkel is történt hasonló, mégsem „sírnak" ennyit.
– A holokausztról való gondolkodás meghatározó, és nem csak a zsidóságon belül. Ez a legnagyobb tragédia, amit el tudok képzelni. Aki ezzel nem tud szembenézni, az gyáva! A szemtanúk még köztünk élnek, elveszítették egész családjukat, a szemük láttára gyilkolták meg szüleiket, testvéreiket – ez a fájdalom felfoghatatlan, és sokaknak feldolgozhatatlan. Nehezen csitulnak az érzések, ezt meg kell éretni. Gyűlölködni nem szabadna. Viszont felejteni sem! Hogy indulatos vagyok? Ez szent, pozitív érzés, ami valaminek a szeretetéből táplálkozik, nem a gyűlöletből.

A zsidóság – legalábbis az ortodox, a látható része – valamilyen szempontból saját magát is kiközösíti. A viseleten és a szigorú vallási törvényeken túl, már a középkorban is önként választottan éltek gettókban, egy-egy város, település jól elkülönített részében. Ennek több oka volt. Az üldözésüknek is. Első helyen a pénzt említhetjük – sokan, uralkodók is kértek kölcsön az izraelita bankároktól, megadni azonban már nem akaródzott –, majd jött a keresztények Jézus-gyilkos elmélete és az is támadási „alap", hogy azt hirdetik: ők Isten kiválasztott népe.

Többre tartják magukat, beképzeltek – mondják róluk sértődötten:
– Igen, ezzel magam is találkozom. De a goj szó nem hitetlent jelent, hanem azt, hogy más népből való. Mi azonban nem az anyagiasult Istenben, hanem a szellemben, annak erejében hiszünk, ami bennünk, mindannyiunkban lakozik. Megfoghatatlan, mégis tudjuk, tapasztaljuk, hogy létezik. Ezért gondoljuk úgy, hogy többet kapunk, de nem tarthatjuk meg, tovább kell adnunk. És akinek sok adatik, sok kéretik rajta számon.

Romaügyek

Rajta is. És novembertől már a vásárhelyi cigányok is a fejére olvashatják „bűneit" – az önkormányzat kisebbségi és vallásügyi referense. Tevékenységét a Roma Tanács megalakításával kezdte, mely idén januártól ennek a népcsoportnak a legfőbb érdekképviseleti szerve a városban.

– Eleinte kicsit bizalmatlanok voltak velem szemben, mivel nem vagyok roma, de úgy érzem, mostanra elfogadtak. Ebben valószínűleg nem kis szerepet játszott a roma tanács, amely minden, a cigányságot érintő kérdésben konzultatív és véleményezési joggal rendelkezik. Igyekszünk a közösségen belül meglévő ellentéteket fel-, illetve megoldani. Persze olyan ember nincs, aki mindenkinek egyszerre megfelel, érnek időnként vádak, támadások engem is. Rengeteg az előítélet, de az élet mindig bizonyítja, lehet másképpen, jóindulattal is csinálni a dolgokat. Visszatérve a zsidóságra: szerintem az a helyes magatartás, ha nem zárkózunk be és el teljesen, de nem is asszimilálódunk. Az értékeinket csakis így őrizhetjük meg.

Már búcsúzkodtunk, amikor rákérdeztem, mit csinál szabadidejében: – Most, ha hazamegyek, mosogatni fogok. Semmi izgalmasról nem számolhatok be, nem élek túl nagy, mozgalmas társadalmi életet, végzem a munkámat Vásárhelyen és Szegeden egyaránt. Amikor hazajutok Miskolcra, az az igazi kikapcsolódás. Ott él a nagymamám és van egy kertünk is. Őket gondozom...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Fidesz inkább az egészségügyre költene

Tovább olvasom