Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Rakott kel Claudia módra

A pénz nyugalmat ad, így a televíziós show-kat és a műsorvezetést is emiatt vállalja Liptai Claudia.

A pénz nyugalmat ad, így a televíziós show-kat és a műsorvezetést is emiatt vállalja, a színház rovására. Szereti a reformkonyhát, az új cipőket, a rakott kelt baconszalonnával: ő Liptai Claudia, aki a múlt heti „élő adásbeli" lánykérés után jövőre férjhez mehet.

– Egy egészséges táplálkozást népszerűsítő főzős „road show" keretében járja az országot. Mennyire szívügye az egészséges étkezés?

– Közel kell hogy álljon a szívemhez, mert különben akkora lennék, mint egy fehér bálna. Magyar ízek szerint nőttem fel, mivel anyukám a paprikás csirkét és a pörkölteket bő zsírban készítette. De mindenre nyitott vagyok: nem csak azt eszem meg, amit ismerek. Nem vagyok konyhatündér: hazudnék, ha azt mondanám, sürgök-forgok a konyhában. Szerintem a jó főzéshez jó ízérzék kell: bármihez nyúlok, általában jóízű szokott lenni, de sütni például nem tudok. A pogácsám olyan, mint a gyilkos kalapácsfej.

– Van olyan kedvence, amelyet szívesen elkészít vagy fogyaszt?

– A „reform" rakott kel. Ezt úgy elkészíteni, hogy legyen benne „baconszalonna", de ne hizlaljon. Annak egy módja van: az ember nem tesz bele rizst, csak hússal készíti.

– Kedvesének (Gesztesi Károlynak – a szerk.) külön kell főzni, vagy hasonló az ízlésük?

– Nálunk ez egy örökös veszekedés tárgya. Nem szeretem az ő főztjét: „kutymálékot" készít. Mindent belerak: én pedig az ételt látni akarom, hogy úgy néz-e ki, ahogy elképzeltem. Ezen ő mindig megsértődik. Így aztán külön koszton vagyunk.

– Játszik most valamelyik színházi darabban?

– Nem, ugyanis nem tudom összeegyeztetni a tévézéssel. A színház sznob: kicsi az átjárás a televízió és közte. A legtöbb budapesti színház nem fogadja szívesen a kereskedelmi adókon való szereplést. Nagyon kevés embernek sikerült a „deszkákon is" megmaradnia: még Stohl Andrásnak sem teljesen, rengeteg konfliktusa volt emiatt. A legtöbben szabadúszók lesznek, mert a színházak sem az időbeosztást nem tolerálják, se anyagilag nem biztosítanak olyan hátteret, amiért érdemes lenne őket választani. Nem szeretik, lenézik a médiában dolgozó embereket.

– Nagy cipőgyűjtő hírében áll. A vásárlás valamilyen lelki többletet ad a szürke hétköznapokon?

– Imelda Marcoshoz szoktam magam hasonlítani: a fülöp-szigeteki diktátor feleségének ötezer pár cipője volt. A cipő öltöztet: igaz, lehet, hogy csak valamilyen szeretethiányra utal. A vásárlás a nőknél valamilyen boldogság kifejezését jelenti. Néha teljesen felesleges dolgokat vesznek, amit sohasem hordanak. Egy új cipő nagyon sokat lendít az életemen abban a pillanatban: az a baj, hogy pillanatnyi öröm. Megveszem, aztán már nem örülök, csak ameddig ki nem fizettem.

– Korábban naplót is írt, melyet mindennap új információkkal le lehetett tölteni  mobiltelefonon. Mennyire jött be ez a vállalkozás?

– Nem sikerült. Eleve ódzkodtam ettől, felkérés alapján vállaltam. Senkinek semmi köze a magánéletemhez. Emellett azon gondolkodtam: kit érdekel, hogy én éppen aznap mit csináltam? Érdektelennek tartom, hisz mindig a mában élek: ami elmúlt, az lényegtelen. Egy idő után így ráuntam erre a vállalkozásra.

– Újra vetítik az egyik kereskedelmi csatornán „beszólós" show-műsorát. Milyen érzésekkel figyeli?

– Irulva-pirulva, ugyanis nagyon „emberszerető" vagyok. Engem nem érdekel, hogy valaki a lilát vagy a kéket szereti: nem értem, miért kell ezen veszekedni. Emellett beszólnak hírességeknek azért, mert valamit elértek az életben: arra gondolok, hogy akár én is állhattam volna a „kínpadon". Ezért mindig kellemetlenül éreztem magam. Így utólag visszanézve még inkább: ott van például Schobert Norbi, akivel azóta baráti viszonyba kerültem.

– Ezeket a tévés szerepléseket akkor ezek szerint leginkább a pénz miatt vállalja?

– Ha valaki kifizeti a sárga csekkjeimet, elvisz Mexikóba a két szép szememért, vagy a párizsit odaadja nekem ingyen a közértben, akkor nagyon szívesen vállalom anélkül is. Csakhogy nem ilyen a világ struktúrája: a pénz nekem a nyugalmat jelenti. Én abszolút pénzért dolgozom.

– Lenne olyan televíziós műsor, amit nem vállalna el?

– Persze. Olyan, ami megaláz embereket, ami teljesen kibelezi magánéletüket, érzéseiket.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lejár a Windows türelmi idő

Véget ért a türelmi időszak, és végleg életbe lépett a Windows operációs rendszerek frissítéseinek… Tovább olvasom