Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Rendet a romokon!

Egy kellemes kora őszi vasárnapot követően Magyarország negyvennyolc óra alatt szinte a pokol tornácára került. Csak a káosz a biztos. A kedd hajnali purgatóriumi képek rá a bizonyosság: a régóta tartó politikai, morális és erkölcsi bizonytalanság vért és rémületet hozó válsággá szélesedett.

Ennek közvetlen oka Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került májusi, brutálisan nyers mondandója volt. A politikai hazugság beismerése kétségkívül alapjaiban ingatta meg a kormányzat legitimációját. Ezek után szinte azonnal szökött szárba az a látens gyanakvás és ellenszenv, ami a magyar közéletet – szűken számolva is – hét év óta jellemzi. Így a véleményszabadság megélése az ellenzék suttogó propagandája nyomán hétfő éjszakára egy szűk kisebbség diktálta, a társadalom egészét megrémítő és elbizonytalanító erőszakhullámmá terebélyesedett a Szabadság téren. Nem tudjuk, kik és hol írták az elmúlt hatvan óra forgatókönyvét, s abban is csak reménykedhetünk, hogy nem ilyennek képzelték a játszma vég(?)kifejletét a remélt uniós eurómilliárdokért zajló politikai ütközetekben. Ám a válság megoldása még csak alig sejlik. Egyelőre egyetlen üdvözlendő mozzanatra futotta: tegnap megszületett a demokráciát és a szabadságot óvandó az öt parlamenti párt közös nyilatkozata.
Amikor e sorok íródnak, még nem tudjuk, mit hozott a kedd éjszaka: a jelek nem sok jóval kecsegtetnek. A miniszterelnök a lemondásról hallani sem akar. A kínosan hosszú hallgatás után kedd este megszólaló Orbán Viktor szerint meg korlátozott mandátumú szakértői kormányra van szüksége Magyarországnak, ha az október 1-jei választáson „olyan” eredmény születik. Sőt, kitartanak amellett is, hogy megtartják szeptember 23-ra tervezett nagygyűlésüket. Mi több, nagygyűlni akar csütörtökön az egyetemistákat tömörítő HÖOK is.
Ám október elseje, sőt, még a szombat is nagyon messze van. A mögöttünk hagyott három nap sajnos illúziófoszlató könyörtelenséggel igazolta, hogy a magyar politikai elit elvesztette minden realitásérzékét: nem ismeri a népét, melytől mandátumát kapta, s nem ismeri az utcai harcosok lélektanát sem.
A rombolás nem lehet magyar érdek. Rend kell a romokon, mielőbb. Ehhez a kormányfőnek bocsánatot kell kérnie, hogy megtépázott legitimitásával bebizonyíthassa: valóban ki tud szakadni a politikai hazugsághálók szövevényéből, s pártja is le tudja vetkőzni kínos félmúltját. Orbán Viktornak pedig vissza kell hívnia az embereket az utcákról. A füsttől kormos székházablakokban, a felszedett utcaköveken nem nyílhat tisztességes jövő.
Aki pedig a székházakat ostromló, fosztogató garázdákat még egyszer „fiatal forradalmárok”-nak nevezi, az ezerkilencszázötvenhat emlékét gyalázza meg.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyháziak a forradalomban és a megtorlás idején

Veres András szombathelyi megyés püspök pénteken Mosonmagyaróváron a Barankovics Akadémián 1956… Tovább olvasom