Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Sarlatánság-e gyógyítani a zenével?

Manapság kezdik a zenét a gyógyításban is használni, egyre többet hallani a kutatásokról.

A zene egy olyan nyelv, amelyet minden ember születésétől kezdve megért. Hatása alól aligha vonhatja ki magát bárki. Manapság kezdik a zenét a gyógyításban is használni, egyre többet hallani a kutatásokról. Ezzel évezredes ősi tudást fedeztek fel újra. Dr. Fekete Anna pszichológus, zene- hang és mozgásterapeuta  a közelmúltban Győrött, a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtárban népes közönséget avathatott a fiatal tudomány  rejtelmeibe.

Csak sarlatánság lehet...

A zeneterápiáról egyre gyakrabban esik szó. Sok avatatlan kiáltja ki sarlatánságnak, mondván, ha zenével valóban gyógyítani lehetne, mindenki egészséges lenne. Nos, a zene és általában a művészet önmagában valóban nem gyógyít. Ennek bizonyításául elég azokra a világhíres zenészekre, festőkre, költőkre gondolni, akik önmarcangolva, a depresszió vagy az őrület áldozataként  haltak meg.
Mikor javasolt a zeneterápia?
A pszichológia, a pszichiátria, a pszichoterápia területein hasznosítják elsősorban a zeneterápiás kutatások eredményeit, de sikeres eseteket jegyez a tudomány többek között a rehabilitáció, különösen az agy és idegrendszeri sérülések után bekövetkezett problémák, szülés előtti, alatti illetve utáni állapotok kezelése, valamint koraszülöttek életbentartása terén.

Mi történik a terápián?

Van úgy, hogy a páciens pusztán zenét hallgat, ami történhet CD, hanglemez, magnó, rádió segítségével, de a terapeuta – aki általában képzett zenész – is improvizálhat hangszeren, esetleg szintetizátor segítségével. A terapeuta a páciensre hangolódik, minden érzékével igyekszik „letapogatni", aztán gyakran nem beszélni kezd hozzá, hanem zenélni.  A hangszer által keltett zene önmagában is egyfajta „beszéd", egyfajta „nyelvezet". Egyedülálló módja ez a kommunikációnak. Gyógyítássá a zenei élmény során a páciensben lezajló érzelmek, gondolatok, emlékek, asszociációk feldolgozásával válik a folyamat.

A beteg a zene - akár többszöri – meghallgatása alatt vagy után beszélgethet a terapeutával, rajzolhat, rajzolgathat, táncolhat, eljátszhatja azt, amire zene közben gondolt, ugyanakkor részt is vehet a zenélés folyamatában. A zeneterapeuták eszköztárának alapvető részét képezi jónéhány olyan hangszer, amelynek megszólaltatásához nincs szükség semmiféle zenei előképzettségre. Ezek általában ütés által megszólaltatható, szép hangú, fából, bőrből készült hangszerek, csengettyűk, harangok, gongok, xilophon.
A cél az, hogy a terápia során sikerüljön olyan aktivitásokba bevonni a pácienst, amelyek segítségével végigélhet olyan, többnyire nyomasztó, fájdalmas érzelmi élmény, amely így a tudatalattiból a tudatba emelve feldolgozhatóvá válik.

Miért a zene?

Amikor lelki problémáinkról beszélünk, igyekszünk világosan meghatározni gondolatainkat,  egész élményvilágunkat próbáljuk szavakra redukálni. A beszéd azonban gyakran kifejezetten gátolja azoknak az „elfelejtett", elfojtott, fel nem dolgozott érzelmeknek, hiányoknak, fájdalmaknak a mélyebb érzelmi átélését, amelyek a zene segítségével előtörnek, felidéződnek, tudatosulnak. Érzelmeink átélése és feldolgozása pedig alapvető fontosságú pszichés egyensúlyunk szempontjából, hiszen betegek soha nem maguktól az eseményektől leszünk, hanem attól, ahogyan átéljük azokat.
Amikor például a páciens azt mondja, hogy egy közeli rokona halála óta küszködik fejfájással, valójában nem maga a szeretett személy eltávozásának ténye okozza a fájdalmat, hanem az a fel nem dolgozott élmény, ahogy azt az illető átélte, átéli. Lehet, hogy nem tudott elbúcsúzni a szeretett személytől, esetleg nem mondott el neki valamit, amit fontosnak tartott volna stb., - ennek ezer oka lehet. A tünetek mögötti legfontosabb okok azonban feltehetően nem tudatosak benne, nem éli át őket érzelmileg. Más a fájdalomról beszélni és más átélni azt, amikor egy kép, szín, mozdulat, illat vagy zene belobbantja a feldogozatlan élményt.

Hogyan hat a zene?

A különböző zenéknek szinte mindenkire van valamilyen hatása, de hogy kire milyen, az minden esetben különböző. Ha például egy fárasztó munkanap után hazatérve felcsavarjuk a hangerőt a magnón, az élmény egyeseket kikapcsol, a ritmus által esetleg kiegyensúlyozottabbnak, optimistábbnak vagy éppen élénkebbnek, tettre készebbnek érzi magát, míg másokat zavar, idegesít. Azt, hogy hol, hogyan hat tulajdonképpen a zene, senki sem tudja. Pszichológusok, orvosok, agykutatók, zenei szakemberek vizsgálják szakadatlan. Annyit sikerült egyértelműen   megállapítani, hogy az egész központi idegrendszert aktiválja, némely területen jobban, másutt kevésbé.

Milyen zene alkalmas terápiára?

A zene művészi értéke egyáltalán nem befolyásolja a terápiát. A hétköznapi közizlés számára legidegenebb, leghorrorisztikusabb zene is lehet hatásos, billenthet ki egyeseket kóros lelki egyensúlyukból, a holtpontról – teljesen függetlenül attól, hogy a zene tetszik-e vagy sem. Hatását vizsgálva azonban nem hagyható figyelmen kívül, milyen kultúrkörnyezetben nevelkedett az, aki a zenét hallgatja. Hiszen egy indiai, afrikai vagy japán zene másképp hat arra, akinek eltérő a kultúrális, asszociációs világa.

Kutatási sikerek

A különböző zeneterápiás módszerek hatékonyságát és működési mechanizmusait hosszú ideje kutatják tudományos módszerekkel. Egy németországi kórház sebészeti osztályán a kutatás 15 éve alatt több mint kilencvenezer beteg vette igénybe a műtét előtti fájdalomcsillapító, nyugtató helyett a zenét. A vizsgálatok szerint vérnyomásuk közelebb került a normálishoz, fájdalmuk enyhült. A kórház felére tudta csökkenteni  a nyugtatógyógyszerek mennyiségét. Más kutatások 40-70 százalékos gyógyszermegtakarításokról számolnak be. A zenét minden esetben a beteg maga választhatta ki, a  kutatók azonban azzal is kísérleteztek, hogy egy-egy speciális esetre külön zenét komponáljanak.
Sikerrel alkalmazták már a zeneterápiát koraszülöttek esetében. Egy másik, ugyancsak németországi kutatás szerint azok a hatszáz grammnál kisebb súllyal született babák, akik komolyzenét hallgattak, korábban behozták időre született társaik születési súlyát, mint azok, akik nem hallgattak zenét.

Fogyatékos, halmozottan fogyatékos, zárkózott gyerekekkel, autistákkal, kómás betegekkel, akiknek a külvilággal való kapcsolatteremtés óriási problémát jelent - a zene segítségével  gyakran sikerül kapcsolatot teremteni. A zenei hang ilyen esetekben olyan kommunikációs csatornának bizonyul, amely át tudja venni az ezen a téren hatástalannak bizonyuló nyelvi jelek szerepét. Néha mág a legreménytelenebb betegek lelke is elérhető, idővel állapotuk fejleszthető.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eva-bejelentkezés: ma még lehet

Ma van az utolsó nap az eva-adókörbe való bejelentkezésre, aki elfelejtette volna, ma még… Tovább olvasom