Délmagyar logó

2016. 09. 28. szerda - Vencel 9°C | 22°C

Schmidt Mária: Raoul Wallenberg minden eszközzel mentette az üldözötteket

Raoul Wallenberg, aki idén lenne százéves, a svéd nagykövetség másodtitkáraként megvesztegetéssel, fenyegetéssel, máskor szép szóval és ígéretekkel csikarta ki az üldözöttek életének megkímélését a vészkorszak idején - mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum alapító főigazgatója vasárnap Budapesten az intézmény előtt tartott beszédében a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjához kapcsolódó rendezvényen.
Az intézményvezető a Terror Háza Múzeum, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, Terézváros önkormányzata és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem által szervezett koncert előtti köszöntőjében rámutatott: 1944 tavaszától, Magyarország náci megszállását követően egyre szorongatóbb hírek jutottak ki a világba a magyarországi zsidóság tragédiájáról.

Raoul Wallenberget a budapesti mentőtevékenység megszervezésével a svéd külügyminisztérium, az Egyesült Államok stockholmi nagykövete és a háborús menekültek megsegítésével foglalkozó amerikai kormányszervezet, a War Refugee Board bízta meg. A svéd humanitárius akció 1945. január 16-i kimutatása szerint a svéd védelem mintegy ötven épületre és nyolcezer személyre terjedt ki Budapesten - tette hozzá.

Schmidt Mária emlékeztetett arra, hogy a diplomatát utoljára 1945. január 17-én látták munkatársai egy szovjet tiszt és két szovjet katona kíséretében. Wallenberg Debrecenbe igyekezett, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal, és a szovjet főparancsnoksággal az ország újjászervezéséről tárgyaljon. Debrecenbe azonban nem érkezett meg, további sorsa a mai napig tisztázatlan.

Szólt arról, hogy a moszkvai svéd nagykövet hivatalos megkeresésére Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1957-ben az alábbi tájékoztatást adta: "Raoul Wallenberg 1947. július 17-én a moszkvai Ljubjanka börtönben szívelégtelenség következtében életét vesztette. Holttestét elhamvasztották. Wallenberg minden valószínűség szerint a hadműveleti területeken esett más személyekkel együtt orosz fogságba."

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszédében felvetette a kérdést: "belefoglalhatjuk-e egyetlen egy napba megannyi megsemmisített élet minden elveszített tagját" és belefér-e egyetlen napba az, hogy elmondjuk, "az egész ország, a nemzet felmérhetetlen veszteségeit gyászoljuk".

A református püspök emlékeztetett arra: az áldozatokat "egy tébolyodott korban puskatussal hajtottak halálba", miközben "Európa és Magyarország legjobbjain" a tehetetlenség démona uralkodott.

Hangsúlyozta: az áldozatokra emlékezni kötelességünk, mert ők voltak azok, akikről "aljas hazugságokkal elhitették, hogy nélkülük könnyebb lesz a világ sora", akiken diktatúrák demonstrálták, hogy "bárkin és bármin keresztülgázolhatnak". Úgy fogalmazott: "ők lettek a mások, amikor egy őrült világ parancsszóra vagy anélkül a mások elpusztítása árán akart önmagán felülkerekedni".

Bogárdi Szabó István megjegyezte: "minden elveszetett életidő a mi életünket kurtítja, minden elveszített élet a mi veszteségünk is, minden életfosztás a mi megrablásunk is, minden halál a mi halálunk is".

Kitért arra, hogy az áldozatok sorsát nem lehet felejteni a tettesek miatt sem, mert voltak, akik "embertelenségbe taszították az embert", ők voltak - s nem kevesen - akik miatt mindmáig sokan kérdezik: "Ilyen gyenge volt az Isten?".

A református püspök felhívta a figyelmet: azokról sem szabad megfelejtkezni, "akik nemet mondtak arra, hogy diktatúrák parancsát, életmegsemmisítő akaratát hajtsák végre". Ők voltak azok, akik nem voltak lázadók, nem tudtak forradalmat szítani, de "elűzték a gyűlölet és hazugság ördögeit", miközben a maguk életét kockáztatták azzal, hogy ismeretleneket, szomszédokat, barátokat mentettek meg.

Mint mondta, az embermentők "megmentettek minket is", hogy "emlékezzünk az ország iszonyatos veszteségeire", hogy "készek legyünk ma is nemet mondani a gyűlöletkeltőkre, még akkor is, ha éppen képviselői mentességük van, (...) ha a szólás- és sajtószabadság ürügyén hazudnak és uszítanak".

A beszédek elhangzása után a Nyári Kvartett és a Parafónia zenekar adott szabadtéri koncertet Ember az embertelenségben címmel.

Az eseményen megjelent mások mellett Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke, Schiffer András és Kukorelli Endre, az LMP országgyűlési képviselői, továbbá diplomáciai testületek tagjai, valamint Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Hassay Zsófia, Terézváros fideszes polgármestere és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke.

Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. A magyarországi zsidóság gettókba zárása 1944. április 16-án kezdődött meg Kárpátalján, az akkori Magyarország területén. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fidesz: csak 2014-ben lépjen hatályba a parlamenti képviselők új javadalmazási rendszere!

2013 helyett csak a következő Országgyűlés megalakulásával lépnének hatályba a parlamenti képviselőkre vonatkozó új javadalmazási szabályok. Tovább olvasom