Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Schmitt Pál parlamentben elhangzott beszéde

Lemondott államfői hivataláról Schmitt Pál köztársasági elnök; az államfő döntését hétfőn jelentette be az Országgyűlésben, napirend előtt.
Az alábbiakban közöljük a köztársasági elnök parlamentben elhangzott beszédét:

"Tisztelt elnök úr, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház!

Tekintettel arra, hogy elnöki megbízatásomat önöktől kaptam, elnöki eskümet önök előtt tettem le, kötelességemnek érzem, hogy egy a személyem körül kialakult vita kapcsán tájékoztatást adjak a magyar Országgyűlés tagjai számára. Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, nyilván már a maguk bőrén is megérezhették, mi minden válhat a politikai támadások eszközévé, témájává. Szinte semmi sem szent. Betegség, rokonság, ifjúkori tettek, szülők bűne, számtalan olyan dolog, amelynek semmi köze a munkájuk megítéléséhez, alkalmasságukhoz, helytállásukhoz. Számomra, aki a közéleti politika színterére csak nem nagyon régen, a sport, a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok világából érkeztem, mind a mai napig megdöbbentő és elszomorító ez a sportszerűtlenség. Nehéz ezt a méltánytalanságot megszokni, elfogadni még akkor is, ha valódi hibák, gondok állnak is a háttérben, de még inkább az, ha a támadtatás témájának megítélése nem éppen egyértelmű, ha érvek ütköznek egymás ellen, s az egyik kikiáltja magát igazságnak.

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház!

Egy internetes portál névtelen bloggere januárban azzal vádolt, hogy a húsz évvel ezelőtti kisdoktori dolgozatomban, amelyet a Testnevelési Főiskolán készítettem, meg nem engedett módszert alkalmazva, túl sokat idéztem mások műveiből anélkül, hogy az eredeti szerzőket az előírt módon feltüntettem volna. Még meg sem indult a tényfeltárás, még egy kommünikét sem adhattam ki, az itt ülő képviselők közül néhányan máris megbélyegeztek, csalónak kiáltottak ki, és lemondásomat követelték. Rögtön felröppent a hír, hogy az elnök csal, lop és hazudik, és hogy mondjon le. Gondoskodtak arról is, hogy ez a megalapozatlan vád külföldre is kijusson, sőt a NOB-nál is igyekeztek 29 éves tagsággal megalapozott munkámat erkölcsileg aláásni.

Tisztelt képviselő hölgyek és uraim!

Mi zajlik a háttérben? Kinek állhat érdekében az, hogy Magyarország lejáratásával egy időben becsületében és emberségében meggyalázzák annak köztársasági elnökét? Kik lehetnek azok, akik bátran mernek valótlant állítani úgy, hogy előzőleg a tények igazságtartalmáról nem győződtek meg? A választ - úgy gondolom - nem nekem, hanem azoknak kell megadni, akik a kérdések mögé látnak. Csak félig idézett szabályrészletekkel, dokumentumok elhallgatásával, az idézett dokumentumok csak a rám terhelő részeinek bemutatásával sikerült viszont félrevezetniük a közvéleményt, és sajnálatosan többeket önök közül is. Az ártatlanság vélelme - tisztelt hölgyeim és uraim - mindenkit megillet az önök által hozott törvény szerint. Ugyancsak önök hozták azt a törvényt, amely szerint - idézem - mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

Visszatérve a dolgozathoz, szíves engedelmükkel, hangsúlyoznom kell, hogy az 1985. évben a TF-en érvényben lévő doktori szabályok szerint készült, annak előírásait és feltételeit minden tekintetben teljesítve. Legfőbb vitatott kérdés, hogy sajátomnak kívántam-e feltüntetni mások szellemi termékét vagy sem. Tekintettel arra, hogy a 27 éve készült szabályozás nem foglalkozott a felhasznált szakirodalom feltüntetésének módjával, tekintettel arra továbbá, hogy az általam használt dolgozatvégi feltüntetésekkel, az úgynevezett felhasznált irodalom jegyzékével a részemre kijelölt opponens és konzulens is egyetértett, vagyis azt elégségesnek találták, kisdoktori munkámat jóhiszeműen adtam be, és védtem meg. Az írásbeli dolgozatra, valamint a szóbeli védésre summa cum laude kiváló minősítést kaptam. A védés előtt kézhez kapott előopponensi vélemény munkámat megdicsérte, hiányosságot nem jelzett, és azt védésre alkalmasnak javasolta. Itt meg kell álljak, mert ez volt az a pillanat, amikor még felhívhatták volna a figyelmemet a citátumok, vagyis az idézetek pontosabb jelölésére, de mivel ez nem volt a feltételek között, gondolom, ők is jóhiszeműen jártak el, hogy elégségesnek minősítették a dolgozat végén megjelenő forrásmegjelölést.

Sokan összetévesztették, összekeverték a jelenlegi PhD tudományos fokozat lényegesen szigorúbb, a mai, számítógépes technikára alkalmazott előírásait a 27 évvel ezelőtti megengedőbb szabályokkal, és annak alapján kiáltottak ki vétkesnek. Ez pedig becsületbeli ügy, amiben nem engedhetek. Az én lelkiismeretem tiszta. Azért merek ideállni önök elé, és mert egész életemben azt vallottam, hogy az embernek nincs félnivalója, ha biztos a maga igazában, merem remélni, hogy megválasztásom mellett szóló érv volt egykor, hogy a jó ügyekért minden erőmet latba vetem. A sors úgy hozta, hogy a közösség ügyei mellett most magamért is ki kell álljak. Maga a tényfeltáró bizottság két hónapi vizsgálata és több mint ezeroldalas jelentése is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a dolgozat - hiányosságai ellenére - formailag megfelelt az akkori előírásoknak.

Engedjék meg, hogy ezt a végkövetkeztetést, bár most már eléggé köztudott, felolvassam. Idézem: a doktoreljárás a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, ez a TF vizsgálóbizottsága jelentésének a végkövetkeztetése, formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A dolgozat szokatlan nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapult, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, és így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelelt az elvárásoknak. Tehát, mint látják, volt egy pillanat, amikor még a konzulens vagy az opponens figyelmeztethetett volna, hogy a forrásmunkák megjelölése nem elégséges vagy nem előírásszerű. Ilyen figyelmeztetést nem kaptam, tehát nem élhettem azon, minden hallgatót megillető javítás jogával, amivel kijavíthattam volna azokat a részleteket, amelyet most szakmai, etikai kritériumnak állítanak be. Ennek tudatában jó érzéssel emlékszem vissza húsz évvel előtti kisdoktori munkám értelmére és hasznára, amellyel újszerű és hasznos ismereteket tártam fel a magyar sport számára.

Az esemény folytatása, hogy a Semmelweis Egyetem, miután megkapta a miniszter úrtól a tényfeltáró bizottság engem lényegében igazoló és minden vád alól felmentő végzését, gyorsított eljárással, néhány órán belül, az én meghallgatásom nélkül olyan határozatot hozott, amire nem volt törvényi felhatalmazása, és a dr. univ. címemet visszavonta. Az eljárás etikátlan volt és jogszerűtlen. A szenátusnak tudnia kellett, hogy a törvényi rendelkezések értelmében az oklevelet visszavonni a Magyar Akkreditációs Bizottság indítványára a nemzeti erőforrás miniszter kezdeményezésére kizárólag a bíróság jogosult. Ezen döntés ellen természetesen fellebbezéssel fogok élni, és ha kell, bírói úton bizonyítom be igazamat. Néhány ember számára ez politikai kérdés, számomra pedig becsületbeli ügy.

Tisztelt elnök úr, tisztelt Ház! Több mint húsz évvel ezelőtt személyes indíttatásból, sem anyagi, sem más érdektől nem vezérelve elhatároztam, hogy szüleim emlékére, az akkori, számomra elérhető legmagasabb fokozatot, az egyetemi doktorátust megszerzem. Munkámat mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB magyar tagja és az olimpiai bajnok kellő tudására alapoztam. Most viszont függetlenül a szenátus és a bíróság későbbi döntésétől, bejelentem, hogy követve az élethosszig tartó tanulás eszméjét, PhD-s fokozat megszerzésére teszek kísérletet, bebizonyítva, hogy 70 évesen is képes vagyok megfelelni a mostani, lényegesen nehezebb előírásoknak. Bizonyítani kívánok magamnak és mindazoknak, akik az országban, sőt a határon túlról is a szeretet és a bizalom energiáját küldik felém. Témámnak a környezetvédelem és sport kapcsolatát választottam, a sport szerepét a fenntartható fejlődésben, a természet védelmében, a ránk bízott fiatalok nevelésében, felelősségük és tudatosságuk növelésében.

Tisztelt elnök úr, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház!

Elnöki munkámat az alaptörvény rendelkezései szerint a legjobb tudásommal, alázattal végeztem. Isten akarata és az önök bizalma nagy feladat elé állított, amelynek maradéktalanul eleget tettem. Magyarország alaptörvénye szerint, amelyet magam láttam el kézjegyemmel, az államfő kifejezi a nemzet egységét. Ezen rendelkezés számomra azt jelenti, hogy ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem a szeretett nemzetemet inkább megosztja, mintsem egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumról lemondjak. Isten áldását kérem Magyarországra és az önök munkájára."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár János: ma is Schmitt Pál mellett döntenék - videóval

Schmitt Pál lemondása nem azt jelenti, hogy ő bármit is elismerne a kritikákból - nyilatkozta a… Tovább olvasom