Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Selejtsütés

Jót derülünk a reggeli órán, mert látjuk, ahogy a kolléga eszi a narancsot. Magunkon is nevethetnénk, ha mi ennénk a narancsot, az egész ugyanis nyögvenyelősen megy. Nem a kollégával van a baj, hanem a naranccsal.

Ki tudja, hol termett a déligyümölcs, az biztos, sanyarú körülmények lehettek. Az érés feltételei közül egy vagy több hiányozhatott. A narancs héja ugyanis olyan száraz, mint a fájdalom, s szinte teljesen összenőtt a gerezdekkel. Lebontása csak úgy lehetséges, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet a körömtörés. Hosszú percekbe telik, amíg a narancs bekapható állapotba kerül. A problémák azonban tovább folytatódnak.
Normális narancs esetében a gerezdek könnyen elválaszthatók egymástól, ez a narancs azonban más. Szinte egyben van az egész. Csak harapni lehet, akkor pedig egyméteres sugarú körben szóródik szét a narancs leve.
A furcsa mutatványsorozat a végére is kínál meglepetést, a gerezdek ugyanis tele vannak maggal. Sok magot képtelenség lenyelni, s ilyenkor nincs más út, mint hogy a magokat egyesével az ember a tenyerébe ejti, s a tenyérből a kukába üríti. Nonszensz egy helyzet, nevet az is, aki eszi, s nevet az is, aki csak nézi.
Ilyen csapnivaló narancsot szinte csak Magyarországon lehet venni és enni. Ugyanez persze elmondható sok másra is, például a mandarinra. Az talán még a narancsnál is rosszabb, hámozhatóság szempontjából legalább olyan tragikus, magból pedig ver egy kisebb kavicsbányát is.
Déligyümölcs terén fejlődő ország vagyunk. Igazi Kelet-Európa. Külföldön megveszik a hetedosztályú minőséget, behozzák, itthon aztán jó áron elpasszolják, mert mi, magyarok mindent megveszünk. Ha másért nem, hát azért, mert nincs más.
Ha Marx ma írná meg a korai kapitalizmus bibliáját, biztosan belevenné a meghámozhatatlan, maggal teli, savanyú narancsot is. De hát Marx már régen halott, ideológiája pedig végleg megbukott.
Miután jól kinevettük a narancsevés utáni mosakodásra elvonuló kollégát, elgondolkodtunk azon, húsz évvel ezelőtt mit nem adtunk volna egy fonnyadt és savanyú, de igazi narancsért. Miképpen azon is, vajon hány év kell még ahhoz, hogy a selejtet ne örökké nekünk, magyaroknak próbálják elsütni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ön szerint szemetes város Sopron?

Tovább olvasom